Skip to main content

A jövő fesztiválzenekara

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélgetés Fischer Ivánnal


– A Budapesti Búcsú rendezvényeinek egyike lesz ez a Beethoven-Kilencedik, melyet én vezényelek, s melynek nemzetközi kórusába egymással pillanatnyilag fegyveres konfliktusban álló európai országok énekeseit fogjuk meghívni. Ez tökéletesen megfelel a remekmű mondanivalójának, és az előadást afféle békekoncertté avatja. Ha minden az elképzeléseink szerint alakul, akkor ez lesz a Fesztiválzenekar utolsó koncertje a régi, magánegyesületi működési formában.

Beszélő: Tulajdonképpen mi várható az alapítvány mai kuratóriumi ülésén?

– A legfontosabb, hogy lemond az egyesület mostani vezetősége, és a kuratórium kinevezi a művészeti vezetőket, valamint a vezető karmestert. (Ez meg is történt; a művészeti vezető Fischer Iván és Kocsis Zoltán lett, vezető karmester: Fischer Iván – a szerk.)

Beszélő: Bizonyára sokakban fölmerül a kérdés: kik lesznek az immár állandó Fesztiválzenekar tagjai?

– Elsősorban fővárosi és vidéki zenekarok jelenlegi tagjaira, kamaramuzsikusokra, főiskolai, szakiskolai tanárokra számítunk. Reméljük, sok fiatalt is fölvehetünk, bár a zenekari gyakorlat elengedhetetlen követelmény. És abban is bízunk, hogy külföldre szerződött kiváló zenészeink egy részét is haza tudjuk csábítani, illetve fékezni fogjuk a további kiáramlást.

Beszélő: Hadd kössek bele az előző mondatodba. Mi történik, ha egy különösen tehetséges, frissen végzett – vagy zenekari gyakorlattal egyéb ok miatt nem rendelkező – fiatal hangszeres szeretne a Fesztiválzenekarhoz kerülni? Nem túlságosan nagy luxus - és kockázat – azt mondani, hogy előbb tegyen szert zenekari gyakorlatra – másutt?

– Ez valóban nagyon nagy luxus volna. Éppen ezzel kapcsolatos koncepciónk egyik leglényegesebb újdonsága. A zenekar ugyanis nem csupán zenél és koncerteket szervez, hanem képez is zenészeket: fiatal, kezdő zenekari muzsikusok számára egyéni posztgraduális képzést nyújt. Ezt a Zenekari Akadémia keretei közt teszi, amely elsősorban a zenekar saját utánpótlását képezi, de tanulhat itt olyan jelentkező is, aki az egy- vagy kétéves tanfolyam elvégzése után máshol kívánja kamatoztatni a tanultakat. Az akadémia hallgatói ösztöndíjat kapnak majd. Fontos cél, hogy minél többször, lehetőleg folyamatosan játsszanak a zenekarban, ezenfelül különórákat is kapnak, elsősorban a zenekar tanítással is foglalkozó tagjaitól.

Beszélő: Honnan ez az ígéretesnek, ám rendhagyónak tűnő ötlet?

– Saját tapasztalataink és igényeink sugallták elsősorban. Az elképzelés azonban nem áll példa nélkül: elég, ha a Berlini Filharmonikusok Stúdiójára vagy akár az Ajax Amsterdam (a futballcsapat) kivételesen magas színvonalú fociiskolájára emlékeztetek: mindkettő a „nagy csapat” kiemelkedő teljesítményének egyik záloga.

Beszélő: Vannak még hasonlóan rendhagyó elképzeléseitek?

– Fennállásunk kilenc esztendeje alatt, úgy gondolom, sikerült megőriznünk magunkban a hangversennyel való azonosulás képességét. Minden egyes koncert ünnepi esemény volt számunkra, az elmélyült munka belső igénnyé vált. Ezt az igényt szeretnénk nagyfokú összeszokottsággal és összeforrottsággal ötvözni anélkül, hogy ez megszokáshoz, rutinszerűséghez vezetne. Ennek érdekében a zenekari munka mellett intenzív kamarazenei tevékenységet is folytatunk majd. Ez egyszerre segíti az összeszokást, a hangszeres tudást és az együttjátszási készséget. Olyan hangversenyeket is szeretnénk rendezni, amelyeken a zenekari művek mellett kamarakompozíciók is megszólalnak. A Budapesti Fesztiválzenekar által szervezett kamarakoncert-sorozat, reméljük, a budapesti zenei élet jelentős színfoltja lesz, egyszersmind pedig a zenekarnak a fővárossal szemben vállalt fontos kötelezettsége.

Milyen létszámú zenekart terveztek?

– A zenekar, legalábbis kezdetben, 60-70 állandó tagból fog állni. Szakítunk a nagy létszámú zenekarok általános gyakorlatával, ami abban áll, hogy a váltótársak közül az játszik, aki éppen ráér. Száműzzük a „szolgálat” fogalmát, a mi tagjaink számára a Fesztiválzenekar nem lehet biztos bevételt nyújtó „háttértevékenység”. Olyan zenészekre van szükségünk, akik számára a zenekar és a többi tevékenység egyformán fontos. Szakítunk a hierarchikusan megrögződött szólamvezetői rendszerrel is: nálunk a szólamvezetők nem fognak feleannyit dolgozni, mint a. tuttisták, ugyanakkor a tehetséges tuttistáknak is lesz lehetőségük szolisztikus megnyilvánulásra. Elképzelhető például – ahogy a Bécsi Filharmonikusoknál már volt rá példa –, hogy a klarinétszólam vezetője helyett a próbán egy tanítványa játszik első klarinétot. A lényeg az, hogy mindig mindenkit érdekeljen az, amit csinál.

Beszélő: A felvételi próbajátékra milyen anyagot kell majd vinni? És mikor lesz először próbajáték?

– A konvencionális próbajátékot a BFZ esetében nem látjuk célravezetőnek. A zenészek értéke igazán csak a közös munka nyomán ítélhető meg. Ezért a kiválasztott jelentkezőket csupán egy rövid előzetes próbajátékon hallgatjuk meg, és mindazokat, akiket a meghallgató bizottság esélyesnek ítél, próbaidőszakra meghívjuk a zenekarba dolgozni. Az első meghallgatásokra egyébként ez év augusztus–szeptemberében, az első próbaidőszakokra pedig szeptember–októberben kerül sor.

Beszélő: Hogyan fest majd egy évad?

– Minden augusztusban önálló, háromhetes fesztivált tartunk. Ezenkívül 25 hétre tervezünk munkát, két hetet tartaléknak hagyunk, az év többi része pedig szabad. A 25 hétből kettő az előkészítő évad eleji próbaidőszak, 15 hét a budapesti hangversenyek betanulásával és eljátszásával, 8 hét pedig turnékkal telik majd.

Beszélő: Egy zenekar nem létezhet hangszerpark és otthon nélkül.

– A zenekar tagjai lehetőleg saját hangszereiken játszanak, olyan nagyhangszerekről, mint az üstdob, a billentyűs hangszerek vagy a hárfa, az alapítvány fog gondoskodni. Ez tehát nem jelent majd különösebb gondot. Annál nagyobb probléma az ideiglenes otthon, a próbaterem. Bízunk abban, hogy a főváros előbb-utóbb építtetni tud egy eredetileg is kizárólag koncertteremnek szánt létesítményt; ez a gondolat már az önkormányzattal folytatott tárgyalásaink kezdetén felmerült. Addig viszont bérelnünk kell egy alkalmas helyiséget, talán a kihasználatlanul álló fővárosi mozik valamelyikét. Egyébként épp most jövök Óbudáról, az Óbuda mozit néztem meg. Egészen alkalmasnak látszik.

Beszélő: Hát akkor: szorítunk…








































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon