Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Divatba jött a letéti számla, hála a Honvédelmi Minisztériumnál (HM) végzett vizsgálatnak. Lassan bevonul a köztudatba, hogy az úgymond nem szorosan a költségvetési feladatokhoz kapcsolódó letéti számlák gyakorta közcélú pénzek eltitkolására szolgálnak. Mint most bizonyították, az egykor több tucat letéti számlával rendelkező honvédelmi tárca csupán két ilyen számlája segítségével több milliárd forintot dugott el a nyilvánosság elől. (Kár, hogy sokaknak a Számvevőszékről csak a tv-nél folytatott vizsgálat jut eszükbe.)

Megszólalt a 168 órában Békesi László volt pénzügyminiszter is. Cáfolta, hogy tudott volna a HM letéti számlájára került milliárdokról. Érvelése figyelemre méltó. A pénzügyminiszter felelős a költségvetés zárszámadásáért, tehát ha tudott volna arról, hogy abban olyan adatok szerepelnek, amelyek nem adekvátak a költségvetési törvénnyel, akkor nyilván nem terjesztette volna elő.

Az exminiszter képviselő bizonyára csak lányos zavarában mondhatta mindezt. Hiszen emlékezzünk például csak arra a Békesi–Bartha-paktumra, melyhez csatlakoztak később 3 maguk módján Hagelmayer és Rabár urak. Azért, hogy könnyebb legyen elfogadtatni az 1990-es költségvetési tervet, 1990-es kiadásokat csempésztek át 1989-re. Így a valósnál több milliárddal kisebb hiányt lehetett kimutatni 1990-re. Ez később az Antall-kormánynak is érdeke volt. Önmagában ez is elegendő, hogy az exminiszternek talán csínján kellene bánni az olyanfajta érveléssel, ahol a kiindulópont az, hogy a költségvetési törvényt betartották.

De az interjú s Békesi László lányos zavara folytatódott. Szóba került az is, voltak-e rejtett tartalékok a Pénzügyminisztériumban. Elismerte, hogy volt olyan letéti számla, amelyeken évtizedek alatt gyűltek föl pénzek. S azt éppen az ő minisztersége alatt szüntették meg, pontosabban átterelték a költségvetés forgóalapjára, hogy a likviditási gondokon enyhítsenek. Ezek a pénzek azért nem voltak fölhasználhatók a folyó költségvetés számára, mert az itt lévő pénzek átmenetiek, amit az eredeti célra kell fölhasználni.

A kávékassza példáját említette, ahol a kávé fogyasztói árának lefölözéséből mezőgazdasági támogatásokat folyósítottak. Eközben gyakran leülepedett több száz millió forint a letéti számlán. S ez nem volt rejtett, hallhattuk, s csak azért nevezték annak, mert az éves költségvetésbe nem került be. A szakemberek számára mindez ismert volt, mondta.

Tehát ha közpénzek kikerülnek a költségvetésből, az nem jelenti a pénzek elrejtését. No jó. Örömmel olvasnám azoknak a szakembereknek a névsorát, akik számára mindez ismert volt. Attól nem tartok, hogy hosszú időbe telne az olvasása.

Az említett letéti számla, ahol a kávékassza is megjelent, valójában nem a Pénzügyminisztériumé, hanem a költségvetésé, és „80. Népgazdasági Elszámolások” a neve. Keletkezése régmúlt idők homályába vész, illetve én nem tudom, mikor hozták létre. Állítólag a számlán szereplő összeg 1982 végén meghaladta a 14 milliárd forintot, egy év múlva a 19-et, ’86-ban pedig már a 21 milliárdot is. 1987 után a számlán szereplő összegek 10 milliárd forint körül mozogtak.

1990 tavaszán a számlán ugyan „csupán” 8,5 milliárd forint volt, de az emögött lévő pénzmozgás sokkal nagyobb. A Németh-kormány csak ez után, az utolsó pillanatban – ha minden igaz, május 15-én – vitte ennek az összegnek a nagyobb részét a költségvetés forgóalapjába. Finoman szólva sajátos megfogalmazás tehát, hogy Békesi László minisztersége alatt szüntették meg ezt a számlát.

7,7 milliárd forintot utaltak át a forgóalapra, s néhány más tételt is „rendeztek”. (A Számvevőszék tavaly júliusi megállapításai szerint számos kifogásolható s nem kellően dokumentált lépés történt eközben. Azt is megjegyzik, hogy 1990-ben a Pénzügyminisztérium a letéti számláin az egy évvel korábbinál jóval kisebb forgalmat bonyolított le.) Az 1990. végi, több mint 1,1 milliárdos záróállomány alakulásáról legkésőbb az 1991-es zárszámadásnál kell a kormánynak vallomást tennie.

A lista önmagában is bizonyítja, hogy amit most joggal kifogásolunk a honvédelmi tárcánál, általános gyakorlat volt a Pénzügyminisztérium, illetve maga a kormány esetében. A legváltozatosabb módon vonták el a pénzmaradványokat a parlament, a nyilvánosság elől, hogy abból a legváltozatosabb célokat finanszírozzák.

Titkos kasszája volt ez a kormánynak, amelyben gyakran nagyobb összegek parkoltak, mint a bevallott költségvetési hiányok. Minimális ellenőrzés nélkül lehetett fölhasználni, mind belföldön, mind „nemzetközi prezentáció” céljára. Az IMF 1988-tól kezdve szankcionálta az előre ütemezett évközi költségvetési hiányok túllépését. A kassza segített az évközi problémák megoldásában…

A letéti számlának a forrásai általában nem voltak publikusak, hiszen azzal a fölhasználási lehetőségeket is korlátozták volna. A felhasználási célok közül viszont nem kevés nyilvánosan ismert volt, mint például a Postabankban való állami részesedés biztosítása. Csak éppen nem az e címen megjelölt forrásra alapozva hozták meg (nyilvánosan) a döntést. Ez azt is jelenti, hogy a nyilvánosan lekötött pénz fölszabadult a költségvetés számára.

De például a Húsipari Vállalatok adósságrendezésére átutalt több mint 900 millió forint már a publikált, a húsipar megmentésére szolgáló, ha jól emlékszem, 20 milliárd forintos adósságvállaláson kívüli összeg volt, amit titokban tartottak.

Kisebb horderejű ügyek is voltak, mint például a tervhivatali fogantatású Co-Nexus létrejöttének suba alatti megsegítése.

De könnyen meglehet, hogy ez csak a fecsegő felszín. Meglehet, hogy az elrejtett pénzek mozgása még ennél is nagyobb volt. A nyolcvanas évek első felében a legkülönbözőbb eszközökkel – például tartalékalapok és -betétek elvonásával vagy államkötvények kötelező megvásároltatásával – becslések szerint 100 milliárd forintot megközelítő nagyságban vontak el forrásokat a vállalatoktól, a szokásos formákon kívül. Ezek részben a letéti számlákra kerültek, részben a Hitelfedezeti Alapba. Az elvont összegek egy részét azonban elrejtették, s az a lehetőség is fölmerült, hogy a nem nyilvános pénzeket nem nyilvános adósságok törlesztésére fordították.

S csak azon gondolkodom, van-e olyan pénzügyi vezető a kormányban vagy a Magyar Nemzeti Bankban, aki ki merné jelenteni, hogy ma már nincsenek a nyilvánosság elől elrejtett pénzek?

• gazdaság