Czakó Gábor

Nyomtatóbarát változat

Engedje meg, kedves Mink András, hogy Néhány ellenérv c. vitacikkének egyetlen állításába, no, mégsem, ne belekössek, csak pontosítsam azt. Amennyire tőlem mint a népiek fogadatlan prókátorától telik.

Az általam kiemelt állítás a következő szövegben szerepel: „Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a bukott rendszer eklektikus ideológiai propagandája (koherens ideológiáról nem beszélhetünk) sok mindenben hasonlított a népiek gondolatrendszerére. (A közösség elsődlegessége, az antiindividualizmus, a liberalizmus elveinek elutasítása, a nyugati társadalomfejlődés és a kapitalizmus elvetése.)” Nos, a bukott marxista rendszer valóban eklektikus ideológiájú volt, és valóban eklektikus ideológiai propagandát művelt, ámde közösségpártinak a legnagyobb jóindulattal sem volt mondható, önmaga sem állította ezt, hiszen kollektivista volt. A kollektivizmus és a közösségiség közt a különbség nagyjából akkora, mint az Úr és a sátán közötti.

A népiek – és persze mások is – a maguk ugyancsak eklektikus gondolatrendszerében általában nagyra értékelték-értékelik a közösséget. A családot, az egymásra utaltak csoportjait, különösképpen a falut, a nemzetet, a kultúrát mint a közös létezés ethoszát, a hagyományok, a vallás, az erkölcs meg-és egybetartó erejét stb. Közösségfölfogásuk a személyből indul, aki jogok és értékek hordozója, továbbá tulajdonos. Kistulajdonos, aki ebből eredően is független, s így fáradozik közös életrend megteremtésén, mert ami nem közös, az igazságtalan és zsarnoki és kaotikus.

A marxi tanokból indult szocializmusok ezzel szemben mindenütt tűzzel-vassal irtották a közösségeket. Ki nem állhatták a családot, a falut, a hagyományos és nem hagyományos egyesületeket, a nemzetet, a kultúrát, a vallást, az erkölcsöt stb. Mindezt propagandájuk is hol harsogta, hol suttogta – attól függően, hogy milyen volt éppen a politikai lapjárás. Mindenekfölött gyűlölték a személyt, hiszen a személy szabad és közösségi, evangéliumi szóval: Isten barátja. Éppen ezért igyekeztek megfosztani hitétől, nézeteitől, kapcsolataitól, tulajdonától stb., hogy anyagi és szellemi függetlenségét vesztve egyénné lehessen degradálni. Az egyénné fosztott személymaradék már alkalmas alapanyaga a tömegnek – a tömegek, emlékszünk a propaganda kedvelt szavára –, a kollektív társadalomnak, melynek életrendjében semmi értékes sem lehetett közös.

Összehasonlításának többi állításával is hasonló a helyzet. Az az igazság, hogy ha valaki a szőkéket nem kedveli, attól még nem híve okvetlenül a vörösöknek. Így pl. – a népiek Nyugat- és kapitalizmuskritikája – lásd Németh László kert-Magyarország-eszméjét sokkal közelebb áll a modern zöld filozófiákhoz, mint a marxizmushoz.

---

Ha már szónál vagyok, engedtessék meg, hogy az abortuszvitájukhoz is tegyek néhány megjegyzést. Úgy vélem, hogy megkerülhetetlen az alapkérdés: ember-e a magzat, s mellőzhetetlen a következtetések szigorú levonása. Ha ugyanis a magzat nem ember, akkor az abortusz szabad. A kérdés nőgyógyászati probléma. De: meg kell tiltani a mesterséges megtermékenyítéssel, a magzati élettel stb. kapcsolatos tudományos vizsgálódást, még inkább a publikálást, nehogy a közfölfogásban zavart keltsenek. Továbbá el kell törölni a méhmagzat öröklési jogát. Ha viszont egyetértünk a mai természettudományos, orvosi és jogi megállapításokkal, és embernek tekintjük a magzatot, akkor az abortuszt emberölésnek kell tartanunk, és el kell utasítanunk minden formáját. Aki ennek ellenére abortuszpárti, annak küzdenie kell az egészségügyi, a szociális és hasonló, az abortuszt jogossá tévő más indikációból végrehajtott egyéb emberölések törvényesítéséért is. Aki teljesen liberalizálni kívánja az abortuszt, annak helyeselnie kell minden olyan ölést, melyet előre megfontolt szándékkal, csoportosan, különös kegyetlenséggel és általában nyereségvágyból követnek el. Parlamenti vagy alkotmánybírósági úton el kell érnie, hogy a büntetőtörvényből töröltessenek a vonatkozó passzusok, és az emberölésnek maximum a gondatlanságból elkövetett változata legyen üldözhető.

Vitatkozgatni persze lehet mindenféle szociológiai, morális, népesedési és ki tudja, hányféle ismeretek villogtatásával. Lehet győzni és lehet veszteni, sőt lehet feledni, hogy egy olyan világot készítünk magunknak, melyben az emberélet tabuja ledöntve. Ám hiába feledjük. Századunk többek közt arról szól, hogy bizonyos hatalmasságok törvénybe iktathatják bizonyos emberek és csoportok likvidálhatóságát. És ha erről nem veszünk tudomást, az abortuszviták lényegét sem értjük.

• Vita