Pőcze Gábor

Nyomtatóbarát változat

A január 10-i választást követően a pedagógus szakmai szervezetek, a szülők és a diákszervezetek képviselői február 5-én ültek össze először a Művelődési és Közoktatási Minisztérium koordinációs titkára, dr. Juhász Árpádné irodájában. A tárgyalás célja az együttműködés formáinak és a résztvevők jogosítványainak tisztázása volt. A koordinátor tájékoztatja a megjelenteket arról, hogy hogyan képzeli el a minisztérium a további együttműködést. Javasolja, hogy szakértői stábként működjünk mostantól a törvény parlamenti benyújtásáig. Felajánlja, hogy a törvény (múlt idő!) lezajlott vitája szekérderéknyi hozadékának feldolgozott, számítógépesen tartalomelemzett, a Közoktatási és az Oktatáskutató Intézetektől megrendelt s talán márciusra elkészülő dokumentumait rendelkezésünkre bocsátja, persze, ha kívánjuk, az egészbe is betekinthetünk. Ha óhajtjuk, konzultálhatunk azokkal a személyekkel és szervezetekkel, akik, amelyek az MKM rendelkezésére állnak, honoráriumot kívánnak fizetni a munkánkért, de a honorárium nem érinti szuverenitásunkat.

A szakértők kérdéseket tesznek fel:

– mi a kompetenciánk, másképpen: mibe szólhatunk bele, mi lesz szakértői javaslataink sorsa;

– van-e határideje a munkánknak, mi a kimenete a bizottság működésének;

– az MKM szerint mi adja legitimációnkat;

– vannak-e tabuk, azaz olyan részei a törvénynek, amiről az MKM nem hajlandó tárgyalni;

– milyen párhuzamos testületek, szakértők és kiknek a megbízásából dolgoznak a törvényen;

– van-e olyan szempontja az MKM-nek, aminek alapján korlátozni kívánja a szakértők működésének nyilvánosságát;

– milyen munkaformát javasol az MKM;

– kit, mire kötelez a szakértők által kidolgozott szakmai vélemény.

Dobos Krisztina válaszából kiderül, hogy az MKM a küldőszervezetek véleményét képviselő szakértői javaslatokra, véleményekre, alternatívákra számít, ez adja legitimitásunkat (az MKM szerint nekünk nyilván el kell számolni azoknak, akik küldtek minket), tabuk nincsenek, de „cövekek” vannak. Ezek: 16 évig tartó tankötelezettség, nemzeti alaptanterv, vizsgarendszer, iskolaszék, területi oktatásügyi központok, Országos Közoktatási Tanács. A nyilvános működés ellen nincs a minisztériumnak kifogása, maga is élni fog a nyilvánossággal. Egyeztető megbeszélések folynak a szakképzési törvény és a felsőoktatási törvény kidolgozóival, a tárca folyamatosan konzultál „saját” szakértőivel, működik az Érdekegyeztető Fórum (az önkormányzatok és a szakszervezetek ott fejtik ki álláspontjukat, ezért nem vesznek részt ebben a munkában). A munka formájára vonatkozóan nincs előzetes elgondolás, ebben egyezzünk meg.

A szakmai szervezetek szakértői ismét kifejtik, hogy ők a maguk részéről nem képviselők, révükön tehát a minisztérium nem tekintheti elintézettnek a pedagógusszervezetekkel való párbeszédet, ami nem érinti a delegálás másik oldalát, vagyis az elszámolási kötelezettséget. Ezt azért fontos tisztázni, mert a 4 szakértővel való együttműködés nem legitimálja a minisztérium törvényelőkészítő munkáját; egyetlen pedagógusszervezet sem mondott le az önálló véleményalkotás és -képviselet jogáról. Hasonló a helyzet a diákszervezetekkel – fejtik ki azok „küldöttei” –, ők „részben kötött” mandátummal rendelkeznek. A szülők képviseletében megjelent képviselők saját küldő szervezeteiket képviselik.

Az Művelődési és Közoktatási Minisztérium szabadon rendelkezik a rendelkezésére bocsátott szakértői anyagokkal, ha akarja, felhasználja, ha akarja, nem. A szakértők nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy tisztázni kell milyen törvénykoncepció alapján folyik a munka: a legutolsó, a legutolsó előtti? Vagy az MKM -mindenre felkészülhetünk – előhúzhat bármikor egy újat a kalapból? Az együttműködésnek akkor van értelme, ha az MKM vállalja, hogy a szakértőket folyamatos konzultációk során tájékoztatja, hogy a január közepén megjelent változat milyen pontokon módosult időközben. Mert ha teszem azt, a Területi Oktatási Központ már nem TOK, hanem valami egészen más, nem sok értelme van leírni, miért utasítjuk el… Az MKM vállalja, hogy időről időre beszámol aktuális terveiről, álláspontjairól, sőt, ha menet közben születnének új törvényfejezetek, azokat is rendelkezésünkre bocsátja. A munka menetéről szóló megállapodás szerint kéthetente találkozunk, előre megállapodott témákról konzultálunk, majd a szakértők írásos anyagokat készítenek az előző alkalommal megtárgyalt területekről. Az első találkozáskor a nemzeti kerettanterv, a vizsgarendszer és az iskolaszerkezet, az azt követőn a tanuló, a szülő és a pedagógus törvénybeli státusa a téma. Tudósító javasolja, hogy szülessen nyilvános írásos megállapodás, amiben minden, az alkuban érintett kérdésre kitérnek a bizottsági tagok, beleértve azt is, hogy az MKM-et kik képviselik tárgyalási mandátummal. A tárgyaló felek egyetértenek abban, hogy a megállapodást tudósító és a Koordinációs Iroda vezetője fogja előkészíteni.

A megállapodás előkészítésekor ismét előkerül az ún. „cövekek” problémája. A minisztérium szeretné, ha a megállapodásban szerepelne, hogy a munkabizottság elfogadta, hogy a törvény „lényeges” eleme a tankötelezettség, a nemzeti alaptanterv, a vizsgarendszer, az iskolaszék, a TOK és az Országos Közoktatási Tanács. Tudósító jobbnak látná, ha még a megállapodásban sem szerepelnének olyan botlások, mint pl. a TOK, ezért arra tesz indítványt, hogy a szöveg csak azt jelezze: a bizottság foglalkozni fog a tankötelezettség, a kimenetszabályozás, a helyi iskolairányítás, az iskolarendszer szakmai felügyelete és társadalmi irányítása kérdéseivel.

Vitát szül az a kérdés is, helyénvaló-e felsorolni a nyilvánosság számára (is) készülő megállapodásban a munkacsoport tagjait név szerint: tudósító arra esküszik, hogy ez mindenkinek előnyös, annyira, hogy még az MKM képviseletében részt vevők nevének is szerepelnie kell. Előbbi kérdésben a következő konszenzus születik (a megállapodás teljes szövege az MKM gondossága folytán megjelenik majd a Köznevelésben és az Új Magyarországban, a Beszélő olvasói, ha kedvük tartja, ott megismerhetik…):

„Az MKM képviselői és a bizottság delegált tagjai egyetértenek abban, hogy a bizottság munkájának ki kell terjednie a tankötelezettség határainak, a kerettantervnek, a vizsgarendszer jellegének és struktúrájának, a szakmai felügyelet és irányítás szerepének és funkciójának, az iskolaszék működésének, valamint a közoktatás társadalmi irányításának kérdéseire.”

A bizottság tagjainak névsora belekerült a megállapodás szövegébe.

A pedagógus szakmai szervezetek képviseletében: Gál Ferenc, dr. Mihály Ottó, Pőcze Gábor, dr. Szenes György; a szülői szervezetek képviseletében: Fáy Árpád, Oláh Mária; a diákszervezetek képviseletében: Pál Tamás, dr. Valentinyi Andrea, az MKM képviseletében: dr. Dobos Krisztina, dr. Juhász Árpádné. A bizottság tagjainak eltérő delegálási rendjéről imigyen tájékoztat a megállapodás:

„A pedagógus szakmai szervezetek által megválasztott 4 delegált a tárgyalásokon és a vélemények kialakításakor szuverén, saját szakmai kompetenciájára támaszkodó résztvevő. A szakértők a pedagógus szakmai szervezeteknek felelősen végzik munkájukat, beszámolási kötelezettséggel, s a szervezetek által visszahívhatóan. A diákszervezetek által delegált résztvevők részben kötött mandátummal rendelkeznek. A szülőszervezetek képviseletében részt vevők a küldő szervezet véleményét képviselik. A delegálás eltérő szabályai nem érintik a tárgyalási kompetenciát.”

A bizottság tagjai február 20-án elfogadták a megállapodást. Megvitatták a nemzeti alaptanterv, a vizsgarendszer és az iskolaszerkezet szabályozási problémáit, majd szétszéledtek. A szakértői anyagok írása folyamatban van.

A bizottság tagjai a sajtóból értesültek róla, hogy az önkormányzatok és a szakszervezetek képviselői az Érdekegyeztető Fórumon elutasították a közoktatási törvény tervezetét;

hogy Beke Katát, aki szerint a tervezet nem felel meg az MDF eredeti szándékainak és elfogadhatatlan minden pedagógus számára, ezért vessék el, és hatpárti egyeztetés után egy új törvényt kétharmados elfogadás szándékával terjesszenek a ház elé, leszavazták;

hogy az MDF sajtóirodájának közleménye szerint a parlamenti pártok szakértői találkoztak megvitatandó a közoktatási törvénykezés módját;

hogy 800 aláírás hibádzik még az ötvenezerhez a Kontyfa utcai pedagógusok aláírásgyűjtő akciójában, amelyben javasolják: legyen csak kétharmados törvény a közoktatásé.

A vitának nincs vége, de erről a legközelebbi alkalommal.

• Oktatás