Tóth Gábor Ákos

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő tudósítója november elején járt Albániában, ahol a szocialista többségű albán parlament és koalíciós kormány próbál úrrá lenni a feudálkommunizmusból a piacgazdaságba történő átmenet keservein.

Tirana két valamirevaló szállodájában nyüzsögnek a nyugati üzletemberek, a hiánygazdaságon magukat megszedni szándékozó szerencselovagok, valamint az IMF helyzetfelmérő küldöttsége – nem is beszélve az albán tengerpartot egymás közt felosztó nagy olajtársaságok képviselőiről –, a lakosság alapszükségleteit továbbra is csak külföldi segélyekből képesek fedezni. Az ország termelőkapacitásait a nyersanyaghiány és sztrájkok bénítják meg: a sztrájkolok havonta kézhez kapják fizetésük 80 százalékát.

Ottjártamkor értékelte le a jegybank a leket – 1 dollárért 25 helyett eztán 30 leket kérnek, igaz, az elsősorban koszovói és görög árukínálatot felvonultató feketepiacon 45 leket is adnak az áhított zöldhasúért. Mindeközben folyik a politikai kötélhúzása következő választások s annak tétje körül: vagyis mi legyen előbb – a szocialisták által szorgalmazott gazdasági vagy az ellenzék szorgalmazta politikai stabilitás? Erről és a következő hónapok gazdasági, politikai prognózisáról kérdeztem vezető tiranai szakembereket.

Arben Imami, az ellenzéki Demokrata Párt alelnöke:

Véleményem szerint előre kell hozni a választásokat, a tervezett május–júniusi időpontról márciusra. Elnökünk, Sali Berisha a decembert is elképzelhetőnek tartja. Mi azt mondjuk, lehet és kell gazdasági törvényeket hozni, de megvalósítása érdekében mielőbb tisztázni kell, kinek a kezében van a hatalom. Jelenleg gazdasági programunkon dolgozunk, a parlamentben államigazgatási és helyhatósági reformokat szorgalmazunk. A szocialisták ellenállását megtörve, keresztül tudtuk vinni a földreformot, melynek keretében az összes földterület 80 százaléka kerül szétosztásra – a családok nagyságától függően 2-4 hektár. Ez a munka 2-3 hónapon belül be is fejeződhet, ami remélhetőleg sok vidéki szavazót jelent majd számunkra.

Skender Gjinushi, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt elnöke, volt oktatásügyi miniszter:

Pártunk mintegy 20 ezer főt számlál, tehát kis párt. Ám politikai súlya – gondoljunk csak egy lehetséges ellenzéki választási koalícióra – annál nagyobb. A Szocialista Párt még rendkívül erős, és az a véleményem, hogy az idő múlása, a gazdasági helyzet romlása egyértelműen az ő malmukra hajtja a vizet. Ha most tartanának választásokat, szerintem a következő eredmények jönnének ki: szocialisták 30 százalék, demokraták 35, szocdemek és republikánusok 20-20 százalék.

Hajdini úr, az Iliria Holding tulajdonos-elnöke:

Albánia számára most az a legfontosabb, hogy távolra szakadt tehetősebb fiai tőkét hozzanak ide. Én magam koszovói születésű vagyok, jártam egyetemet Pristinában és a Harvardon is, jelenleg Svájcban élek. Cégem, melynek érdekeltségei vannak az USA-ban, Abu Dhabiban és Malaysiában is, az elsők között jelentkezett kereskedelmi és befektetési szándékkal – a ruházati bolttól kezdve, ahol eredeti Levis farmert árusítunk lekért, a tiranai belvárosban építendő Sheraton Hotelig, amelybe 135 millió dollárt invesztálok. A várható nyereséget – önálló kereskedelmi bankunk is megkezdte már működését – itt, Albániában óhajtjuk visszaforgatni.

Kostaq Karoli, az albán hadsereg vezérkari főnöke:

Amíg a gazdasági helyzet, az alapellátás nem javul, a kikötői zárlatot – éppen szomszédaink védelmében és a segélyek folyamatosságának reményében – fenn kell tartanunk.

Arben Bakllamaja pénzügyminiszter-helyettes:

Azt hiszem, biztató jel, hogy felvételünk után három héttel már itt járt az IMF delegációja. Decemberben újra visszatérnek elsősorban adópolitikai, privatizációs és monetáris kérdésekkel foglalkozó szakértőkkel. Jelenlegi legnagyobb gondunk az infláció, ami az árak fokozatos liberalizálásával is 2-3-szorosára kúszott fel. Noha a kormány a közelmúltban 50 százalékos általános béremelést hajtott végre, ezt a továbbiakban vissza kell fognunk, egyfelől a szociális segélyezési rendszer kidolgozásával, másrészt olyan eszközökkel, mint például a hitelkamatok 2-ről 15 százalékra történő emelése.

A külföldiek beruházási kedvét fokozzák azok az intézkedések, melynek nyomán a forgalmi adó 50 százalékos, a nyereségadó pedig 22-30 százalékos lesz. Ha a külföldi visszafekteti gazdaságunkba a profitot, akár 30 százalékra is csökkenhet az adója, emellett importjáért sem kell vámot fizetnie. Lépéseket teszünk bankrendszerünk európai normák szerinti átalakítására – a szakértő banki munkára szükségünk is lesz, hiszen külföldi adósságunk immár több mint 400 millió dollár.

Gjergj Konda gazdasági miniszterhelyettes:

Sajnos, mutatóink azt jelzik, hogy az első 9 hónapban gazdaságunk a tavalyinak mindössze 59 százalékát teljesítette. A kissé megkésett földosztás például azt eredményezte, hogy a szükséges 900 ezer tonna gabona helyett idén mindössze 300 ezer tonnát tudunk betakarítani. Mindamellett legfontosabb számunkra most az, hogy a működőtőkét becsalogassuk. Vannak e téren olyan nézetek is, miszerint egész Albániát szabadkereskedelmi zónává kellene alakítani, de bizonyos szektorokban – kőolajipar, gázkitermelés, bányák, telekommunikáció, légi közlekedés – meg kell tartani az állam elsődleges szerepét.

Naske Afezolli külgazdasági miniszterhelyettes:

Noha jelenleg nyugati segélyekre (G–24, USA, EK) szorulunk, azért egyre-másra alakulnak olyan termelő vegyes vállalatok, amelyek - például az olajkitermelésben -később gazdaságunk motorjaivá válhatnak. Jelentkeznek befektetők az infrastruktúra fejlesztésére, és készülnek az észak-déli és kelet-nyugati autópálya tervei is.

• Külföld