Skip to main content

Beszélő hetilap, 19. szám, Évfolyam 4, Szám 19

(Brender Viktorné): Tisztelt Főszerkesztő úr!

kőszeg: Soha többé kommunizmust?

nwa [Nagy W. András]: Zöldek / Népi, urbánus… / Bosznia

Solt Ottilia: Nemzeti gondozatlanság

nwa [Nagy W. András]: Rendszertartó demonstráció

Schnier Mária: Dicshimnusz és félrevezetés!

Stefan Musto: Társkeresés

Solt Ottilia: „…együtt indultak el az őshazából…”

Horváth Aladár mesél

Malina János: A jövő fesztiválzenekara

Beszélgetés Fischer Ivánnal

: Talált tárgy

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Druzsba tanár úr

: Létminimum most

Langmár Ferenc: Rakosgatják a humán erőforrásokat

–lf– [Langmár Ferenc]: Részvényesek a kézben

L. F. [Langmár Ferenc]: Adjatok, mit Isten adott!

Bokor Judit: „Mi nem túlélni akarunk…”

Bemutatkozik egy működő egészségügyi magánvállalkozás

Eörsi János: Szamárlétra – közalkalmazottaknak

Neményi László: Pokol az angyalok városában

lt [Solt Ottilia]: Csőcselék

Václav Havel: Vissza a politikához!

Gyurovszky S. László: Kis szlovák abszurd vagy nagy szlovák káosz?

Végel László: A másik Szerbia

Latinka Perovics: A nacionalizmus megölte a nemzetet

Gergely András: Régiók vagy államok Közép-Európája?

Nagy Ágoston: Atomvita

Szőke Tamás: Atomhamvak

: „Nem kívántam a művészetből meggazdagodni”

Tibor de Nagy New York-i galerista portréja

Szabó Júlia: Székely Bertalan akadémikus modernsége

Egy kiállítás a Képzőművészeti Főiskolán

(Dr. Török Ferenc) - révész: Egy a „túlnyomók” közül…

[Kisbali László]: „…bárcsak a magyar nyelv válnék általánossá”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon