Skip to main content

Go West!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


– Go West! – adta meg az irányt az MSZP elnöke, Horn Gyula múlt pénteken budapesti kampánynyitó nagygyűlésükön. Az esemény atmoszférája már kétségkívül nyugatiasnak hatott. Mazsorettek, dixieland, sok-sok léggömb, zászló, sapka, szegfű. Szükség is volt az élénk színekre, ellensúlyozandó a szocialista képviselők régről ismert zakóinak szürkeségét. A zsúfolásig megtelt csarnokba bevonuló jelölteket előrehozott győzelmi ováció fogadta. A boldog hívek felszabadultan tapsoltak, éljeneztek: a magát négy éve a választási vereség után elvermelő párt most biztos győzelemre készül.

Némileg furcsa, hogy hogyan kerül a kampányukba az a kislányos plakát, ami inkább emlékeztet a 70-es évek fogorvosi várótermeinek propagandaanyagára, mint egy modern, nyugatias értékrendű szocialista pártéra. Nincs ez másképp az 1990-ból megőrzött pártszignál esetében sem, amely a gyógyfürdők kezelésre invitáló dallamát idézi. A fő cél a kóros viszonyok jobbra fordítása, a ’90-ben megszakadt, kificamodott, széles társadalmi támogatottságú reformfolyamat újraindítása. Így tehát a gyógyászatból kölcsönzött propagandaelemek tökéletesen harmonizálnak az MSZP választási ígéreteivel.

A kampányhoz sok pénz kell. A pénteki gyűlést látva az MSZP ebben sem szűkölködik. A ’90-es elvermelés nemcsak politikusokat, hanem bizonyosan kisebb-nagyobb összegeket is a „föld alá mentett”. Az 1990 végétől egyre bensőségesebb MSZP–MSZOSZ-viszony – amit a választási együttműködési egyezmény pecsételt meg – is hozhat valamit a konyhára. Bár a megyei lapok, párt- és szakszervezeti ingatlanok értékesítése, a NEXT 2000, a volt KISZ-vagyon BIT-esítése, a Frohburg és az Építők Székházának ügye, a VIKSZ ellen folytatott elkeseredett harc egyike-másika nem hozta meg a várt sikert, de azért mindegyikből csurrant-cseppent valami kis pénzecske.

Most azonban az MSZP-híveket a legkevésbé sem érdekli a gazdag előadás anyagi hátterének eredete. A bizalmukat most azokba helyezik, akik a választókkal együtt élték meg az elmúlt 40 + 4 évet. Igaz, nem egyazon helyzetben; de legalább Hornék nem akarják (nem is tudják) letagadni a múltjukat. „Volt munkánk, Trabantunk, tartozásunk, a gyerekeinknek nyári tábor, különtorna, és annyiszor húzhattuk le a WC-t, ahányszor akartuk.”

Egyoldalúak lennénk, ha nem említenénk az MSZP kétségkívül gyökeres stílusváltását. A legkészségesebb, legprofibb, legnyugodtabb, legegységesebb párt benyomását kelti – egyelőre.

Azért mégis volt egy csipetnyi groteszk abban, ahogy a kozmopolita, köztudottan meleg popzenekar Pet Shop Boys „Go West”-jét harsogták a volt pártfunkcionáriusok, a jelenlegi kisnyugdíjasok, tisztviselők, munkanélküliek, szakszervezetisek és a BIT-esek. Volt egykoron Buster Keatonnak, a zseniális komikusnak egy hasonló című fekete-fehér filmje, ahol a hős vörös ördög jelmezébe bújva észvesztő tempóban menekül a vágóhídról elszabadult marhacsorda elől. Az ámokfutás happy enddel zárul: a barmok az akolba kerülnek, a szép hősnő Buster karjaiba omlik.

Keatonnak a burleszkben sikerült. Vajon sikerül-e Hornnak a választásokon?














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon