Skip to main content

Mi lesz veled, kárpótlás?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az új kormány programjában ígéretet tett a kárpótlási törvényekből következő kötelezettségek teljesítésére. E sorok írója a rendszerváltás első két évében többször elmondta a nyilvánosság előtt véleményét arról, hogy politikailag, erkölcsileg, gazdaságilag és igazgatási szempontból is mennyire káros lesz az egykori politikai üldözöttek, szabadságvesztést szenvedettek, hadifoglyok, elhurcoltak stb. kárpótlásának és a vagyoni kárrendezésnek az összekapcsolása.

Ezért ellenezték akkor az ebben a kérdésben még egyetértő politikai szervezetek, sőt a Kárpótlási Hivatal mellett működő ún. Társadalmi Kollégium tagjai is a Kárpótlási Hivatal hatáskörének kibővítését és Kárpótlási és Kárrendezési Hivatallá való átszervezését. A kilencvenes választások nyomán megalakult kormányzat első éveiben ismételten kifogásoltuk, hogy egyetlen miniszter személyéhez kötötték a hivatal felügyeletét, aki azóta az Országgyűlésből kikerült egyik kisgazdafrakció tagjaként hol tárca nélküli miniszterként felügyelte – egyik feladatként – a kárpótlás egyre áttekinthetetlenebb problémáit, majd amikor a Munkaügyi Minisztérium élére került, feudális jogként vitte magával és tartotta meg államigazgatásilag alig indokolható jogkörét.

Az új kormány most meglepő intézkedéssel a Földművelésügyi Minisztérium alá rendelte a feladatával nehezen birkózó és a bürokrácia posványába fulladó hivatalt. (A kárpótlási jegyek piaci értékesíthetőségéről, a távozó elnök által is elismert botrányos helyzetről, az egyre szaporodó maffiás jelenségekről most ne essék szó.) Nyilván azzal a meggondolással, hogy a kárrendezés legnagyobb „gubanca” a földek és ingatlanok sorsa, ez pedig e tárca vitathatatlan hatáskörébe tartozik.

De mi lesz a politikai üldözöttek, az egykori politikai foglyok, zsidók és németek, hadifoglyok és malenkij robotosok lezáratlan ügyeivel? Bizonyos, hogy az agrártárca a leghivatottabb a kárpótlás összezavarodott, de morálisan mégis olyan egyértelmű feladatát befejezni? A temetői parcella – földterület. Csak nem erre asszociált a rendelkezést hozók tudatalatti gondolatmenete?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon