Március harmadikán, este Szlovákia lakossága nem mindennapi esemény tanúja volt. Vladimír Meciar kormányfő szokásos vasárnap esti tévébeszédének idején Milan Knazko miniszter, az 1989-es „bársonyos forradalom” egyik vezéralakja jelent meg, és bejelentette: Meciar pártja, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) cenzúrázni akarta a miniszterelnök beszédét, és rá kívánta kényszeríteni politikai akaratát. Knazko szerint a VPN idegen erők befolyása alatt áll, és azzal vádolta a mozgalmat, hogy nemzetellenes és demokráciaellenes politikát folytat. Kijelentette, hogy a VPN egy korábbi sikertelen kísérlet után most újra Vladimír Meciar kormányfő leváltására törekszik. Végül Szlovákia legnépszerűbb politikusának megvédésére hívta fel a lakosságot.
Zsarolt a miniszterelnök?
Az események drámai gyorsasággal peregtek tovább. Két óra múlva megjelent a képernyőn a szlovák parlament elnöke, Frantisek Miklosko és a miniszterelnök helyettese, Jozef Kucerák, mindketten a VPN tagjai. Cáfolták Milan Knazko állításait, és szándékos zavarkeltéssel vádolták. Frantisek Miklosko szerint a miniszter nem beszélt igazat, amikor a kormányfő elleni korábbi leváltási kísérletet bejelentette. Azt mondta, hogy Vladimír Meciar saját kezűleg adta át neki lemondólevelét, és akkor ezzel kívánta kikényszeríteni egyik kényelmetlenné vált minisztere, Anton András leváltását. A nézőkkel Jozef Kucerák is megdöbbentő tényeket közölt. Bemutatta azt a zsaroló levelet, melyben Vladimír Meciar szlovák kormányfő arra szólítja őt fel, hogy tisztázza viszonyát a volt titkosrendőrséghez (StB). A kormányfő azzal vádolta helyettesét, hogy az StB ügynöke volt. Jozef Kucerák tagadta a vádat, és hozzátette, hogy Vladimír Meciar a kormány további tagjait korábban szintén ilyen módon akarta zsarolni, és néhányuknál sikerrel is járt.
Szakadás a VPN-ben
A hétfő és kedd kölcsönös vádaskodásokkal, a vádak kétoldalú, ugyancsak kölcsönös cáfolatával telt el, és tovább nőtt a belpolitikai feszültség. Kedden éjjel összeült a Nyilvánosság az Erőszak Ellen 75 tagú országos választmánya, és megtárgyalta a kialakult helyzetet. A résztvevők döntő többsége úgy véle, hogy Milan Knazko és Vladimír Meciar választmányi tagok tevékenysége súlyosan sérti a mozgalom érdekeit és alapvető eszméit. A szokatlanul éles és nyílt bírálatot követően Vladimír Meciar kormányfő és Milan Knazko miniszter elhagyták a termet, és új frakciót alapítottak. „A demokratikus Szlovákiáért” elnevezésű csoportosulás azonnal közreadta első dokumentumát. Ebben természetesen támogatásáról biztosítják Vladimír Meciart és Milan Knazkót, és kijelentik, hogy egyedül ők képesek és hivatottak megvalósítani a VPN választási programját. A liberális szárny vezetőjét, Fedor Gál pártelnököt antidemokratikus eszközök használatával és a nemzettől való elszakadással vádolják.
Az országos választmányt nem rázta meg különösképpen a kormányfő és hívei távozása. Létszámellenőrzés után kiderült, hogy a 75 tagból csupán 13 távozott, tehát a testület határozatképes. Ezek után a választmány folytatta ülését, megerősítette tisztében Fedor Gál pártelnököt, elítélte az új frakciót, és kétségbe vonta legitimitásukat.
Az elkövetkező napok csatazajtól voltak hangosak, és mindkét fél igyekezett saját oldalára állítani a közvéleményt, valamint a parlamenti képviselőket. A Vladimír Meciar vezette nemzeti csoport megalakította képviselői frakcióját is, mely az eredeti VPN-képviselők mintegy 30 százalékát tömörítette. Eközben a Fedor Gálhoz hű liberális szárny nyilatkozatot fogadott el, melyben elítélik Vladimír Meciar populista módszereit, és arra hívják fel a figyelmet, hogy veszélybe került a szlovákiai demokrácia, Csehszlovákia egysége és a parlamentáris rendszer. A kormányfő válaszul kijelenti, hogy egyedül a népnek tartozik felelősséggel.
Balkanizálódási veszély
Kétségbevonhatatlan, hogy Szlovákia demokratizálódását ma négy törekvés veszélyezteti: a Szlovákia önállóságáért küzdő szélsőségesen nacionalista nemzeti mozgalmak, a szocialista rendszer restaurálására törekvő baloldali pártok és szakszervezetek, a tájékozatlan közvélemény teljes bizalmát bíró Vladimír Meciar és politikai csoportja, valamint a keleti szomszéd geopolitikai érdekei.
A nemzeti erők március tizennegyedikén a fasiszta jellegű második világháborús szlovák állam létrehozásának ötvenkettedik évfordulóján tüntetéssorozatot szerveznek, és céljuk az önállóság újbóli kikiáltása. Állásfoglalásaikkal, tömeggyűléseikkel és kiáltványaikkal már hosszabb ideje feszültségben tartják a közvéleményt, és kitartó kampányuk sajnos egyre inkább elbizonytalanítja a társadalmat. E heti nagygyűlésüket a televízió egyenes adásban közvetíti. A tüntetések fő szervezői Matica Slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt. Szándékaik megegyeznek Vladimír Meciar azon törekvéseivel, hogy létrehozza a szuverén Szlovák Köztársaságot.
A volt kommunista párt és a szakszervezetek már hosszabb ideje sikerrel használják a szociális demagógia fegyverét, és nagy igyekezettel kérdőjelezik meg Václav Klaus és Jozef Kucerák radikális reformelképzeléseit. Az árliberalizáció nyomán fellépő életszínvonal-csökkenés újabb adu a kezükben, és Vladimír Meciar paternalisztikus, szociális intézkedéseket követelő politikájának iránya egybeesik elképzeléseikkel.
A tavalyelőtti rendszerváltást követően a szlovák belügyminiszter Vladimír Meciar lett, és mint kiderült, megszerezte a titkosrendőrség, az StB ügynökeinek névsorát. Nyílt titok, hogy a titkos adatok birtokában zsarolta politikai ellenfeleit és partnereit, sőt kormányát is ilyen szempontokat figyelembe véve állította össze. Fő célja az irányíthatóság volt. Most, hogy a szövetségi parlament képviselői bizottsága saját kezébe vette az StB ügynökeinek leleplezését, és sikeresen halad előre, Vladimír Meciar következetesen ellenzi saját kormánya és a szlovák parlament tagjainak feddhetetlenségi vizsgálatát. A miniszterelnök minden erejével azon igyekszik, hogy leépítse a tőle független ellenőrzési mechanizmusokat. Vladimír Meciar és újonnan alapított politikai csoportjának érdekei ma egybeesnek a kommunisták és a nacionalisták érdekeivel, és jelen pillanatban természetes szövetségesként tartják őket számon.
S végezetül, ne feledkezzünk meg egy nem kevésbé aggasztó összefüggésről. Az előbb említett három érdek (a nemzeti, a szocialista és a diktátori) egybeesnek a keményedő szovjet politikai erők azon érdekével, hogy megőrizzék befolyásukat Szlovákiában.
Az e heti tömegtüntetések, a nacionalista törekvések, a szocialista elképzelések és Vladimír Meciar hatalomkoncentráló, valamint ellenőrzés-leépítő szándékai következtében reális veszéllyé vált az önálló, Csehszlovákiából kiszakadó, nemzeti, szocalista szlovák állam létrehozása. Úgy tűnik, igaza van Fedor Gálnak, a VPN liberális vezetőjének, hogy Szlovákia könnyen a balkanizálódás útjára léphet.
- Külföld [6]