Skip to main content

Részvényesek a kézben

Vissza a főcikkhez →


A tavalyi nagybanki közgyűléseken többek között az váltott ki vihart, hogy a nagyrészvényes, az állam érvényesítette akaratát a kisrészvényesek ellenében. Az erőkülönbség egyértelmű volt, de mégis volt alkalom, hogy a kisrészvényesek nem szavazatarányuk miatt nem tudták érvényesíteni akaratukat, hanem azért, mert nem tudták megszervezni a közös föllépést. Az is fontos tényező volt, hogy a szavazás menetét és módját az igazgatóság határozta meg, ami kényesebb szituációkban hátrányosan érintette a kisrészvényeseket.

Idén a Mezőbank közgyűlése újabb tapasztalatokat hozott.

A 2,4 milliárdos alapítói vagyonnal rendelkező bank mérlegfőöszege 1991-ben 14,4 milliárdról 27,3-re nőtt, 518,6 milliós adózatlan nyereséget ért el. Az igazgatóság az adózott nyereségből 8 százalékos osztalék (188,9 millió forint) kifizetését javasolta, és 57,3 millió forintot tervez általános tartalékba helyezni (erre a pénzintézeti törvény kötelezi).

A vezérigazgató közlése szerint a banknak mintegy 1300 részvényese van. A legnagyobb részvényes részesedése is alig 10 százalékos (erről több, egymásnak némileg ellentmondó adat hangzott el a közgyűlésen és utána).

Az első alkalommal összehívott közgyűlés határozatképtelen volt. A második – egy óra múlva – már nemcsak azért volt határozatképes, mert akkor már nem számít, mekkora részvényt képeznek a jelenlévők, hanem azért is, mert akkor már több mint 50 százalékos volt a részvétel.

A részvényesek több mindent nem értettek az igazgatóság beszámolójából. Például miért kell majd 600 millió forintos céltartalékot képezni, miközben a kétes követelések 30 százalékkal, 305 millió forintra csökkentek. Miért fizetett be a bank 50 százalékkal több nyereségadót a szükségesnél? Ezekre a kérdésekre nem kaptak kielégítő választ.

Új javaslatok születtek az osztalék mértékére is. A MÜSZI – amit a közgyűlésen a legnagyobb részvényes, a bugyi Tessedik Sámuel Tsz képviselője azzal vádolt meg, hogy még ki sem fizette a részvények árát – 0 százalékos osztalékot javasolt. Mások kevesellték a 8 százalék osztalékot. A legnagyobb részvényes 20 százalékot követelt, pedig, mint elmesélte, a tavalyi közgyűlésen éppen ő szorgalmazta – tekintettel a hosszabb távú szempontokra – az igazgatóság által javasolt osztalék mérséklését. De most ezt nem engedheti meg magának, s a bank eredményéből nagyobb osztalékra telik, vélekedett, mások tetszését is elnyerve.

A közgyűlés közben többen távoztak a teremből, minden valószínűség szerint csökkent a részvételi arány. De ezt csak sejteni lehet. A szavazásnak ugyanis azt a sajátos módját követték, hogy jelen lévőnek a közgyűlés előtt regisztrált részvényeket tekintették. Az egyes döntésekkor pedig csak az igazgatóság ellen szavazóknak, illetve a tartózkodóknak kellett átadni cédulájukat a markos szavazatszedő legényeknek.

Az igazgatóság 8 százalékos osztalékát éppen hogy megszavazták, 54 százalékos többséggel. Pontosabban: a regisztrált részvények 46 százaléka szavazott nemmel vagy tartózkodott. Azt nem tudni, hogy ez a jelenlévők hány százaléka volt…

A közgyűlés minden igazgatósági előterjesztést elfogadott, az alapszabálynak azt a pontját is (vita nélkül), mely szerint az igazgatóság lényegében korlátozás nélkül új részvények kibocsátásával vagy a társaság vagyonának alaptőkévé alakításával fölemelheti a bank alaptőkéjét. Mint a vezérigazgató később elmondta, szükségesnek és kívánatosnak tartaná, ha a bank alaptőkéje 5 milliárdra nőne. A bank menedzsmentje tőkebevonást tart kívánatosnak. A jelek szerint erről akkor is a menedzsment dönthet majd, ha a beszálló új tulajdonos háttérbe szorítja a mai részvényeseket. Más bankok közgyűlésén éppen jogszabályi előírásokra hivatkozva szabtak korlátokat az igazgatóság alaptőke-emelési lehetőségei elé.

Idéztük a részvényesi kérdést a céltartalék nagyságáról a közgyűlés után. Kabai Gyula vezérigazgató elmondta, hogy a ’91 végén fönnálló kétes állomány után 1994 végéig 1,6 milliárd kockázati céltartalékot kell képeznie. S azt is elmondta, hogy az 1991. végi kétes kinnlevőség 2,5 milliárd forint. (A Magyar Hírlap tudósítása szerint a kétes állomány 1992. március végén ennyi, miután az első negyedévben a duplájára nőtt. Ha így is lenne, a kétes állomány akkor is több mint négyszerese, mint a mérlegben szereplő.) Az is kiderült, hogy a bank adó-visszaigénylése 120 millió forint volt, amiről a részvényesek ismét csak nem szerezhettek tudomást.

Nem tudni, emögött a banki menedzsment vagy egy meghatározott tulajdonosi kör érdekeltsége áll-e, vagy valami más. A korábbi hírek szerint a Mezőbank tulajdonosi köre jelentősen átrendeződött. A vezérigazgató úgy fogalmazott, nem tudja, kinek a kezében van 600 millió forint értékű részvény, s nagyon sok dolga van, s képtelenség állandóan a részvénykönyvet nézegetni. Hm, egy menedzser, akit nem izgat, hogy kinek dolgozik…
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon