Skip to main content

Piranesi

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


Rövid ideig tartják nyitva a kiállításokat, a jobbakat és a rosszabbakat egyaránt. Sokszor elfelejtjük megnézni a legjobbakat, vagy csak elfutunk a zárás előtti napon raktározni a látnivalókat. Valóságos csoda egy-egy sok hétre, hónapra, évre megmaradó élmény, s még nagyobb, ha egy bezárt kiállítás újranyílik, egy életmű bemutatása újjászületik.

A Szépművészeti Múzeum mostanában télre bezár. Nincs fűtés, sötét van, drága a villanyáram. De szerencsére már vége a télnek, megnyíltak a nagy gyűjtemények, és ismét látható Giambattista Piranesi emlékkiállítása, mely az őszi évad egyik legrangosabb eseménye volt, bár kevesen tudtak róla. A több mint kétszáz éve élt legendás olasz grafikus műveinek ugyan sok híve van a fiatalok között, modern alkotóként, fantáziaépületek tervezőjeként ünnepelték néhány éve a fiatal írók kitűnő lapjában, a Nappali házban.

A Szépművészeti Múzeum több száz grafikáját őrzi, a kiállításra évekig készültek a múzeum munkatársai. Egy könyv is megjelent az alkalomra, mely alaposan és szakszerűen feldolgozza a Piranesi-irodalmat, és áttekinti az életmű állomásait. (Cs. Dobrovics Dorottya, a könyv írója már nem érhette meg a kiállítást.) Reméljük, ezen a tavaszon többen találkozni fognak Piranesivel, ízlelgetni fogják a filozófusnak és költőnek is nevezhető grafikus sorozatait. Piranesi csodálta az antik Rómát, de látképein az antikvitás, a középkor mellett felbukkan az ő jelenkora is, a XVIII. századi Róma. Minden időszakhoz egyforma szenvedéllyel közeledik a grafikáin. A történelmi emlékeken kisarjad, nő a fű, a látképek elmúlás és újjáéledés hírnökei. Piranesi egy különös sorozata monumentális, toronyszerű épületeket ábrázol, melyeket maga a művész tervezett. A sorozat címe: Képzeletbeli börtönök. Ezek logikailag tökéletes, bonyolult építészeti konstrukciók, bennük a modern bérház felé mutató jegyek a legfélelmetesebbek. Piranesi a múltat kutató, de a jövő vízióit is megrajzoló mester, kinek művein romantikus, szürrealisztikus, sőt még koncept művészeti vonásokat is felfedezhetünk. (A kiállítást Czére Andrea rendezte.)

Szépművészeti Múzeum
(Bp. XIV., Dózsa György út 41.)
Megtekinthető: április 30-ig










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon