Skip to main content

Beszélő hetilap, 9. szám, Évfolyam 4, Szám 9

–lt [Solt Ottilia]: Meglepetés

nwa [Nagy W. András]: Posztkornidesz, neoknopp / A vatikáni kapcsolat / Dieser Kuckuck / Új történet kezdődik

Vajna János: A homousion átkos végzete

Mink András: Mi-kisgazdák! Én-kisgazda! Ki-kisgazda?

Solt Ottilia: Hőstörténet

Révész Sándor: A Bukszár-ügy és az idő I.

[Révész Sándor]: Szabályszerű kivégzés

: Közelről

Szántó János: Vallásos-vallástalan többség-kisebbség

Hány vallásos ember él Magyarországon

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Lovas és a lex Lezsák

Eörsi János: VIKSZ-törvény, „szimpátia”-választás

Szakszervezeti sakkjátszmák

: A VIKSZ-törvény végrehajtásáról

Ara-Kovács Attila: Törzsi tantárgyak demokratikus órarendje

Választások Romániában

Jordán Gyula: A kínai kalitka

Hárs Ágnes: A vendégmunkás a legállandóbb

A külföldiek és a munkaerőpiac

Langmár Ferenc: Költségvetési hitel – 50 százalékos kamattal

–lf– [Langmár Ferenc]: Február végén 35 milliárd lesz a költségvetés hiánya?

–langmár–: Tizenkét milliárdos betétállomány a had- és a belügynél

L. F. [Langmár Ferenc]: Fertőződik a Jegybank

Spira Veronika: A szorongás iskolája és a szabadság iskolája

Pőcze Gábor: A vitának nincs vége

II. A megállapodás

Mink András: A történelemkönyvek kálváriája

Benyó Bertalan: Szegénység és közlekedéshálózati centralizáció

Czakó Gábor: Okvetlenül vörösbarát-e az, aki nem rajong a szőkékért?

Vitalij Moszkalenko: Arról, hogyan „gyakta meg” Csehov a japán nőt

[Kisbali László]: Két végtag kéjes dörzsölése

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon