Skip to main content

A diplomata meg az úriasszony

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mi a különbség a diplomata és az úriasszony között? Ha a diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem – akkor nem diplomata. Az úriasszony épp fordítva. Ha azt mondja, nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja, igen – akkor nem úriasszony.

A Naptévé április 11-én hétfőn reggel egymás mellé ültette Horn Gyulát és Kuncze Gábort. Horn volt a széptevő, Kuncze a tartózkodó. Horn arról beszélt, ami összekötheti az MSZP-t és az SZDSZ-t. Kuncze arról, ami megkülönbözteti őket. Végül a „talán”-t a műsort vezető Forró Tamás erőszakolta ki. Van-e ok, amely kizárná az esetleges koalíciót – firtatta. Horn lakonikus „nincs”-csel válaszolt. „Kizáró okot nem látok” – felelte Kuncze Gábor sokkal talányosabban.

Ez a beszélgetés, amelyben mindkét szereplő diplomata módjára viselkedett (és semmi újat nem tartalmazott), Orbán Viktort tőle is szokatlanul éles kommentárra késztette. „Ha nekem olyan nyilatkozatokra kell reagálnom, mint a ma reggeli – mondta az Esti Krónika szerint –, akkor a liberális együttműködés nem tud sokáig együtt maradni.”

Előző nap Egerben a Fidesz országos választmánya megvitatta a párt koalíciós alapelveit. A nyilvánosságra hozott dokumentum – akár az SZDSZ egy hónapja kiadott hasonló állásfoglalása – nem jelöl meg sem kívánatos partnert, sem mindenképpen elutasítandó ellenfelet. A Fidesz-irat szerint „nem kérdés, hogy a jelenlegi konzervatív kormánykoalíció leváltásra kerül”. Az SZDSZ még sosem volt ilyen optimista. A szabad demokrata vezetők csak annyit szoktak mondani, hogy a választások tétje a kormánykoalíció leváltása. A tét – így a Fidesz –, hogy a jelenlegi kormányt „baloldali vagy liberális dominanciája kormány váltja fel”. A hét álláspont nem fedi egymást, de nem is ellentétes egymással. De mit jelent a kormány leváltása, és mi a liberális dominancia? Jelentheti, hogy a liberális miniszterelnök kormányában benne vannak a mai koalíció talpon maradó pártjai. Ez volt Orbán Viktor januári gondolatkísérletének értelmezése. Csakhogy mind az MDF, mind az SZDSZ kizárja az együtt kormányzást a másikkal: pontosan ez a kormányleváltás SZDSZ-es értelmezése. Az MSZP-vel való társulásnak viszont a liberális erők túlsúlya a feltétele. Ez legfeljebb akkor teljesül, ha a koalícióban együtt van jelen az SZDSZ és a Fidesz. Csakhogy Orbán Viktor éppen ezt a hármas koalíciót utasítja el.

A Fidesz elnöke mintha az előző nap elfogadott pártdokumentummal vitázna. A liberális pártok megállapodásának felmondásával fenyegetőzik – voltaképpen apropó nélkül. Amit Orbán mondott: magánvélemény – állítja Körmendy-Ékes Judit Fidesz-szóvivő (Népszabadság). A vita azt sugallja, hogy a választmány ülésén az Orbánénál mérsékeltebb álláspont diadalmaskodott. Azoké, akik mégsem kívánták elreteszelni a kaput az MSZP felé.

A Fidesz újabb belső meghasonlása – kizárólag Boross úrnak kedvezne. Hiszen a miniszterelnök a választási küzdelmet mindig is és a jobboldal csatájának kívánta láttatni. Akaratlanul ezt a felfogást támogatta az az értelmiség is, amely úgy érezte: csalódott a jobbra tartó Fideszben. Most azonban mintha fordulna a szél. Az MSZP előretörése láttán egyre többen szeretnék felfedezni a liberális koalícióban a harmadik erőt. A liberális pártoknak ebben a helyzetben végre nem az úriasszony, hanem a diplomata módjára kellene viselkedniük. Senkinek sem volna szabad kategorikusan nemet mondani: sem az MSZP-nek, sem az MDF-nek. A koalíciós kérdésre kizárólag pozitív válasz kívántatik. Annyi, hogy mi, liberálisok mindenképpen együtt vagyunk.

Akár egy modern házasságban. Lehet flörtölni jobbra, lehet flörtölni balra, a házastársi szövetség marad. Majd eldöntjük, kit veszünk magunk mellé kertésznek vagy szobalánynak – kinek mit diktál a képzelete; a páros összetartozásnak egyik se árt.

Hacsak… Hacsak nem azoknak van igazuk, akik úgy vélik: Orbán arra játszik, hogy továbbra is ellenzékben lesz. Aztán a Fidesz megismétli az 1991-es bűvészmutatványt – ellenzéki helyzetből emelkedik a legnépszerűbb párttá. Sokan váltak már el a nagy kaland reményében…

A diadalmas comeback azonban csak Tina Turnernek sikerült.


















Megjelent: Beszélő hetilap, 15. szám, Évfolyam 6, Szám 16


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon