Skip to main content

Beszélő hetilap, 43. szám, Évfolyam 3, Szám 43

(Dénes János) - Kőszeg Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Révész Sándor: Jaj, de jó a habos sütemény!

(kl): Földübörögnek sógor Daciák! / Miskároló / Fekélyből góc lettünk, vivát! / A vezérkari főnök

Solt Ottilia: Az autonómia kísértései

Kőszeg Ferenc - Solt Ottilia: Nem vagyok híve az önjelöltségnek

Beszélő-beszélgetés Dornbach Alajossal

: Gerenda a te szemedben

Fekete Gyula

Wachsler Tamás: Macskafogó

Lázár Guy: A szabad demokraták és a magyar demokrácia

Molnár Miklós: ’56 csillaga

Mink András: Olvasókönyv 1956-ról

Garai Viktor: Diadalmas gyász

Vég Gábor: Itt a vége, fuss el véle…

–eö– [Eörsi János]: A bázeli „ajánlat”

E. J. [Eörsi János]: Arccal a vidék felé

(Upor): MÁV-álom

Fleischer Tamás: A budapesti környezeti programról

Vajna János: Irány: a gyakorlati transznacionalizmus

Rostás Zoltán: Már megint?

Krasztev Péter: Kókatag győzelmi lobogók

Gyurovszky S. László: Szabad polgárok szlovák pártja

Szilágyi Imre: Jobbra át?

Langmár Ferenc: Séta Ortopédiában

Spéder Zoltán - Várhegyi Éva: A „második” bankreform kezdete?

Szalai Erzsébet: Az SZDSZ útja a(az)…?

Vargha Márton: Munkamegosztás

–up– [Upor Péter]: Nincs egy hely

Kornis Mihály: Miért van ott, ahol van?

Kertész Imrével beszélget Kornis Mihály

Kertész Imre:

Hajdu István: Vagyunk is, meg nem is vagyunk

Barna Imre: A halandóság hiedelme

Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre (Európa, 1991, fordította Bratka László)

[Kisbali László]: Ha nincsenek liberális szüzek…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon