Tóth Gábor Ákos

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Nagykövet úr, mivel magyarázza az Albán Munkapárt nagyarányú választási győzelmét, ugyanakkor Ramiz Alia és más vezetőik helyi vereségét?

Jani Polena: A Munkapárt igazi győzelme abban áll, hogy biztosította a zöld utat Albánia első pluralista választásának. Ezek a választások törvényesen, szélsőséges eseményektől mentesen és demokratikusan zajlottak. A városi lakosság 93 százaléka, a vidéki lakosság 96 százaléka ment el szavazni, ami igazolja a párt stratégiáját: a múlt hibáival gyökeresen le kell számolni, biztosítani kell a szuverenitást, s úgy kell meghatározni a gazdaságpolitikát, hogy ez a stratégiailag igen fontos kis ország egyformán jó kapcsolatokkal rendelkezzen mind Kelet, mind Nyugat felé. Ramiz Alia helyi vereségéről csak annyit, hogy olyan körzetben indult, ahol az ellenzék szélesebb táborral rendelkezett.

Beszélő: Vajon miért utasította el a Munkapárt a listás választási rendszert?

J. P.: Mint hatalmon lévő párt, a Munkapárt döntési helyzetben volt. Minthogy a nép – főként vidéken – nemigen láthatta át a pártprogramokat, elsősorban a személyes ismeretség és ismertség alapján választott. Ez természetesen a Munkapártnak kedvezett, kár is lenne tagadni.

Beszélő: Van-e reális lehetőség Ön szerint koalíciós kormányra, mint ahogy azt a választások előtt Alia felvetette?

J. P.: A Demokrata Párt a választások után nemet mondott a koalíciós felhívásra. Talán úgy gondolkodnak, hogy jobb erős ellenzéknek lenni, mint kisebbségben lévő koalíciós partnernek…

Beszélő: Valóságos-e a hírmagyarázók által emlegetett polgárháborús veszély? Úgy tudom, sok fegyver van a lakosság kezén.

J. P.: Meggyőződésem, hogy az albán nép politikailag van annyira érett, hogy törvényesen választott képviselőin keresztül gyakorolja a hatalmat és viszi végbe a szükséges reformokat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy minderre a lehetőséget az Albán Munkapárt teremtette meg.

Beszélő: Mennyiben hasonlít Ön szerint az átmenet időszaka a magyarországihoz? Egyáltalán: mennyire fogják figyelembe venni a volt szocialista országok ez irányú tapasztalatait?

J. P.: Szeretnénk országunkat és népünket megkímélni az átmenet olyan szélsőségeitől, mint amilyenek a fenti országokban tapasztalhatók voltak. Albánia mindig is külön utat járt, és most is hangsúlyozza ez irányú elhatározását. Összehasonlítgatni pedig már csak azért sem érdemes, mert hazám nagyon szegény ország, nagyon lentről indul, ami azt feltételezi, hogy nagyobb léptekkel kellene felzárkóznia Európához. Érthető tehát, hogy nem engedhetünk meg magunknak sem további elszegényedést, sem növekvő munkanélküliséget.

Beszélő: Milyen irányban mozdulhat el az albán külpolitika a választások után? Állítólag a Nyugat továbbra is csak humanitárius segélyeket hajlandó folyósítani, holott működőtőkére lenne elsősorban szükség.

J. P.: Valami azért megindult, hiszen Olaszországgal egy hároméves együttműködést írtunk alá, amely tartalmaz ipari és idegenforgalmi beruházásokat egyaránt. Törökország 30 millió dollárral, Görögország 20 millióval vesz részt az alapvető infrastrukturális és banki folyamatok beindításában. Németországgal is folynak tárgyalások, főként a tengeri olajkincs közös kiaknázására.

Beszélő: Hogyan jellemezné a meglévő magyar–albán kapcsolatokat?

J. P.: Számítunk magyar beruházókra, annál is inkább, minthogy az Önök árai elfogadhatóbbak számunkra, mint a hasonló nyugati cégeké. Szó lehet parlamenti delegációk cseréjéről, és nemrég járt Magyarországon egy albán minisztériumi küldöttség, melyben miniszterhelyettesi szinten három szakember (közgazdász, pénzügyes, jogász) tanulmányozta a privatizációs előkészületeket. A két ország kereskedelme egyébként kiegyensúlyozott, mindkét oldalon körülbelül 35 millió dolláros forgalommal.

Beszélő: Milyen lépések várhatók a gazdaság fellendítésére, a menekültek visszacsalogatására?

J. P.: Április folyamán – koalíciós alapon – felállítunk egy privatizációs bizottságot, valamint egy, az emigrációval foglalkozó bizottságot. A két testület munkája összefügg, hiszen mi nem a munkaerőt szeretnénk exportálni, hanem a munka végtermékét. Felvesszük a kapcsolatot a nyugati országokkal – elsősorban természetesen Olaszországgal –, és megpróbáljuk elérni a kint élő albánok legális foglalkoztatását, illetve ennek hiányában a hazatelepítésüket. A privatizáció feltehetőleg gazdasági fellendülést, így növekvő munkaerőigényt hoz majd. Első lépésként a szolgáltatásokat és kisebb gyárakat szeretnénk magánkézbe adni.

Beszélő: Valószínűsíthető-e, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén Önt leváltották volna?

J. P.: Nem valószínű. Mintegy harminc éve képviselem hazámat Budapesten, munkámra feltehetőleg egyre nagyobb szükség lesz, inkább gazdasági, mint protokolláris téren. A követség és a nagykövet egyébként sem lehet pártérdekek szószólója, mindkettő az állam, az elnökség alárendeltje…

• Külföld