Skip to main content

Beszélő hetilap, 15. szám, Évfolyam 6, Szám 16

(Lovas István) - Neményi László: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

Tar Sándor:

(kőszeg): A diplomata meg az úriasszony

Eörsi János: Végjáték

A ciklus utolsó napja

Zádori Zsolt: Go West!

Révész Sándor: Szorítkozzunk, Uraim!

Boross Péter az Országgyűlésben

Kőszeg Ferenc - Neményi László: Nem az számít, amit az újságok írnak

Beszélgetés Charles Gatival

: Talált tárgy

Csutoros Gergely: Így járhat mindenki!

Lackó Miklós: …a nemzeti minimumról

(Kiss) - (nl) [Neményi László] - Yehuda Lahav: Légicsapások, békeesélyek / Visszafestett cégtáblák / Hebron és Afula: kettős mérce

Martos Gábor: Két beszélgetés

Tálas Péter: Pawlak, a nagy kombinátor

Zolnay János: Volt egyszer egy Martin Luther King Egyesület

Beszélgetés Ill Márton kizárt elnökkel

(zj) [Zolnay János]: „Az egyesület célja nem változott”

tp–zzs [Tálas Péter–Zádori Zsolt]: A közönyös választó esete a kopogtatócédulával

Képviselői jelöltállítás 1994

Komoróczy Géza: A pernye beleég bőrünkbe

Petri György: „Gulliver nem volt soha magányos”

Perneczky Gézával beszélget Petri György (I. rész)

Bikácsy Gergely: Genny és csoda

Szilágyi Andor: A, mint Attenborough

Csontos Erika: Tündétlen szomjan

Maloschik Róbert: A modern jazz veteránjai

Charlie Haden – Always Say Goodbye

Kováts Albert: Böhme, a fogódzó

X. Y. [Sebők Zoltán]: A madárijesztők filozófiája

révész: Esély 1994/1.

: Megjelent a BUKSZ 1994. tavaszi száma

[Kisbali László]: Dante is pártember volt…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon