Skip to main content

Megjelent a BUKSZ 1994. tavaszi száma

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folyóirat


A szerkesztők öt év után először feloldják a magukra vett hallgatási tilalmat. Egyrészt, hogy bejelentsék a BUKSZ új szervezeti felépítését (Bence György korábban a szerkesztőbizottság elnöke, mostantól társelnöke; Klaniczay Gábor korábban főszerkesztő, mostantól a szerkesztőbizottság társelnöke; Lackó Mihály pedig korábban olvasószerkesztő, mostantól főszerkesztő), másrészt, hogy hiányérzetükről s új elképzeléseikről számot adjanak.

Új rovatukban, a Tiszteletkörben Komoróczy Géza Bezákózás a nemzeti hagyományba című könyve a sokszemélyes bírálat tárgya. Szécsényi Endre összeállításában Szentpály-Juhász Miklós, Cs. Gyímesi Éva, Tatár György, Fehér Márta, Szilágyi János György írásait olvashatjuk.

A Bírálat rovatban két szerző, Szécsényi Endre (A természet vagy képzeletünk új rendje) és Fokasz Nikosz (Fraktál kép[telenség]ek) is elemzi, vitatja, boncolja Perneczky Géza „nehezen hozzáférhető, szépen illusztrált füzetét (Mire jó a fraktálfilozófia) –, amely a recenzens nézetei szerint – elsőként foglalkozik átfogóan a hetvenes, nyolcvanas évek nagy természettudományos szenzációjának, a fraktálok »felfedezésének« és elméletének, lehetséges társadalomtudományi vonatkozásaival” (Szécsényi Endre).

További érdekességek a tavaszi számból: A Vita rovatban Dávidházi Péter és Varga Pál „csatázik” egymással Varga Pál a BUKSZ 1993. nyári számában megjelent bírálata kapcsán.

A BUKSZ-beszélgetésben Csáky Marianne Hofer Tamással, a Néprajzi Múzeum főigazgatójával, az ELTE kulturális antropológia tanszékének docensével kalandozik a néprajz és az antropológia tudománytörténetében, különös tekintettel a köztük zajló hazai vitákra.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon