Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Jó pár hónappal ezelőtt elterjedt az a hír, hogy a Realbank kritikus helyzetben van. A múlt heti közgyűlésen a mérlegfőösszegét tavaly megkétszerező (10,2 milliárd volt 1991-ben) bank 266 millió forintos adózott eredményről számolt be, és kiugróan magasnak számító, 20 százalékos osztalékot fizetett.

Az igazgatóság írásbeli és szóbeli beszámolója egyéb sikerekről is tudósított. A bank működési költségei alacsonyak, a tavaly év végi kétes kinnlevőség után majdnem 100 százalékban megképezték a szükséges céltartalékot, noha erre csak 1994 végéig lenne szükség. Ez nagyban növeli a bank biztonságát.

A nagyközönség előtt elsősorban az úgynevezett Reallízing-kötvényeiről ismert a bank. Az 1990-ben és 1991-ben kibocsátott két kötvénysorozatból az ügyfeleknél év végén 7,4 milliárd forint kötvényállomány volt, ami a bank számára fölhasználható forrás, derül ki az írásbeli beszámolóból.

Az igazgatóság problémát jószerivel egyedül a lízingtevékenységnél jelzett. Míg 1990-ben 2,2 milliárd forint értékű eszközt adott lízingbe a bank, addig tavaly csak 864 millió forint értékben. A beszámoló szerint a visszaesés többek között a csökkenő keresletre, a megnövekedett konkurenciára és a bank nem megfelelő piaci munkájára vezethető vissza.

A Realbank teljes körű kereskedelmi banki tevékenységet kíván a jövőben folytatni, hallhattuk, amelyben fontos szerepet játszik az Express-szel kialakított együttműködés, mivel a bank az utazási iroda országos hálózatára kíván alapozni. Sőt, a bank többségi tulajdont kíván szerezni az Expressben, olvasható a közgyűlési beszámolóban. Az igazgatóság azt is tudatta a részvényesekkel, hogy a Realbank belföldi tulajdonban kíván maradni, és belföldi magánszemélyek részére szeretnék privatizálni úgy, hogy a magánszemély részvényesek tulajdona többséget alkosson.

A közgyűlésen körülbelül ezt a képet vázolták fel, amivel nem is vitatkozott senki. Nem is ez volt a magyarázata a maratoni, hétórás közgyűlésnek, s az ott folyó küzdelemnek. Mert küzdelem volt ez a javából, pontosan meghatározható felekkel, s nem pedig zűrzavar, mint azt a NAPI tudósításának címében is állítja. (A közgyűlésről részletes krónikát, illetve interjúkat közöl a Magyar Hírlap 1992. május 8-i és 9-i száma.)

Az 1 milliárdos alaptőkéjű bankban ma 51 százalékot képvisel az alapító, egykor egyedüli tulajdonos Budapest Bank (BB), s mintegy 6 százalékot az egyenként legfeljebb néhány százezer forintnyi részvényt magukénak tudó kistulajdonosok. A közgyűlés nagy meglepetése volt, hogy közel 250 millió forint névértékű részvényt birtokol a Realbank – a közgyűlés idejéig 100 százalékos – tulajdonában lévő Realbróker kft. E körül tört ki a vihar.

A Realbank alapszabálya egyedülálló a magyar bankrendszerben: a közgyűlés csak 75 százalékos többséggel dönthet bármilyen kérdésben. Ez a szabály – szólt többek érvelése – a kisrészvényesek érdekeit és beleszólási lehetőségét szolgálja. A mai helyzetben mindez azt jelenti, hogy egyrészt tökéletesen mindegy, miként szavaznak a kisrészvényesek. Mind a BB, mind a Realbróker részvényhányada arra elegendő, hogy megvétózzon neki nem tetsző közgyűlési határozatokat. A két nagyrészvényes azonban a másik nélkül semmilyen döntést nem tud keresztülvinni.

Így történhetett meg, hogy a BB megakadályozta az igazgatóságnak azt az alapszabálymódosítási tervét, amellyel hatáskörébe került volna a bank alaptőkéjének emelése, a Realbróker pedig (amely természetesen a Realbank menedzsmentjének utasításait kell hogy kövesse) megakadályozta, hogy az alapszabály változtatásának kivételével a közgyűlési döntésekhez elegendő legyen 50 százalék plusz egy szavazat.

Tulajdonossá lenni a tulajdonos pénzén

De miként került a Realbrókerhez ez a vétójoghoz elegendő részvénypakett, s ki fizette annak az árát? A közgyűlési beszámoló beszédes ebből a szempontból. Még tavaly „154 millió forintnyi részvényt taktikai okokból eladtunk a saját brókercégünknek, további vagyonkezelésre”. Nem tudni, ebből mennyi lehetett a saját részvény, de ha lapozunk egyet, akkor úgy sejtjük, nem kevés. „1992 elején több (saját) részvény megfordult a bank kezén”, amiből mintegy 145 millió forintnyi részvényt továbbadtak. A szavazati arányok alapján okkal feltételezhető, hogy a Realbrókernek. Czakó András, a Realbank vezérigazgatója interjújában elmondta, hogy tavaly nyár óta tudatosan gyűjtötték össze a részvényeket. (Itt jegyezzük meg, hogy ezeknek a részvényeknek az osztalékszelvényeit a bank megtartotta, tehát ez után nem fizetett osztalékot, így az osztalékfizetés mértéke az alaptőkéhez viszonyítva nem 20, hanem kevesebb mint 17 százalék.)

A Realbank és a Realbróker által a saját részvények vásárlására fordított pénzt, mivel a részvényeket megtartották, s nem adták (haszonnal) tovább, úgy is tekinthetjük, mint a tulajdonosoknak járó nyereségből (és az adóalapból) elvont pénzt. Czakó András azt is elismerte, hogy a tulajdonosok nem tudtak ezekről a vásárlásokról. „Nem kell jeleznünk”, hangzott a tömör válasz.

S ennek fényében már jobban meggondolandó az a kisrészvényeseknek szóló érvelés, amit ők a közgyűlésen süket fülekkel hallgattak. Az 50 százalékos szavazati arány bevezetése nem azt jelenti, hogy minden jogot a nagytulajdonos kezébe adnak, hanem kiveszik a vétójogot a 25 százalékkal rendelkező menedzsment kezéből. Ez egy tulajdonosnak azért fontos, mert a menedzsmentnek nem a magas osztalék az elsődleges érdeke, hanem az, hogy minél több pénzzel gazdálkodhasson.

A kistulajdonosokat ez nem hatotta meg (ismétlem, persze mindegy volt, hogyan szavaznak), sőt a bank jó eredményei miatt sokkal inkább a Realbank vezetését pártolták. Lássuk egy kicsit részletesebben ezeket az eredményeket.

Szó volt arról, hogy tavaly év végén a kibocsátott kötvények állománya 7,4 milliárd forint volt. A beszámolóban közölt mérleg szerint azonban a kibocsátott kötvények után csak 2,3 milliárd forrása volt a banknak. Hova tűnt 5,1 milliárd forintnyi forrás?

Érdeklődésünkre kiderült, hogy a Reallízing-kötvények első sorozatát (még 1990-ben), közel 6 milliárdos névértékben nem a bank, hanem az eredetileg 1 milliós (ma már közel 14 milliós) alaptőkéjű Reallízing kft. bocsátotta ki, a bank teljes körű garanciájával. Azzal, hogy a kft. és nem a bank bocsátotta ki a kötvényeket, a bank elkerülte a kötelező jegybanki tartalékolást, jelentős összegeket megtakarítva.

A bankban azt állították, hogy a kft. náluk tartja betéteit, tehát ez is kihelyezhető forrást jelent számukra. De a bank betétállománya év végén 4,3 milliárd forint volt. Tehát ha azt feltételeznénk, hogy a Realbankban egyes egyedül a kft. helyez el betétet, még akkor is hiányzik közel 1 milliárd forint. Amit valószínűleg a kft. használ.

A jogszabályi változások miatt a tavaly októberi második sorozat kibocsátója már nem lehetett a kft. így a bank a kibocsátó, s ennek forgalmazására kellett létrehozni a Realbrókert. A bank mérlegében megjelenő kötvényforrások teljes mértékben csak e második sorozat eladásaiból származnak.

De hogy ne legyen minden olyan egyszerű: a legszűkebb szakmai közvélemény hiedelmével ellentétben a Reallízing kft. nem a Realbanké, hanem a Realbank vezetőinek százszázalékos magántulajdonában van.

Önmagukkal kötnek üzletet

A Realbank tevékenységének a kötvénykibocsátás után második legfontosabb területe a lízingelés, tavaly mintegy 5 milliárdos forgalmat bonyolított le. Meg vélhetően a kft. is. A lízingelt állóeszközöket a kft. vásárolja meg, amit lízingel a banknak, amely pedig tovább lízingeli azokat.

Magánszemélyek cégei jelentős adó- és áfa-kedvezményekben részesültek, ezért azok a lízingelő bankok, amelyek nem vettek igénybe ilyen trükköket, illetve kft.-ket, gyakorlatilag nem voltak versenyképesek a lízingpiacon, mondta kérdésünkre e terület egyik szakértője. A bank szempontjából tehát volt racionális magyarázat a bankvezetők kft.-jével való együttműködésre. De ma már nincs, mert ezek a kedvezmények lényegében megszűntek.

Sajátos helyzet: a bank messze legnagyobb ügyfele a bank dolgozóinak tulajdonában lévő magánvállalkozás. S elképzelem, amint a két cég munkatársai vérre és fillérekre menő tárgyalásokat folytatnak egymással.

Már írtunk róla, hogy a bank vezetőinek nagyra törő tervei vannak. Realisták-e a célkitűzések?

Emlékeznek a Reallízing hirdetéseire, például a tavaly őszi kibocsátás idejéről? Egy év után a megvásárolt kötvények kamata már 41 százalék. Legalábbis nagyon sokan így értették, s így vásároltak. A konstrukció nagyon trükkös és becsapós. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta a BB is alkalmazza.

Azt ígérték a tavaly őszi kibocsátáskor, hogy a kötvény kamatlába negyedévenként 2 százalékkal nő, s az első három hónapra 31 százalékos a kamatláb. Az összegyűlt kamat bármikor fölvehető, s akkor a kamatozási feltételek nulláról újra indulnak. Jó üzletnek látszik nem? Valójában ennél sokkal jobb hozamú, lakossági papírok is voltak és vannak az értékpapírpiacon.

A konstrukció azért nem kedvező igazán, mert nem számolnak kamatos kamatot, s a megadott kamatok nem visszamenőlegesek, hanem csak az adott negyedévre érvényesek, így például ha három hónapnál valamivel korábban váltják vissza a kötvényt, akkor évi 28 százalékos kamatot fizetnek (ilyenkor nem fizetnek kamatot az első hónap után). Az egy év után nem sokkal visszaváltott kamat pedig éves szinten nem éri el a 35 százalékot. Ráadásul a kamat változtatható, tehát a kötvénytulajdonosok nem lehetnek biztosak a papírjuk hozamában.

(Érthetetlen, hogy ezekkel a sokakat megtévesztő konstrukciókkal és reklámokkal senki nem foglalkozik, se a Versenyhivatal, se az Értékpapír-felügyelet, se más. Különösen azért lenne ez fontos, mert elsősorban a kisbefektetők védelméről van szó. S ha valamire, akkor a banküzletre igaz, hogy a bizalmon alapul. Ideig-óráig vissza lehet vele élni, de előbb-utóbb ez visszaüt: a bankrendszer egészére.)

Tehát ha a hasonló értékpapírokhoz hasonlítjuk a Reallízing kötvényt, nem túlzottan drága. De a bank forrásai (a betétként szereplő kötvényeket is figyelembe véve) között egyedülállóan magas a saját értékpapír-kibocsátással való forrásszerzés. (Hiányzik egyelőre például a viszonylag olcsó forrást biztosító folyószámla-vezetés.)

Eladják a bankot?

A bank egyelőre – úgy tűnik – előre menekül. A visszaváltott kötvényeket ugyanis újra eladja. (!!!) Ez kellő forrást biztosít ugyan ma a banknak, de előrevetíti azt, hogy a négyéves lejáratú kötvény lejártakor, 1993-ban és 1995-ben jelent majd komoly terhet. Különösen akkor, ha valaki megcsinálná azt a viccet, hogy a kötvényt visszaváltani szándékozóktól a bank elől fölvásárolja a kötvényt. Azért járna jól, mert akkor számára nem az alapkamatról, hanem első naptól már a megemelt kamatbázissal kamatozna a kötvény. Ha a Realbank ezt a részvény árfolyamának emelésével kívánná ellensúlyozni, szintén nagy árat fizetne érte.

A már idézett szakértő 1992-re a lízingpiac egyharmados szűkülését jósolja, ami ismét csak nem kecsegteti sok jóval a bankot. Illetve a kft.-t. Sem.

De az esetleges nehézségektől függetlenül sokan szeretnék magukénak tudni a bankot. A legnagyobb tulajdonos és az alkalmazottak is, akik között most patthelyzet van. A konfliktus nem előzmények nélküli.

A Realbank igazgatóságának beszámolója több alkalommal is utal a konfliktusra: kötvényeinek második sorozatát a BB már nem volt hajlandó terjeszteni (mert az saját papírjainak jelentett volna versenyt), s radikálisan csökkentette a Realbanktól lízingelt eszközök értékét.

A BB közgyűlésének felügyelő bizottsági beszámolójában még az szerepelt, hogy a BB stratégiai befektetésként kezeli a Realbankban való részesedését. Az igazgatósági beszámoló azonban már mélyen hallgatott a Realbankról.

Mint a közgyűlésen folyó alkukból kiderült, s azt bizonyos fokig a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese el is ismerte a Magyar Hírlapban, szó van a részvények eladásáról. Tudomásunk szerint az egész részvénycsomagról lenne szó.

A Realbank közgyűlésén a menedzsment tárgyalópartnerem formailag kisrészvényesként föllépő Konzumbank új vezetője, illetve a Capital Pénzügyi Tanácsadó tulajdonosai voltak. A közgyűlés a kialakult patthelyzetnek megfelelően olyan igazgatóságot fogadott el, ahol fele-féle arányban a banki mendzsment és a BB, illetve a Capital Rt. emberei vannak. (Az egyik igazgatósági tag például a Capital többségi tulajdonában lévő egyik brókercég felügyelő bizottságának tagja.)

A harc azonban folytatódik, ahol a Realbank vezérigazgatója, úgy tűnik, minden eszközt bevet. Saját állítása szerint a viharos közgyűlés közben eladta a Realbróker kezében lévő Realbank-részvények döntő hányadát. Ha az üzlet valóban megtörtént, s jogszerű, ami felől többeknek kétségeik vannak, bárhogyan alakuljon is az igazgatóság összetétele, immáron egy banktól teljesen független magáncég, esetleg az Express mintegy 5 százalékos részesedésével kiegészülve továbbra is kezében tartja a vétójogot.

A vezérigazgató bizalmi emberei ma a bankon belül részben a Budapest Bank volt vezetői, akik a sokak siránkozására tavaly fölmentett Hegedűs Oszkárral az élén hagyták, vagy előidézték azt a helyzetet, hogy a tulajdonos, a BB – miközben tulajdoni hányada miatt felelősséggel tartozik a Realbank tevékenységéért – nem, vagy csak óriási nehézségekkel tud tulajdonosként föllépni.

• gazdaság