Pőcze Gábor

Nyomtatóbarát változat

„A közoktatási tárca a közoktatási törvénytervezet további munkafolyamataiba célszerűnek látja bekapcsolni az országos hatókörű érdek-képviseleti szervek, szakszervezetek, szakmai szervezetek és önkormányzatok képviselőit” – írta Dobos Krisztina művelődési és közoktatási minisztériumi helyettes államtitkár asszony december 27-i levelében, s meghívott 33 szakmai szervezetet január 6-ára, választana „belső megegyezésük alapján” összesen 5-7 főből álló szakértői csoportot „saját képviseletükre”.

Ekkor már majdnem két hónapja vitatta a fél ország a Gazsó-féle törvénykoncepció kihajítása után, november 5-én megjelentetett (akinek a dátum nem mond semmit: az első TOK-os) koncepciót. A szerzők és szakértőik épphogy kipihenték a karácsonyi asztal körül a november–decemberi fővárosi és vidéki korteskörutat; az államtitkár már kifejtette, hogy szervezett ellenzék járja a vidéket, a nyilvános vitákon a falu egyszerű népét a törvény ellen hangolandó, s már azt is megtudhattuk a sajtóból, hogy az MKM megítélése szerint a támogatók többen vannak, mint az ellenzők, csak halkabbak. Kérdés persze, hogy a szíves invitálás mit jelent ebben a helyzetben, de a kíváncsiság nagy úr, tudósító elmegy hát az összejövetelre. Azonban megnézi még ennek előtte, kik ülik körül az asztalt, az óvatosság nem árt manapság. Elégedetten állapítja meg: a lista összeállítói sem nyílt, sem sanda szándék által nem voltak vezéreltetve, csak egyszerűen tájékozatlanok az 1991. és az 1992. év fordulóján Magyarországon működő (bejegyzett) pedagógus szakmai szervezetek tekintetében. Kollégáival összeállít hát 50 perc alatt egy másik ugyanilyen szándéktalan, ám véletlenül szintén 33 szervezet nevét, címét tartalmazó listát, s azzal megy el a megbeszélésre.

Ott megtudja, hogy a minisztérium szeretné, ha az önkormányzatok, az érdekvédelmi szervezetek és a szakmai szervezetek kiválasztanának maguk közül 4-4 meghatalmazottat, akik (tiszteletdíjjal megtámogatva) részt vennének a törvénytervezet kormánykész változatának további gondozásában, képviselve sajátos rész-érdekeiket. A minisztérium nyitott, amit az is mutat, hogy egy héten belül az Új-Magyarország c. napilapban megjelenteti a viták tanulságai alapján átdolgozott új változatot. Tudósító üdvözli a minisztérium szándékát, ám átnyújtja a másik listát, s javasolja, hogy egy hét múlva velük együtt nézzünk szembe a felénk lendülő békejobbal. Azt a választ kapja, hogy egy „ilyen” lista sohasem lehet eléggé teljes, egy hét múlva majd mások hiányoznak, jobb tehát, ha nem kukacoskodik. Rövid kérdések, rövid válaszok, majd a tárca képviselői kivonulnak a teremből, mondván, őket az eredmény érdekli, s egyébként sem kívánják befolyásolni a választás eredményét.

A magára hagyott 21 (ennyi jelent meg) szervezet képviselője hozzálát a feladat értelmezéséhez. Némelyek úgy látják, hogy a választás, melynek célja a képviselet volna, kivihetetlen, tekintve, hogy a szervezetek éppen különbözőségük okán jöttek létre. Mások éppen ezért azt javasolják, hogy ne képviselőt, hanem postást (információtovábbítót) válasszunk, akinek nincs felhatalmazása dönteni, csak szervezni a szervezeti nyilvánosságot. Vannak, akik nem látnak problémát a képviseletben (inkább ellenzéki obstrukcióra gyanakszanak, s hogy melyik ellenzékére, azt oly mód teszik világossá, hogy hangot adnak a legnagyobb kormányzópárttal vállalt eszmei és szervezeti közösségüknek). Kifejtik, hogy a demokrácia a képviselet elvére épül, s érvelésükkor – a könnyebb érthetőség kedvéért – felidézik az 1990. évi parlamenti választás rendszerét és eredményét.

Tudósító kifejti, hogy sem egyik, sem másik gondolatmenet nem szenvedne csorbát, ha a főhatóság a képviselők munkájának honorálására szánt pénzt egy időszakos nyomdatermék előállítására fordítaná, s ha ebben a nyomdatermékben korlátozás nélkül megjelenhetne a meghívott és a kifelejtett szervezetek véleménye az oktatási törvény tervezetéről. Ennek nemcsak az volna az előnye, hogy informálná a törvény-előkészítőket, hanem az is, hogy mindenki olvashatná mindenki véleményét.

De ha ennek lenne valamilyen – tudósító eszével fel nem fogható – akadálya, majdnem ilyen jó lenne képviselet helyett nyilvános értekezletsorozatot szervezni, ahol minden érdeklődő tájékozódhatna minden érdeklődő álláspontjáról.

A megjelenteket azonban azért hívták egybe, hogy válasszanak, a vidékiek vonata indulna, válasszunk hát, s menjünk békével – szól az ellenérv.

Nem formálódik a konszenzus, szavazzunk hát arról, válasszunk-e vagy sem – hangosodik fel a türelmetlenség. Vannak azonban, akiknek a választásról szóló szavazás sem tetszik, hiszen a nemmel szavazók kizárnák magukat és szervezetüket az együttműködésből, ami nem céljuk. A szavazásról mégis döntés születik, s az eredmény mégse visz előre: a 21-ből 10 mellette, 10 ellene, egy tartózkodik. A konfliktus majdnem feloldhatatlan, s már vannak, akik legyintve szedelőzködnek. Ha csak… Tudósító, aki kénytelen az obstrukció vádját inszinuációnak minősíteni, bizonyítandó konstruktivitását javasolja, hogy a szervezetek ne egymás tagjai vagy vezetői közül válasszanak képviselőt, hanem – saját szabályaik szerint – állítsanak össze szakértői névsorokat, s a legtöbb szavazatot kapott szakértőt küldjék a pedagógiai szervezetek nevében a Szalai utcába, fenntartva maguknak a visszahívás és az elszámoltatás jogát. Ha minderre egy hét haladékot kapnak, értesíthetik a távol levő szakmai szervezeteket is megállapodásukról, így azok számára is lesz lehetőség az eredmény befolyásolására. Obstrukció törölve, inszinuáció visszavonva, tudósító megbízva a többiek értesítésével, korelnök a szavazatok összegyűjtésével. A megjelent szervezetek az alábbi közleményt adták át az OS-nek:

Felhívás az országos pedagógus szakmai szervezetekhez

Az MKM felkérésére 33 meghívott szakmai szervezet közül 21 szervezet jelen levő képviselője abban állapodott meg, hogy 4 szakértőt delegál a közoktatási törvény előkészítő bizottságába. A jelen levő szervezetek úgy döntöttek, hogy a távol levő szervezetek számára is biztosítják a szakértők kiválasztásának lehetőségét. Ennek módja a következő: 1992. január 10-ig levélben, illetve telefaxon (1134 Bp., Váci út 21. Tel: 120 8233; fax: 129-1896) adhatja le – a sorrendiség megjelölésével – 5 fő szakértőre szavazatait, vagy személyesen, írásban 1992. január 13-án 16 órakor a Budapest, Mester u. 56–58. címen, ahol a szakmai szervezetek a törvénytervezet vitáját tartják. A szavazatok összeszámlálása után megválasztott 4 személy az őket megválasztó szakmai szervezeteknek felelősen végzi szakértői munkáját.

A szavazatok összeszámolása után a következő eredmény született: dr. Szenes György, Gál Ferenc, Mihály Ottó, Pőcze Gábor. (Zárójel ínyenceknek: a vitán nagyjából ez a négy ember volt a leghangosabb…) Összesen 50 szakmai szervezet adott le szavazatot. A szavazás végeredményét a január 13-i fórumon kihirdettük. Az MKM képviselői és a szakértők – a szülők és a tanulók delegáltjaival együtt – február 5-én találkoztak első alkalommal. Megállapodtak egy, az együttműködés szabályait rögzítő egyezmény megszövegezésében. Az egyezség megszövegezése folyik. A beküldött tudósító – élve a megállapodásban rögzített korlátozás nélküli nyilvánossághoz való jogával – folytatja a tudósítást.

• Oktatás