Skip to main content

Szlovák torpedó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Szlovák Nemzeti Tanács múlt heti ülése drámai körülmények között zajlott. Az épület előtt több tízezres tömeg, bent pedig a Szlovák Nemzeti Párt s a kommunista képviselők intéztek összpontosított támadást a parlament elnökségének keddi döntése ellen. Mint ismeretes, ez a 21 tagú testület a parlamenti ülést megelőző napon visszahívta miniszterelnöki posztjáról Vladimír Meciart, s helyére a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét, Jan Carnogurskyt nevezte ki.

Kint a bárány?

A kormányátalakítás hírére Meciar most formálódó politikai mozgalma, a Demokratikus Szlovákiáért elnevezésű csoportosulás tömeggyűléseket és sztrájkokat hirdetett. A szerda délutáni pozsonyi gyűlésre mintegy ötvenezer pozsonyi tüntető ment el. A szintén leváltott Milan Knazko törvényellenes intézkedésekkel vádolta a parlament elnökségét, majd kétségbe vonta a törvényhozó testület létjogosultságát. Kijelentette: a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége semmiben sem különbözik kommunista elődeitől, és ő személy szerint csak abban bízik, hogy ez a diktatúra nem tart majd negyven évig. A demonstráció hivatalos részének befejezése után az egyre ingerültebbé váló tömeg a Szlovák Nemzeti Tanács épülete elé vonult, ahol áttörték az ott felállított kordonokat, s a kivezényelt rendőröket beszorították az épületbe. A megvadult tömeg kövekkel betörte Frantisek Miklosko, a törvényhozás elnöke irodájának ablakát, és tojásokat dobált a helyiségbe. A másik csoport fölfeszítette a bejárati ajtót, és könnygázgránátot hajított az épületet belülről védő rendőrök közé. Ezt követően Vladislav Bitner belügyminiszter parancsára a kivezényelt rohamosztagok ellentámadásba lendültek, és a tüntetőket pajzsuk segítségével kiszorították a térről.

Bent a farkas?

Eközben az ülésteremben a Meciart támogató képviselők, valamint a Szlovák Nemzeti Párt és a kommunisták bizalmatlansági indítványt nyújtottak be Jozef Kucerak miniszterelnök-helyettes ellen. A Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter legközelebbi munkatársának tartott liberális reformközgazdász már hosszabb ideje a baloldali és nacionalista erők támadásának célpontja. Tevékenységével elégedetlenek voltak a most hatalomra kerülő kereszténydemokraták is. Az ellenzéki képviselők kérték, hogy titkos szavazással döntsenek indítványukról, ami meg is történt: a parlament 75 igen és 65 nem szavazattal elfogadta a Kucerakkal szembeni bizalmatlansági indítványt, s ezzel rendkívüli módon lelassították a gazdasági reform szlovákiai menetét. Az ellenzék tehát győzelmet aratott, s ezekben a pillanatokban úgy tűnt, hogy az épületet kintről ostromló tömeg és a kormánykoalíciót bentről támadó nacionalisták és kommunista oppozíció percek alatt elsöpri a Meciar-kormány helyébe lépő Carnogursky-kabinetet.

Az eseten felbuzdult ellenzék másnap újabb javaslattal állt elő. Az egyik nemzeti párt képviselője azt indítványozta, hogy a parlament váltsa le a Vladimír Meciart visszahívó elnökséget, és helyette válasszon újat. A javaslat igazi súlyának értékeléséhez tudni kell, hogy a csehszlovák alkotmány értelmében a kormány egyes tagjait kizárólag a törvényhozás elnöksége nevezheti ki és hívhatja vissza. Ha tehát a hivatalát most elfoglaló kabinet helyére nacionalista-kommunista többségű testület kerül, az azonnali parlamenti hatalomátvételt jelentett volna. Azt pedig aligha kell különösebben részletezni, hogy a diktatórikus politikát folytató Meciar a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt, valamint a kommunisták kormánykoalíciója miként roppanthatta volna össze a törékeny szlovák demokráciát. A mindent eldöntő szavazáson végül 67 képviselő foglalt állást a bizalmatlansági indítvány mellett, 9-en tartózkodtak és 71-en szavaztak ellene. Ez végeredményben azt jelentette, hogy a szlovák parlament jóváhagyta Meciar és társai leváltását, valamint bizalmat szavazott Carnogursky új kabinetjének. A bizalmatlansági indítvány ellen szavazott a magyar képviselők zöme is (kivéve négy magyar kommunistát).

Ki diktálja a játékszabályokat?

A parlamenti ülést követő szombati napon kassai közgyűlésén kettévált a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom. Az eredeti név megmaradt a Fedor Gal vezette liberális szárnynak, míg a Meciar vezette populista frakció új mozgalmat alakított. A tanácskozáson az exkormányfő a VPN vezetőit politikai hulláknak, disznóknak, a nemzet szégyenének nevezte, majd kijelentette, hogy támogatására május hatodikán Szlovákia-szerte általános sztrájk lesz. Galék majd akkor kisfiúk lesznek, és a sztrájk után majd másképp tárgyalunk – mondta híveinek Vladimír Meciar. Új mozgalmát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a közgyűlés során nem fogadták el a VPN azon javaslatát, hogy a politikai küzdelmek során csak parlamentáris eszközöket használjanak, és tartózkodjanak a sztrájkok és tüntetések szervezésétől. Szlovákiában tehát tovább tart a feszültség, bár úgy tűnik, Meciar leváltásával sikerült elkerülni az országrész további balkanizálódását és egy baloldali-nemzeti diktatúra kialakulását. Ebben nem kis szerepet játszottak a magyar mozgalmak is, ami minden bizonnyal érezteti majd hatását a most folyó kormányalakítási tárgyalások során is.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon