Tóth Gábor Ákos

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Kérem, jellemezzék az Albániában jelenleg politizáló pártokat!

– Lényegében öt pártot kell megemlíteni. A hatalmon lévő Albán Munkapárt jelenleg 130–140 ezer tagot számlál, bár egyre több a kilépő. A tagság megosztott, a konzervatívok azonban nem igazán tudják meggátolni Ramiz Alia piacgazdaságot célzó reformjait. A Demokratikus Párt a legnagyobb ellenzéki párt Albániában, tagsága eléri a 80 ezer főt. Elsősorban a diákok, értelmiségiek és a fiatal munkások körében népszerű. Célja a nyugati típusú demokrácia megvalósítása, illetve a föld teljes privatizálása. Lényegében hasonló a Republikánus Párt programja is, ám kevésbé radikális, a változásokat lassabban, több lépcsőben képzelik el. Tipikusan értelmiségipárt. Ez utóbbi megállapítás vonatkozik a Zöld Pártra is, amely azonban nem vesz részt a hatalomért folytatott küzdelemben. Programjában a szociális béke és a környezetvédelem dominál. Létszáma egyelőre igen szerény. A legfiatalabb, de a leggyorsabban szaporodó taglétszámú párt ma Albániában a Agrárpárt, mely az ország lakosságának 65 százalékát kitevő falusiak szószólója kíván lenni. Népszerűsége egyre nagyobb.

Beszélő: Milyen esélyekkel indulnak ezek a pártok a választásokon?

– Az ellenzéki pártoknak, bár egyre szélesedik táboruk, valószínűleg koalícióra kell lépniük, hogy eredményesen vegyék fel a küzdelmet a Munkapárttal. Sokan – főleg az idősebbek – bíznak a kormánypárt megújulásában.

Beszélő: Mégis úgy tűnik, az albán átlagpolgár türelmetlen, lassúnak találja a változásokat. A spontán megmozdulások – noha egyelőre kevésbé véresek – nem veszélyeztetik a választásokat? Nem áll fenn egy politikai visszarendeződés veszélye?

– Tény, hogy nagy a türelmetlenség. A gyors politikai változások után ugyanis mindenki gyors gazdasági javulást várt. Ez nem következett be, és ezt használják ki a szélsőséges elemek. Éppen a választások megtartása érdekében azonban az összes ellenzéki párt nyugalomra és toleranciára hívja fel a tömegeket.

Beszélő: Hogyan változik a katonaság, a rendőrség és a titkosszolgálat szerepe? Leválaszthatók-e egyáltalán az Albán Munkapártról?

– Ezeket a testületeket minél hamarabb depolitizálni kell. Az ellenzéki sajtó ezt nap mint nap követeli. Várható, hogy ez ügyben hamarosan – még a választások előtt – törvényerejű rendelet születik.

Beszélő: Hol tartanak azoknak a törvényeknek a megvalósításában, melyek a külföldi tőke bizalmát igyekeznek felkelteni?

– Gazdaságunk katasztrofális helyzetbe került. A törvények pedig mindaddig törvények maradnak, míg meg nem valósul a politikai nyugalom, a biztonság. Egyelőre annyi történt, hogy leállították a nem termelő beruházásokat, az élelmiszerek kivitelét, és elhatározták a közigazgatási költségek csökkentését. Nyilvánvaló azonban, hogy pozitív változást csak egy széles körű privatizáció hozhat. Ennek volt egyik fontos lépése a február 27-i határozat, mely engedélyezi a gépkocsik magántulajdonát.

Beszélő: Kérem, beszéljenek a rádió és a televízió szerepéről a választási kampány során!

– A rádió, a televízió, a távirati iroda mind a mai napig a kormánynak vannak alárendelve. Ennek ellenére azonos feltételeket igyekszik teremteni minden párt megnyilatkozásai számára. A sajtótájékoztatók, illetve választási propagandaműsorok ideje egységesen egy órában van limitálva.

Beszélő: Kik az albán szélsőségesek, s milyen a hatalom, illetve az ellenzék viszonya hozzájuk?

– Egyaránt beszélhetünk jobb- és baloldali szélsőségesekről. Ezek a jelenlegi rendszer fegyveres megdöntését hirdetik – minthogy a lakosság körében elég sok fegyver van –, s valós polgárháborús veszélyt hozhatnak. Ezért nem használ fegyvert a katonaság és a rendőrség, nehogy alkalmat nyújtsanak egy felkelésre.

Beszélő: Az utóbbi időben Ramiz Alia keményebb hangot ütött meg beszédeiben. Akárcsak Gorbacsov, ő is fékezni látszik a reformokat.

– Ramiz Alia nagyon nehéz helyzetben dolgozik. Miközben jobbról és balról is támadják, többször deklarált legfontosabb célja a vérontás, a testvérgyilkosság elkerülése. Még az ellenzéki pártok is elismerik, hogy a választásokig való eljutásra Ramiz Alia személye a garancia. Nem a pártvezér Alia, hanem az elnök Alia személye.

Beszélő: Kérem, beszéljenek azokról az intézkedésekről, amelyek valóban a reformokat szolgálják!

– A legfontosabb, hogy nyitott külpolitikát követünk. A belső bizalom megteremtése érdekében hatálytalanították az agitációról és propagandáról szóló régi törvényt. Sorozatosan hirdetnek meg amnesztiát a bebörtönzöttek számára – igaz, mintegy száz, a rendszer számára különösen veszélyes politikai fogoly szabadulása még mindig kérdéses. Gazdasági téren fokozatosan kíván haladni a piacgazdaság felé, megkímélve a társadalmat a kirívó egyenlőtlenségektől, az ország kiárusításától.

Beszélő: Az elmúlt napok tiranai, illetve durresi zavargásai azt mutatják, mintha a nép nem kérne ebből a „kíméletből”.

– A durresi zavargások oka az a téves információ, miszerint onnan komphajóval külföldre lehet utazni a célország vízuma nélkül. Tiranában a Hodzsa-szobor ledöntése tulajdonképpen csak a kezdet volt. A tömeg meg akarta rohamozni azt a lakónegyedet is, ahol a magas rangú kormánytisztviselők élnek, s olyan boltok működnek, melyekben minden kapható, ami egyéb helyeken nem. A katonaság fellépése nyomán elálltak szándékuktól, ugyanakkor jó néhány funkcionárius sietve kiköltözött ebből a negyedből.

Beszélő: A választások után elképzelhető-e a régi rendszerben hatalmukkal visszaélő személyek valamilyen felelősségre vonása?

– Sokan követelnek elszámolást, a régi kiváltságosoknak – például Hodzsa fiának – a hatalomból, a közéletből való eltávolítását. Erre azonban csak demokratikus úton kerülhet sor. Megoszlanak a vélemények a titkosszolgálat, a Sigurimi szerepéről is. Általában hajlanak arra, hogy csak a vezetőket büntessék meg. A szélsőséges esetekkel természetesen majd a jog foglalkozik. Mindamellett elhangzott olyan javaslat is, hogy – hasonlóan más európai országok gyakorlatához – ötven évre zárolják a levéltárak dokumentumait.

Beszélő: Említették az európai gyakorlatot. Miben hasonlít vagy különbözik tervezett választási rendszerük e gyakorlattól? Figyelembe vették-e a környező volt szocialista országok tapasztalatait?

– A Munkapárt a madzsoritár (személyre szóló) szavazás híve volt, hiszen arra számított, sok képviselője így a helyén maradhat. Az ellenzék viszont a proporcionál (pártlistás, részarányos) rendszert szorgalmazta. Valószínűleg e két rendszer ötvözéséből alakul majd ki a végleges metódus. Ami a kérdés második felét illeti, nyilván tudja, hogy nemzetközi megfigyelőket – köztük magyar parlamenti képviselőket – hívtunk meg a választások ellenőrzésére. Magyarországot egyébként Albániában a legfontosabb példaként emlegetik, amikor a változások békés jellegéről esik szó. Fontos volt ebből a szempontból Fatosz Nano, jelenlegi miniszterelnökünk vagy Gramoz Pasko, a Demokratikus Párt vezetőjének magyarországi látogatása, illetve két magyar képviselő, Mózs József és Roszik Gábor albániai utazása.

Beszélő: Az általános gazdasági romlás közepette igen nehéz lehetett az ellenzéki sajtó elindítása. Pusztán a szűkre szabott pártapanázsból nemigen élhetnek meg. Kérem, mondjanak egy pár szót a legfontosabb ellenzéki lapokról!

– A legfontosabb ellenzéki lapok példányszáma megközelíti a kormánypárti Zëri i Popullitét. Noha majd háromszor annyiba kerülnek, percek alatt elkapkodják. Igaz, a Rilindja demokratike csak szerdán és szombaton, a Republika pedig csak csütörtökön és vasárnap jelenik meg. De a választási előkészületek forró hangulatában olyan régen kormányhű lapok is merészebb hangot ütnek meg, mint a Népfront lapja, a Bashkimi. Úgy tűnik, a lapkiadás és -eladás területén már működik a piacgazdaság…

• Külföld