–lf– [Langmár Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Meglehet óvatosan kell bánnunk ezekkel a számokkal, s talán nem annyira rémisztőek, mint első pillanatban látszanak. (Egy-egy kiragadott költségvetési adat a bevételek és kiadások időbeli eltérése miatt rendkívül megtévesztő lehet!)

A tavaly év eleji adatok az ideihez képest egészen mást mutatnak. De számos olyan változás is történt, ami miatt a mai és az akkori adatok másról szólnak.

Hála a „magyar aktíváknak”, Kádár Bélának és Bod Péter Ákosnak, tavaly igen nagy volt a Szovjetunióba ellenérték nélkül kiszállított áruk értéke. E ki nem fizetett szállításért azonban, az infláció nagyobb dicsőségére a magyar vállalatok megkapták itthon az ellenértéket, ami után ki is fizették a „különleges helyzetek” miatti adót, az úgynevezett kütefát. 1991 januárjában e nem létezi bevétel után 8 milliárdot. Ma ez a költségvetési bevétel hála istennek már jóval kisebb.

Változott az állami adósságszolgálat teljesítésének rendje is. Negyedév helyett gyakoribb a törlesztés, ez januárban több mint 12 milliárddal növelte meg a kiadásokat az egy évvel korábbihoz képest. Ehhez hasonló okok miatt tehát akár több mint 20 milliárd forint is megmagyarázható abból a különbségből, ami a két év adatai között van. Az ilyen változások miatt feltétlenül jogosnak tűnik a pénzügyminisztériumi szakemberek véleménye, akik szerint igazából csak a negyedévi adatok lesznek a mérvadóak. Február végén a deficit 30-35 milliárd között várható, vélik.

De ha ilyen optimisták vagyunk, akkor is rémisztő, hogy minden mérce szerint csökkent a nyereségadó befizetése, az állami vagyon utáni részesedése. S míg tavaly a korábbiakhoz képest sokkal inkább sikerült kézben tartani a kiadásokat, addig most ez kevésbé látszik. (Bár ismételjük, hogy egy-két hónap adataiból felettébb kockázatos hosszú távú következtetéseket levonni.) Gyanúsan nagy például az idén a termelési árkiegészítés és dotáció, a felhalmozási kiadások, a minisztériumok támogatása.

De ami ennél rosszabb és sokkal fontosabb: nézzük meg a KSH által közölt grafikont a termelés alakulásáról az elmúlt években. Ha figyelembe vesszük is a statisztikai hiányosságokat, a visszaesés akkor is nagyon nagy. A költségvetési tervek azonban nem a múlt év végi adatokra, hanem az éves átlagra épültek. Tehát 1992-ben a tavalyi termelési szint úgy érhető el, ha év végéig ugyanolyan dinamikusan nő a termelés, mint ahogyan az 1991-ben csökkent. A költségvetést kritizáló szakértők szerint ez például azt jelentené, hogy a munkanélküliség is a tavaly év eleji szintre csökken.

Ennyire senki nem optimista, a költségvetési tervek mögött mégiscsak ilyen optimista számok állnak.

• gazdaság