Skip to main content

Nemzeti szocializmus Szlovákiában?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Március harmadikán, este Szlovákia lakossága nem mindennapi esemény tanúja volt. Vladimír Meciar kormányfő szokásos vasárnap esti tévébeszédének idején Milan Knazko miniszter, az 1989-es „bársonyos forradalom” egyik vezéralakja jelent meg, és bejelentette: Meciar pártja, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) cenzúrázni akarta a miniszterelnök beszédét, és rá kívánta kényszeríteni politikai akaratát. Knazko szerint a VPN idegen erők befolyása alatt áll, és azzal vádolta a mozgalmat, hogy nemzetellenes és demokráciaellenes politikát folytat. Kijelentette, hogy a VPN egy korábbi sikertelen kísérlet után most újra Vladimír Meciar kormányfő leváltására törekszik. Végül Szlovákia legnépszerűbb politikusának megvédésére hívta fel a lakosságot.

Zsarolt a miniszterelnök?

Az események drámai gyorsasággal peregtek tovább. Két óra múlva megjelent a képernyőn a szlovák parlament elnöke, Frantisek Miklosko és a miniszterelnök helyettese, Jozef Kucerák, mindketten a VPN tagjai. Cáfolták Milan Knazko állításait, és szándékos zavarkeltéssel vádolták. Frantisek Miklosko szerint a miniszter nem beszélt igazat, amikor a kormányfő elleni korábbi leváltási kísérletet bejelentette. Azt mondta, hogy Vladimír Meciar saját kezűleg adta át neki lemondólevelét, és akkor ezzel kívánta kikényszeríteni egyik kényelmetlenné vált minisztere, Anton András leváltását. A nézőkkel Jozef Kucerák is megdöbbentő tényeket közölt. Bemutatta azt a zsaroló levelet, melyben Vladimír Meciar szlovák kormányfő arra szólítja őt fel, hogy tisztázza viszonyát a volt titkosrendőrséghez (StB). A kormányfő azzal vádolta helyettesét, hogy az StB ügynöke volt. Jozef Kucerák tagadta a vádat, és hozzátette, hogy Vladimír Meciar a kormány további tagjait korábban szintén ilyen módon akarta zsarolni, és néhányuknál sikerrel is járt.

Szakadás a VPN-ben

A hétfő és kedd kölcsönös vádaskodásokkal, a vádak kétoldalú, ugyancsak kölcsönös cáfolatával telt el, és tovább nőtt a belpolitikai feszültség. Kedden éjjel összeült a Nyilvánosság az Erőszak Ellen 75 tagú országos választmánya, és megtárgyalta a kialakult helyzetet. A résztvevők döntő többsége úgy véle, hogy Milan Knazko és Vladimír Meciar választmányi tagok tevékenysége súlyosan sérti a mozgalom érdekeit és alapvető eszméit. A szokatlanul éles és nyílt bírálatot követően Vladimír Meciar kormányfő és Milan Knazko miniszter elhagyták a termet, és új frakciót alapítottak. „A demokratikus Szlovákiáért” elnevezésű csoportosulás azonnal közreadta első dokumentumát. Ebben természetesen támogatásáról biztosítják Vladimír Meciart és Milan Knazkót, és kijelentik, hogy egyedül ők képesek és hivatottak megvalósítani a VPN választási programját. A liberális szárny vezetőjét, Fedor Gál pártelnököt antidemokratikus eszközök használatával és a nemzettől való elszakadással vádolják.

Az országos választmányt nem rázta meg különösképpen a kormányfő és hívei távozása. Létszámellenőrzés után kiderült, hogy a 75 tagból csupán 13 távozott, tehát a testület határozatképes. Ezek után a választmány folytatta ülését, megerősítette tisztében Fedor Gál pártelnököt, elítélte az új frakciót, és kétségbe vonta legitimitásukat.

Az elkövetkező napok csatazajtól voltak hangosak, és mindkét fél igyekezett saját oldalára állítani a közvéleményt, valamint a parlamenti képviselőket. A Vladimír Meciar vezette nemzeti csoport megalakította képviselői frakcióját is, mely az eredeti VPN-képviselők mintegy 30 százalékát tömörítette. Eközben a Fedor Gálhoz hű liberális szárny nyilatkozatot fogadott el, melyben elítélik Vladimír Meciar populista módszereit, és arra hívják fel a figyelmet, hogy veszélybe került a szlovákiai demokrácia, Csehszlovákia egysége és a parlamentáris rendszer. A kormányfő válaszul kijelenti, hogy egyedül a népnek tartozik felelősséggel.

Balkanizálódási veszély

Kétségbevonhatatlan, hogy Szlovákia demokratizálódását ma négy törekvés veszélyezteti: a Szlovákia önállóságáért küzdő szélsőségesen nacionalista nemzeti mozgalmak, a szocialista rendszer restaurálására törekvő baloldali pártok és szakszervezetek, a tájékozatlan közvélemény teljes bizalmát bíró Vladimír Meciar és politikai csoportja, valamint a keleti szomszéd geopolitikai érdekei.

A nemzeti erők március tizennegyedikén a fasiszta jellegű második világháborús szlovák állam létrehozásának ötvenkettedik évfordulóján tüntetéssorozatot szerveznek, és céljuk az önállóság újbóli kikiáltása. Állásfoglalásaikkal, tömeggyűléseikkel és kiáltványaikkal már hosszabb ideje feszültségben tartják a közvéleményt, és kitartó kampányuk sajnos egyre inkább elbizonytalanítja a társadalmat. E heti nagygyűlésüket a televízió egyenes adásban közvetíti. A tüntetések fő szervezői Matica Slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt. Szándékaik megegyeznek Vladimír Meciar azon törekvéseivel, hogy létrehozza a szuverén Szlovák Köztársaságot.

A volt kommunista párt és a szakszervezetek már hosszabb ideje sikerrel használják a szociális demagógia fegyverét, és nagy igyekezettel kérdőjelezik meg Václav Klaus és Jozef Kucerák radikális reformelképzeléseit. Az árliberalizáció nyomán fellépő életszínvonal-csökkenés újabb adu a kezükben, és Vladimír Meciar paternalisztikus, szociális intézkedéseket követelő politikájának iránya egybeesik elképzeléseikkel.

A tavalyelőtti rendszerváltást követően a szlovák belügyminiszter Vladimír Meciar lett, és mint kiderült, megszerezte a titkosrendőrség, az StB ügynökeinek névsorát. Nyílt titok, hogy a titkos adatok birtokában zsarolta politikai ellenfeleit és partnereit, sőt kormányát is ilyen szempontokat figyelembe véve állította össze. Fő célja az irányíthatóság volt. Most, hogy a szövetségi parlament képviselői bizottsága saját kezébe vette az StB ügynökeinek leleplezését, és sikeresen halad előre, Vladimír Meciar következetesen ellenzi saját kormánya és a szlovák parlament tagjainak feddhetetlenségi vizsgálatát. A miniszterelnök minden erejével azon igyekszik, hogy leépítse a tőle független ellenőrzési mechanizmusokat. Vladimír Meciar és újonnan alapított politikai csoportjának érdekei ma egybeesnek a kommunisták és a nacionalisták érdekeivel, és jelen pillanatban természetes szövetségesként tartják őket számon.

S végezetül, ne feledkezzünk meg egy nem kevésbé aggasztó összefüggésről. Az előbb említett három érdek (a nemzeti, a szocialista és a diktátori) egybeesnek a keményedő szovjet politikai erők azon érdekével, hogy megőrizzék befolyásukat Szlovákiában.

Az e heti tömegtüntetések, a nacionalista törekvések, a szocialista elképzelések és Vladimír Meciar hatalomkoncentráló, valamint ellenőrzés-leépítő szándékai következtében reális veszéllyé vált az önálló, Csehszlovákiából kiszakadó, nemzeti, szocalista szlovák állam létrehozása. Úgy tűnik, igaza van Fedor Gálnak, a VPN liberális vezetőjének, hogy Szlovákia könnyen a balkanizálódás útjára léphet.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon