Skip to main content

[Barcsi János]

[Barcsi János]: Ez csak a kezdet


Pattanásig feszült a helyzet a köztársaság egész területén. A közvélemény szimpátiája egyre inkább az ellenzék felé fordul, ezért várható, hogy a közeli napokban újabb személycserékre kerül sor mind köztársasági szinten, mind Újvidéken, ahol kedden délben több mint tízezer ember követelte a tartomány népszerűtlen szocialista kiskirályának, Radovan Bozovicsnak a lemondását.

A várható személycserékkel azonban Szerbia jelenlegi politikai válságát aligha lehet megoldani.


[Barcsi János]: Ikerházasság Szerbiában


Néhány héttel ezelőtt, hosszú előkészületeket követően Belgrádban frigyre lépett a bolsevista ideológia két elaggott sarja, a Szerb Kommunista Szövetség és a Szerb Szocialista Szövetség. Ez utóbbi lényegében csupán az előbbi paravánja volt, tényleges tagság nélkül, csupán vezető káderekkel – akár nálunk egykor a Hazafias Népfront. Az új szervezet neve Szerb Szocialista Párt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon