Skip to main content

Szabad polgárok szlovák pártja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt hét szombatján Poprádon létrejött Szlovákia első nem kollektivista eszméket valló polgári pártja. A korábban laza politikai mozgalomként működő Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevét a Polgári Demokratikus Unió megjelöléssel kiegészítve liberális-konzervatív politikai pártként folytatja tevékenységét.

Mint ismeretes, az 1989-es csehszlovákiai bársonyos forradalmai két polgári kezdeményezés robbantotta ki: Prágában a Havel vehette Polgári Fórum, Pozsonyban pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN). E két polgári mozgalom néhány hónap alatt határozott politikai arculatot öltött, s fölényes biztonsággal nyerte meg az 1990-es parlamenti választásokat. A csehszlovák belpolitika, illetve a szlovák–cseh viszony íratlan szabályainak megfelelően úgy alakult, hogy a VPN adta a szövetségi kormány, valamint a szövetségi parlament elnökét (Calfa és Dubcek), és Szlovákiában is ők foglalták el a legmagasabb alkotmányos pozíciókat (Meciar kormányfő, illetve Miklosko, a törvényhozás elnöke). A VPN ekkor volt sikerei csúcsán, és úgy tűnt, hogy megingás nélkül vezeti Szlovákiát a polgári jellegű társadalom, az integrálódó Európa felé. A helyzet azonban másként alakult. Egy évvel a választások után Vladimír Meciar kilépett az egyre liberálisabb VPN-ből, és magával vitte a parlamenti képviselők baloldali és nemzeti érzésű csoportját. Nem sokkal ezután távozott a mozgalomból Alexander Dubcek, és a VPN szinte a padlóra került. A 150 tagú Szlovák Nemzeti Tanácsban eredetileg 43 tagot számláló VPN-frakció 25-re csökkent, s a mozgalom népszerűsége a tavaly nyári harminc százalékról kettőre zuhant. A mozgalmat a megszűnés veszélye fenyegette. Menekülni csak előre lehetett.

A Meciarral vívott küzdelemben teljesen kimerült elnök, Fedor Gál időleges távozását követően a szlovák kormányból frissen kibuktatott liberális közgazdász, Jozef Kucerák vette át a VPN vezetését. Az új elnök azonnal kijelentette, hogy novemberig a laza mozgalomnak szilárd felépítésű jobboldali párttá kell változnia. Az elmúlt fél év ezen gondolat jegyében telt el, s közben kikristályosodott a VPN által követhető politikai irányvonal is. Világossá vált, hogy a mozgalom parlamenti képviselői, kormánytagjai és politikai vezetői elutasítanak mindenféle kollektivisztikus politikai és gazdasági eszmét, legyen az szocialista vagy nemzeti jellegű. A VPN vezetői végiglátogatták a partnerként számba jöhető nyugat-európai pártokat, s szeptemberre végleg eldőlt a leendő párt politikai profilja. A VPN irányadó politikusai az angol konzervatív pártban és a német FDP-ben találták meg a számukra megfelelő irányvonalat. A mozgalom eközben egyre határozottabban lépett fel a szlovák szeparatista erőkkel, valamint a gazdasági reformot megkérdőjelező baloldali pártokkal szemben.

A felgyorsuló belpolitikai események tükrében azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy Jozef Kucerák minden határozottsága ellenére sem állhat az új párt élére, mivel nem képes egységesítő személyiségként összetartani a VPN vezető politikusait. A szombaton lezajlott közgyűlés küldöttei végül a szlovák kormány jelenlegi miniszterelnök-helyettesét, Martin Porubjakot választották meg a Polgári Demokratikus Unió – Nyilvánosság az Erőszak Ellen (ODU–VPN) élére. Az új elnök a VPN alapító tagja volt 1989-ben, jelenleg is a liberálisabb szárny képviselője. Megválasztása után kijelentette, hogy az ODU–VPN-nek minden erejével a választási győzelemre kell törekednie. Tovább erősítik kapcsolataikat csehországi szövetségesükkel, a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párttal, illetve a hozzájuk közel álló szlovákiai politikai erőkkel, a Független Magyar Kezdeményezéssel és a Demokrata Párttal. A magyarországi pártok közül továbbra is az SZDSZ-szel állnak legközvetlenebb kapcsolatban.

Szlovákiában tehát lezárult egy korszak. A laza polgári mozgalmak ideje lejárt, megalakult Szlovákia történetének első nem népi-nemzeti-keresztény pártja. Azt azonban ma még lehetetlen megjósolni, hogy mindez elegendő lesz-e egy nyugat-európai jellegű életforma végleges meghonosításához.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon