A szerkesztők öt év után először feloldják a magukra vett hallgatási tilalmat. Egyrészt, hogy bejelentsék a BUKSZ új szervezeti felépítését (Bence György korábban a szerkesztőbizottság elnöke, mostantól társelnöke; Klaniczay Gábor korábban főszerkesztő, mostantól a szerkesztőbizottság társelnöke; Lackó Mihály pedig korábban olvasószerkesztő, mostantól főszerkesztő), másrészt, hogy hiányérzetükről s új elképzeléseikről számot adjanak.
Új rovatukban, a Tiszteletkörben Komoróczy Géza Bezákózás a nemzeti hagyományba című könyve a sokszemélyes bírálat tárgya. Szécsényi Endre összeállításában Szentpály-Juhász Miklós, Cs. Gyímesi Éva, Tatár György, Fehér Márta, Szilágyi János György írásait olvashatjuk.
A Bírálat rovatban két szerző, Szécsényi Endre (A természet vagy képzeletünk új rendje) és Fokasz Nikosz (Fraktál kép[telenség]ek) is elemzi, vitatja, boncolja Perneczky Géza „nehezen hozzáférhető, szépen illusztrált füzetét (Mire jó a fraktálfilozófia) –, amely a recenzens nézetei szerint – elsőként foglalkozik átfogóan a hetvenes, nyolcvanas évek nagy természettudományos szenzációjának, a fraktálok »felfedezésének« és elméletének, lehetséges társadalomtudományi vonatkozásaival” (Szécsényi Endre).
További érdekességek a tavaszi számból: A Vita rovatban Dávidházi Péter és Varga Pál „csatázik” egymással Varga Pál a BUKSZ 1993. nyári számában megjelent bírálata kapcsán.
A BUKSZ-beszélgetésben Csáky Marianne Hofer Tamással, a Néprajzi Múzeum főigazgatójával, az ELTE kulturális antropológia tanszékének docensével kalandozik a néprajz és az antropológia tudománytörténetében, különös tekintettel a köztük zajló hazai vitákra.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét