Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Emlékeznek még arra, hogy az Ingatlanbank jogosítványainak tavaly augusztusi, részleges fölfüggesztésekor, amikor a bank részvényei fabatkát sem értek, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF) névértéken, tehát 100 százalékon eladta 100 millió forintnyi ingatlanbanki részvénycsomagját. A vásárló egy kft.-n keresztül a Magyar Hitel Bank volt.

Szívességi vásárlás, aligha minősíthető másként az üzlet, hacsak nem feltételezünk altruista hajlamokat az MHB vezetőiről. De talán van más magyarázat is.

A MÁV hatalmasra duzzadt társadalombiztosítási hátralékát (lásd Beszélő, 1992. február 15.) – az OTF-fel egyetértve – részben úgy kívánja törleszteni, hogy mintegy 7 milliárd forint értékben kötvényt bocsát ki. Ezt a kötvényt kapná meg a társadalombiztosítás, s a MÁV egy meghatározott rend szerint vásárolná vissza azt.

A megállapodást azt OTF – úgy vélem, nagyon helyesen – mindmáig nem írta alá, mert nem lát biztosítékot a MÁV fizetéseire. Állami garanciára lenne szükség, mondják. (Ez a döntés várat magára: a kormány ugyan könnyű szívvel vállal garanciát nagy állami vállalatok érdekében, de a tb nem tartozik eme kedvezményezettek körébe.)

Ha a MÁV adósságainak törlesztése mindenképpen csak állami garanciával biztosítható, akkor ugyan mi szükség egy viszonylag bonyolult, kötvénykibocsátásos konstrukcióra? Vajon melyik szereplőnek érdeke ez? Leginkább talán annak, amelyikről korábban ejtettünk szót: a Magyar Hitel Banknak. Az MHB lenne ugyanis az akció lebonyolítója, 1 százalékos jutalékot feltételezve 70 millió forintos bevételhez juthat a bank, s a szívességi részvényvásárlás veszteségeinek egy tekintélyes része már meg is térül. Szívességet szívességért? S ha legközelebb, mondjuk, a társadalombiztosítás felügyelő bizottságában képviselt bankkal köt majd egy másik üzletet az OTF?

Üzleti döntéseknek ez a bájos szempontrendszere a változó kamatozású kincstárjegyről jutott eszembe. A költségvetési deficit finanszírozásában szerencsére egyre nagyobb szerepet játszanak a különböző állami értékpapírok. Ezek közül is az egyik legsikeresebb a tavaly félévkor kibocsátott, úgynevezett változó kamatozású kincstárjegy. (Ez a sávos kamatozású, egyéves lejáratú értékpapír 31-től 90 napig évi 28, 91-től 180 napig évi 31, 181-tői 270 napig évi 32, 271 naptól 364-ig évi 34 százalékos kamatot fizet. Ha a befektető a lejáratig, egy évig nem veszi ki a pénzét, akkor már 36 százalék kamatot kap.) Év végén kibocsátottak egy új sorozatot is.

A változó kamatozású kincstárjegyeknek az állománya év végén 10,6 milliárd forint volt, február második felére pedig már minden bizonnyal meghaladta a 15 milliárdot. A papír keresett volt, s nem ritkán hiánycikké vált, különösen a kisbefektetők számára. Vonzóvá tették a viszonylag kedvező kamatfeltételek, s az, hogy a kötvényt már egy hónap lekötés után kamattal lehetett visszaváltani.

De a kisbefektetőknél is jobban szerethette ezt a kincstárjegyet a forgalmazó, a Budapest Bank (BB) brókercége. A legfontosabb, hogy a forgalmazó jutalékot kap akkor is, amikor kiveszi forgalmazásra a papírokat, s akkor is, amikor visszaviszi. Mindkét esetben – információnk szerint – 0,8 százalékos jutalékot kap.

A kétszeri, azonos nagyságú jutalék következménye azonban meghökkentő. A brókercég ha a 31-edik napon visszaviszi a kincstárjegyet, akkor megkapja az évi 28 százalékos kamat időarányos részét, valamint a kincstárjegy értékének kétszer 0,8 százalékát. S ha újra kivesz forgalmazásra kincstárjegyet, akkor újra kezdődik a játék. Egy általános jutalékkal kiegészülve ez azt jelenti, hogy a forgalmazó éves szinten közel kerülhet az 50 százalékos kamathoz.

A BB brókercége az egyik legnagyobb a magyar értékpapír-kereskedők közül, alaptőkéje 250 millió forint. (Nincs kéznél a jegyzetem, tehát csak emlékezetből közlöm az adatot, s meglehet, tévedek.) Tehát elvileg fennáll a lehetősége annak, hogy a cég, ha éppen nem talál 50 százaléknál jobban jövedelmező, kockázatmentes befektetést, akkor forgalmazás helyett saját forrásait kincstárjegybe fektesse. S ha már nincs elég pénze, akkor másokkal osztozzon a jutalékon. Így mint forgalmazó nem abban érdekelt, hogy minél hosszabb távra tudja kihelyezni a papírt, hanem éppen ellenkezőleg.

Vajon így van-e? Nem tudni, mert a Pénzügyminisztérium (a kezdeti ígéretek ellenére) és az érintett brókercég megtagadja azoknak a forgalmi adatoknak a közlését, amelyekből talán bizonyítható lenne, hogy milyen szempontok szerint forgalmazták a papírokat, s miért látszott az hiánycikknek, amikor a brókercégnél tetemes mennyiség volt belőle. (Mert azért kevéske adathoz csak hozzá lehet jutni.)

Üzleti szempontok aligha indokolhatják a titkolózást. Hiszen a közösségi kiadások finanszírozásának módja, annak költségei aligha képezhetik egy minisztérium vagy egy kereskedőcég titkát. Különösen akkor, ha a talán több százmillió forintos haszonnal járó forgalmazás lehetőségéhez versenytárgyalás nélkül jutottak hozzá.

Tényleg, miért is éppen ez a brókercég kapta a forgalmazási jogot? Az értékpapír-forgalmazás feltételei nálunk talán a legkorábban a Budapest Banknál alakultak ki, s e jog ezen a hagyományon is alapulhat. De – úgy vélem –, hogy csak olyanok titkolják az adatokat, akiknek valamilyen érdekük fűződik hozzá. S ha a Pénzügyminisztériumnak, illetve a költségvetésnek ez a fajta jutalékos rendszer egyértelműen hátrányos, akkor kell más okot is keresni a zárkózottsághoz. S egy roppant barátságtalan, s esetleg mélységesen igazságtalan feltételezés: a konstrukció minisztériumi kidolgozója éppen a Budapest Bank igazgatóságának tagja…

A pénzügyminisztérium vezetői elismerik, hogy komoly szakmai hiba történt, s vizsgálat indult ez ügyben, az eredményt egy-két hét múlvára ígérik.

Szakmai hibáról vagy esetleg tudatos manipulációról van-e szó, a vizsgálat talán kideríti. E sorok írója csupán két dolgot nem szeretne. Az egyik, hogy az ügyért valamilyen módon felelősök egy ejnye-bejnyével megússzák. A másik pedig az, hogy az esetleges felelősségre vonásuk ne legyen arányos, mondjuk, a nagyságrenddel súlyosabb ügy, a lakásalapkötvények botránya miatti felelősségre vonással.

A két kívánalom összeegyeztethetetennek látszik…

S egy utolsó megjegyzés: a közeli napokban várható egy újabb, 10 milliárdos, sávos kamatozású kincstárjegy kibocsátása. A forgalmazó: lásd mint fent. A jutalékok? A minisztérium szerint megváltoznak a feltételek. Remélhetőleg közismertté is válnak…

• gazdaság