Skip to main content

Beszélő hetilap, 11. szám, Évfolyam 3, Szám 11

–lt [Solt Ottilia]: Zűrzavar és kora bánat

Kőszeg Ferenc: A gyöngyösi bírónő tisztessége

Szabó Miklós: Ünnep és ünnep

Szabó Miklós hozzászólása a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitájához

Kemény István: Ami tisztázódott és ami nem

Kupa Mihály programjáról

–kozák–: Huszonkét berlini fal

avagy: divide et impera!

: Herr Grünner, a magisztrátusi ülés bécsi vendégének hozzászólásából

: Bode úr, a magisztrátusi ülés rotterdami vendégének hozzászólásából

Török Monika: Hidegen fújnak a szelek…

Gyekiczki András: Útmutató telepfelszámoláshoz

Ara-Kovács Attila: Egészen Tilos az Á

: Polgári engedetlenség

Györgyi Kálmán: A legfőbb ügyész meghatározásai

Krokovay Zsolt: A polgári engedetlenség erénye

: Véreink / Titok / Nem írtunk hiába! / Hurrá, hiába írtunk!

Solt Ottilia: Csőre töltve I.

Nagy W. András: Hitelesen márciusi

Kapiller Ferenc: „Hat év és három hónap – koszorúzásért…”

Sepsiszentgyörgy, 1958. március 15.

Cs. Gyímesi Éva: Az európai időért

Bíró Béla: A Kossuth-paradoxon

Sebestyén Mihály: Különvélemény

egy „hazahívás” kapcsán

Vajna János: Hol vannak a katonák?

Jugoszlávia válaszúton

[Barcsi János]: Ez csak a kezdet

Tóth Gábor Ákos: Tengerre, szkipetár!

Gyurovszky S. László: Nemzeti szocializmus Szlovákiában?

David Kumerman: Prágai jegyzetlapok

V. K. [Vadak Kázmér]: Optimista tragédia

Dmitrij Szemusin: Rubelunió

Zimonyi Péter: Referendum – kérdőjelekkel

Ara-Kovács Attila: A semlegesek magányossága

Dalos Rimma: Hosszú búcsú

Bóc Imre: Ügynökök és nagymamák

T.G.Á. [Tóth Gábor Ákos]: Albániáról – másképp

Tiranai beszélgetések irodalomról és színházról

Bretter Zoltán: Tisztelt Kincses Előd!

Hajdu István: Petőfi a pályán

Nánay István: Életveszélyes szeretet

Tábori György: Mein Kampf

Révész Sándor: Három bagatell

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon