Skip to main content

Ez csak a kezdet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Pattanásig feszült a helyzet a köztársaság egész területén. A közvélemény szimpátiája egyre inkább az ellenzék felé fordul, ezért várható, hogy a közeli napokban újabb személycserékre kerül sor mind köztársasági szinten, mind Újvidéken, ahol kedden délben több mint tízezer ember követelte a tartomány népszerűtlen szocialista kiskirályának, Radovan Bozovicsnak a lemondását.

A várható személycserékkel azonban Szerbia jelenlegi politikai válságát aligha lehet megoldani. A politikai feszültséget fokozatosan áthatja és a közeljövőben még tovább gerjeszti az egész köztársaság területén érezhető szociális bizonytalanság. Sok üzemben már a márciusi fizetéseket sem kézbesítették. Az általános elszegényedés feltartóztatására azonban jelenleg sem a kormánypártnak, sem az ellenzéknek nincs semmilyen elképzelése.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége vasárnap közleményt adott ki, amelyben kijelentik: támogatják az ellenzék azon törekvéseit, amelyek a tájékoztatást uraló egypárti monopólium megszüntetésére irányulnak, ugyanakkor ellenzik, hogy bármelyik fél erőszak alkalmazásához folyamodjon a politikai kérdések megoldása érdekében. Maga a VMDK egyébként közvetlenül nem kíván részt venni a tömegdemonstrációk szervezésében, el akarja kerülni, hogy a magyarok részvételét hivatalos részről különféle manipulációkra használhassák fel. A szerbiai ellenzéket ugyanis a hétfői parlamenti vitában már így is azzal vádolták meg, hogy a tömegtüntetéseket lényegében külfödről irányítják. A VMDK ezért azt javasolta a tagjainak, hogy személyes belátásuk szerint járjanak el ezekben a mozgalmas napokban.

Nem véletlenül alakítottak ki tartózkodó álláspontot. A vajdasági magyarok érdekvédelmi szervezetét ugyanis az elmúlt hetekben több ízben is alaptalan vádakkal illették: február közepén például a Politika Ekspress olyan interjút közölt egy meg nem nevezett, de állítólag magyarországi katonai körökhöz közel álló személyre hivatkozva, mely szerint Magyarország a vajdasági magyarság körében hozzálátott az ötödik hadoszlop megszervezéséhez. Ágoston András képviselő kérdést intézett ez ügyben a szerb kormányhoz, ám kérdésére csupán igen cinikus írásos választ kapott a belügyminisztériumtól: ilyen információkról a belügyminisztériumnak nincsen tudomása, de ha az említett akcióra sor kerülne, természetesen megfelelő represszív intézkedéseket tennének. A nyilvánvalóan hamisított interjúban foglaltakat tehát nem is cáfolták, de nem is erősítették meg.

Érdemes emlékeztetnünk a bírálatra is, amely a VMDK-t a Jugoszlávia jövőjéről tett belpolitikai állásfoglalása kapcsán érte: a vajdasági magyarok elemi érdeke, hogy Jugoszlávia egyben maradjon, ha ugyanis Jugoszlávia széthullik, a magyarok abban a Szerbiában maradnak, ahol a demokratizálás foka jóval alacsonyabb. Ezt a nyilatkozatot nem nagy lelkesedéssel fogadták szerb kormánykörökben.

Nem aratott tetszést az a döntés sem, hogy a keddi ülésen a vajdasági magyarok szervezetének parlamenti képviselői is csatlakoztak az ellenzéki frakció követeléseihez: a kormánypárt padsoraiból azonnal felhördülést lehetett hallani, amikor a Megújhodási Mozgalom képviselője a VMDK álláspontját nyilvánosságra hozta. Ágoston András és a szerb kormány tagja, Prlja között kisebb vita is kialakult: Prlja úr számon kérte, milyen jogon tesznek a magyar képviselők ilyen nyilatkozatokat a jelen helyzetben: mikor volt korábban a magyar nemzetiségnek lehetősége arra, hogy önálló politikai szervezete legyen és jelen legyen a parlamentben. Ágoston András, a vajdasági magyarok szervezetének elnöke válaszában elmondta, hogy a VMDK sohasem tagadta sem itthon, sem külföldön a nemzetiségi önszerveződés jelentőségét, ami tagadhatatlanul a demokratizálódás előrehaladását jelzi, a baj csupán az, hogy a VMDK ezen nyilatkozatai épp a tömegtájékoztatás állampárti monopóliuma miatt nem juthattak el a szerb közvéleményhez. Reméljük azonban, fűzte hozzá, hogy a most meginduló személycserék a vajdasági tájékoztatási eszközök irányításában is változásokat hoznak… Ez azonban sok más kérdéssel együtt még csak ezután dől el. Most még csak a kezdet kezdetén tartunk.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon