–up– [Upor Péter]

Nyomtatóbarát változat

I. A Borsos-villa

Szentendrén, a Felszabadulás lakótelepen található a Borsos-villa. A századelőn épült kétszintes, kertes, tornácos ház az elmúlt 17 évben óvodaként működött. Szerencsésnek mondhatta magát az a szülő, akinek gyermeke ide járhatott, hiszen a lakótelepen található másik két óvoda nem versenyezhetett a villa nyújtotta ideális körülményekkel. Az óvoda jó hírét adottságain kívül az ott dolgozók lelkiismeretes munkája is növelte. Az intézményt azonban újabban veszély fenyegeti. Két helyi önkormányzati képviselő ugyanis szeretné az óvodát kiebrudalni az épületből, s helyére kápolnát költöztetni.

A zseniális ötlet eredetileg Szabó Ferenctől, a régi tanács művelődési osztályának vezetőjétől származik, aki a választások után megkereste Soós Sándor kereszténydemokrata képviselőt (a rossz nyelvek szerint jó pontok reményében), hogy elébe tárja elképzelését. Soós, aki az önkormányzat kulturális és oktatási bizottságának elnökeként tevékenykedik, némi tűnődés után az ötletet támogatandónak találta. A lakótelepen eddig is működött ugyan kápolna, de méltatlan, mondhatni megalázó körülmények között, ugyanis még ’87-ben úgy döntött a városi MSZMP, hogy a telepen található párthelyiségét a hétvégeken átadja a katolikus egyháznak, istentisztelet céljaira.

Soós képviselő beavatta tervébe dr. Kovács Béla független képviselőt, aki ügyvédként az önkormányzat jogi bizottságát vezeti, és szabadidejében az egyházat ügyes-bajos dolgaiban segíti. Valószínűleg dr. Kovács szakértői útmutatásainak köszönhető, hogy azon a listán, melyet az önkormányzat kért a helyi egyházaktól, a katolikusok a Borsos-villára is bejelentették igényüket annak ellenére, hogy az épület sohasem volt egyházi tulajdonban.

Az önkormányzat júniusi ülésén úgy határozott, hogy felméréseket fognak végezni a lakosság, nem utolsósorban az óvodai szülők körében, és a felmérés alapján döntenek. Soós képviselő urat azonban ez nyilvánvalóan nem nyugtatta meg, s saját kezébe vette a dolgok irányítását. Szeptember 23-án, egy nappal azon önkormányzati ülés előtt, melyen újratárgyalták volna a villa sorsát, felkereste az óvoda mit sem sejtő vezetőjét, és közölte, hogy a Borsos-villa október 15-étől egyházi tulajdonba megy át, az óvodának ki kell költöznie, mert az épületből kápolna lesz.

A kétségbeesett óvónők elrohantak a szomszédos bölcsődébe, hogy helyet találjanak a gyereknek, és összehívták a szülőket, értesítendő őket az eseményekről. A szülői értekezleten Berényi Gábor SZDSZ-es önkormányzati képviselő megnyugtatta a feldúlt szülőket, hogy egyelőre nincs döntés, az óvodának még semmiképpen sem kell elköltöznie. A szülők elhatározták, hogy lakossági fórumot hívnak össze október 3-ára, melyre meghívják az egyház képviselőit és az önkormányzat tagjait is.

A fórumon Soós és Kovács urak egy szelídített, de az eredetinél semmivel sem képtelenebb tervvel álltak elő, mely szerint az óvoda maradhat ugyan, de a földszinti 30 fős csoportnak fel kell költöznie egy, a padláson kialakítandó terembe, hogy helyet adjanak a kápolnának. Az átalakításokra elképzelésük szerint a jövő nyáron kerülne sor.

A vita meglehetősen egyoldalúra sikeredett. A szülők a megjelent fideszes, SZDSZ-es és MSZP-s képviselők támogatásával egymás után sorolták érveiket az óvoda eredeti állapotának megtartása mellett, míg Soós és Kovács urak, valamint az egyház részéről megjelent dr. Écsy Gábor káplár mindezt szelíd türelemmel viselte. Jámbor hallgatásukat csak néha törte meg dr. Kovács egy-egy indulattól fűtött eszmefuttatása a vallásgyakorlás fontosságáról (egyébként ezt a jelenlevők közül senki sem tagadta), a kápolna jótékony hatásáról az óvodások életében, valamint a múlt rendszer jóvátehetetlen bűneiről. (40 év kommunista elnyomás – harsogta Kovács úr a némileg megszeppent, jobbára 30 év körüli szülőknek. Kovács úrnak egyébként jó oka van gyűlölni az előző rendszert. Még a ’85-ös választásokon bekerült a tanácsi apparátusba, így közelről volt alkalma tanulmányozni a rendszer minden visszásságát.)

A képviselő-testület jelen levő józanabb tagjainak hatására végül is az az álláspont alakult ki, hogy az érintetteknek újra tárgyalniuk kell, és az önkormányzatnak körül kellene néznie, a lakótelepen található üres telkek közül melyiket tudná esetleg az egyház rendelkezésére bocsátani. Kiderült továbbá, hogy egy felmérés tanúsága szerint a lakótelep összes óvodásának szülei közül mindössze három igényelne egyházi oktatást gyermekének. A szülők ennek ellenére támogatják egy kápolna megépítésének tervét, csak szeretnék, hogy ne az óvoda rovására történjen.

A fórum után szívesen meghallgattuk volna Soós úr véleményét, de a képviselő közölte, hogy a Beszélőnek nem nyilatkozik. A joviális Gábor atya, akit láthatóan megérintett a szülők kétségbeesése, ugyancsak nem volt hajlandó nyilatkozni, annyit azonban elárult, hogy a felmerült új javaslatokat érzése szerint az egyháznak végig kell gondolnia.

A Soós–Kovács-féle tervezet önkormányzati elfogadásának jelen pillanatban nincs sok esélye. A nyolctagú SZDSZ–Fidesz-frakció mindenképpen ellene szavazna, és reményük szerint az MSZP-s képviselő és az öttagú függetlenek csoportjából egy-ketten szintén velük tartanának. A javaslat szerinti nyár eleji átalakításig azonban van még idő, és egy kis lobbyzással, szelíd ráhatással az arányok akár meg is változhatnak…

II. A Rogers-iskola

A szentendrei óvodának tehát egyelőre még nem kell költözködnie, és őszintén bízunk benne, hogy egy másik oktatási intézménynek, a budapesti Rogers-alapítványi iskolának már nem kell költözködnie. A Rogers tavaly kezdte meg működését még az I. kerületi tanács jóvoltából, a kerület Czakó utcai sporttelepen. Az új önkormányzat azonban úgy döntött, hogy a továbbiakban nem tud helyet biztosítani a liberális szellemiségű iskola számára, a tanév végén el kell költözködnie. A nyarat az iskola vezetősége új hely keresésével töltötte.

A kerületi önkormányzatok közül mindössze öt-hat érdeklődött az iskola iránt, s végül is kettő, a XII. és a II. kerületi volt hajlandó helyet biztosítani számára. A XII. kerületi önkormányzat felajánlotta, hogy a szabadság-hegyi nyári napközis tábor épületeit a tanév alatt ingyen és bérmentve a Rogers rendelkezésére bocsátja. A tábor csodálatos környezetben, a város egyik legszebb helyén fekszik, így érthető, hogy az iskola örömmel fogadta az ajánlatot. Csak egy baj van, az épületek télen lakhatatlanok. Ez azonban nem rettentette meg az iskola közösségét, az egyik szülő ingyenes átépítési tervet készített, és a szülők vállalták, hogy társadalmi munkában segítenek az átépítésben.

A szülők lelkesedése egyébként sem ismer határt, ha a Rogersről van szó. Egybehangzóan állítják, hogy az iskola, amelynek az egyik legfőbb alapelve a gyermek személyiségének tisztelete, nemcsak a gyerekeik, az ő életüket is megváltoztatta.

Az iskola tehát kész saját költségén átalakítani az épületeket, mindössze garanciákat szeretnének kapni arra nézve, hogy a szűkös alapítványi keretből mintegy 2 millió forintot felemésztő beruházás nem lesz fölösleges, és a következő tanévben is maradhatnak.

Úgy tűnik azonban, az önkormányzat habozik megadni a garanciát. A szerződéstervezetben mindössze annyi áll, hogy a Rogers a szükséges átalakításokat elvégezheti, a tanév végéig maradhat, de a következő évről csak akkor fognak dönteni.

Az iskola kuratóriuma és az önkormányzat közötti október 9-i tárgyaláson Sebes Gábor polgármester szerint kompromisszumos megoldás született: amennyiben a Rogersnek az év végén ismételten költöznie kellene, az önkormányzat az éves bér levonása után hajlandó visszatéríteni a beruházás költségeit.

Sebes, aki személy szerint támogatja az iskolát, úgy érzi, hogy a Rogers minden valószínűség szerint a jövőben is maradhat. Az ezzel foglalkozó testületi ülés annak idején 24 szavazattal egy ellenében és egy tartózkodással döntött az iskola befogadása mellett. Az iskola vezetői ennek ellenére aggódnak, hiszen az egy ellenszavazat attól a Simon Tamástól származik, aki a hírhedt XII. kerületi önkormányzati Buda-Hegyvidék Kft. vezetőjeként ismert, s akinek a kerület telekügyeiben döntő szava van. Szerettük volna megkérdezni Simon Tamás képviselő urat is, de elzárkózott, mondván: egy olyan lapnak, mint a Beszélő, nincs köze a véleményéhez.

Egyet kell értenünk a polgármester úrral, aki szerint a kerület érdekeit is szem előtt kell tartani, és csak csendesen jegyezzük meg, hogy a XII. kerületi önkormányzat nem is olyan régen odaadta örökös használatra egyházi iskola céljaira Alkotás úti bölcsődéjét a Miasszonyunk Rendjének, s mintegy 16 millió forinttal támogatta az átépítés költségeit. Sebes maga is túlzottnak tartja a támogatás mértékét, de mint mondja, az önkormányzati testület is érzi bizonyos erők nyomását…

Végezetül hadd álljon itt Horn Gábor véleménye, aki mint gyakorló pedagógus (a közgazdasági politechnikum pedagógiai csoportjának vezetője) s mint gyermekét a Rogersbe járató szülő kétszeresen is érdekelt. Horn szerint a Rogers-féle módszer azon kevés pedagógiai kísérletek közé tartozik, amelyek valóban előremutatóak, s amelyek ténylegesen segítik a hazai oktatás pluralistává válását. Miután a Rogers több hasonló társával egyetemben nonprofit vállalkozás, s miután Magyarországon nincsenek meg a megfelelő keretek az efféle intézmények fenntartásához, félő, hogy hathatós támogatás nélkül állandóan fennmaradásukért küzdve elsorvadhatnak.

• Oktatás