Az elmúlt hét szombatján Poprádon létrejött Szlovákia első nem kollektivista eszméket valló polgári pártja. A korábban laza politikai mozgalomként működő Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevét a Polgári Demokratikus Unió megjelöléssel kiegészítve liberális-konzervatív politikai pártként folytatja tevékenységét.
Mint ismeretes, az 1989-es csehszlovákiai bársonyos forradalmai két polgári kezdeményezés robbantotta ki: Prágában a Havel vehette Polgári Fórum, Pozsonyban pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN). E két polgári mozgalom néhány hónap alatt határozott politikai arculatot öltött, s fölényes biztonsággal nyerte meg az 1990-es parlamenti választásokat. A csehszlovák belpolitika, illetve a szlovák–cseh viszony íratlan szabályainak megfelelően úgy alakult, hogy a VPN adta a szövetségi kormány, valamint a szövetségi parlament elnökét (Calfa és Dubcek), és Szlovákiában is ők foglalták el a legmagasabb alkotmányos pozíciókat (Meciar kormányfő, illetve Miklosko, a törvényhozás elnöke). A VPN ekkor volt sikerei csúcsán, és úgy tűnt, hogy megingás nélkül vezeti Szlovákiát a polgári jellegű társadalom, az integrálódó Európa felé. A helyzet azonban másként alakult. Egy évvel a választások után Vladimír Meciar kilépett az egyre liberálisabb VPN-ből, és magával vitte a parlamenti képviselők baloldali és nemzeti érzésű csoportját. Nem sokkal ezután távozott a mozgalomból Alexander Dubcek, és a VPN szinte a padlóra került. A 150 tagú Szlovák Nemzeti Tanácsban eredetileg 43 tagot számláló VPN-frakció 25-re csökkent, s a mozgalom népszerűsége a tavaly nyári harminc százalékról kettőre zuhant. A mozgalmat a megszűnés veszélye fenyegette. Menekülni csak előre lehetett.
A Meciarral vívott küzdelemben teljesen kimerült elnök, Fedor Gál időleges távozását követően a szlovák kormányból frissen kibuktatott liberális közgazdász, Jozef Kucerák vette át a VPN vezetését. Az új elnök azonnal kijelentette, hogy novemberig a laza mozgalomnak szilárd felépítésű jobboldali párttá kell változnia. Az elmúlt fél év ezen gondolat jegyében telt el, s közben kikristályosodott a VPN által követhető politikai irányvonal is. Világossá vált, hogy a mozgalom parlamenti képviselői, kormánytagjai és politikai vezetői elutasítanak mindenféle kollektivisztikus politikai és gazdasági eszmét, legyen az szocialista vagy nemzeti jellegű. A VPN vezetői végiglátogatták a partnerként számba jöhető nyugat-európai pártokat, s szeptemberre végleg eldőlt a leendő párt politikai profilja. A VPN irányadó politikusai az angol konzervatív pártban és a német FDP-ben találták meg a számukra megfelelő irányvonalat. A mozgalom eközben egyre határozottabban lépett fel a szlovák szeparatista erőkkel, valamint a gazdasági reformot megkérdőjelező baloldali pártokkal szemben.
A felgyorsuló belpolitikai események tükrében azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy Jozef Kucerák minden határozottsága ellenére sem állhat az új párt élére, mivel nem képes egységesítő személyiségként összetartani a VPN vezető politikusait. A szombaton lezajlott közgyűlés küldöttei végül a szlovák kormány jelenlegi miniszterelnök-helyettesét, Martin Porubjakot választották meg a Polgári Demokratikus Unió – Nyilvánosság az Erőszak Ellen (ODU–VPN) élére. Az új elnök a VPN alapító tagja volt 1989-ben, jelenleg is a liberálisabb szárny képviselője. Megválasztása után kijelentette, hogy az ODU–VPN-nek minden erejével a választási győzelemre kell törekednie. Tovább erősítik kapcsolataikat csehországi szövetségesükkel, a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párttal, illetve a hozzájuk közel álló szlovákiai politikai erőkkel, a Független Magyar Kezdeményezéssel és a Demokrata Párttal. A magyarországi pártok közül továbbra is az SZDSZ-szel állnak legközvetlenebb kapcsolatban.
Szlovákiában tehát lezárult egy korszak. A laza polgári mozgalmak ideje lejárt, megalakult Szlovákia történetének első nem népi-nemzeti-keresztény pártja. Azt azonban ma még lehetetlen megjósolni, hogy mindez elegendő lesz-e egy nyugat-európai jellegű életforma végleges meghonosításához.
- Külföld [6]