Skip to main content

Víg napjaink

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az SZDSZ ötéves – idén már hat! – történetében voltak jókedélyű és voltak borongós köz- meg küldöttgyűlések. Jókedélyű volt például az alakuló közgyűlés 1988. november 13-án, vagy az, amikor a tagság 1989 tavaszán, két fordulóban elfogadta a Rendszerváltás programját. Voltak aztán borús küldöttgyűlések, borús volt az 1990. áprilisi, hiszen vesztettünk a választáson. De azért ennek is akadtak derűs pillanatai. Például az, amikor a küldöttek közfelkiáltással az SZDSZ elnökévé választották Kis Jánost. Meg az, amikor befutott a bizalmas hír, készülőben az MDF és az SZDSZ megállapodása, Göncz Árpád lesz a köztársaság elnöke. Mind között a legborúsabb talán az 1990. decemberi volt, pedig akár ünnepelhettük volna a váratlan mértékű győzelmet az önkormányzati választáson. Meg azt, hogy a taxisblokád napjaiban az SZDSZ-re nézett az ország. Ehelyett a küldöttek fázósan tébláboltak a kietlen szombathelyi épület előcsarnokában, bámulták a szűnni nem akaró havazást, bent pedig a felszólalók végeláthatatlan sorban marták egymást, hol a múltat átkozva, hol a jövőt keserülve. Először csaptak össze itt a rendszerváltó radikálisok meg a kétkedő realisták.

Voltak aztán olyan köz- és küldöttgyűlések, amelyeknek tétje volt, és voltak olyanok, amelyeknek nem volt tétje. Volt tétje az alakuló gyűlésnek. Bizony szorongva kérdezgették egymást az alapító szervezők: lesz-e elegendő résztvevő a Jurta Színházban, többsége lesz-e azoknak, akik igenlik, hogy a Szabad Kezdeményezések laza Hálózata szilárd szerkezetű szervezetté s majdan párttá alakuljon át. A Jurta Színház felé özönlő tömeg, az átalakulás híveinek elsöprő többsége megmutatta: kishitű volt a szorongás. Volt tétje az 1991. őszi küldöttgyűlésnek, amikor a többség Tölgyessyt választotta elnökké. De volt tétje a következő évinek is, amikor a második elnök híveinek is be kellett látniuk, hogy az egy évvel korábban ígéretesnek tetsző program üresnek, terméketlennek bizonyult. Volt tétje ezeknek a szavazásoknak, de felhőtlen derű a győzőket sem tölthette el. Éppen az volt a szokatlan és szorongató mindkét tábor számára, hogy az SZDSZ-en belül is lehetnek győztesek és vesztesek. A január 28-án kezdődő küldöttgyűlésnek ebben az értelemben nincsen tétje. Vezetők között nem kell választani - minden tisztségviselő megválasztatott, és mindenki a helyén van. A szekciókban folyó viták az SZDSZ gazdasági és szociálpolitikai, egészségügyi vagy oktatási programjáról remélhetően tartalmasak lesznek, de lélekbe vágó döntésekre aligha kényszerítik a résztvevőket: az egy éven át tartó előkészítő munka, a szakmai viták sorozata és az Országos Tanács egyöntetű támogatása valószínűsíti, hogy a kész szövegek lényegesen nem fognak változni.

Derűsnek ellenben derűs lesz ez a küldöttgyűlés. Hisz volt apály és volt mélyrepülés – most végre felfelé ível az SZDSZ pályája, méghozzá a legjobb pillanatban. Lassan, de egyenletesen felfelé kúsznak a népszerűség mutatószámai is. Készen vannak a részprogramok, ki lehet velük állni a szakmai közvélemény elé, össze lehet hasonlítani őket a többi párt programjaival, amelyeket ugyancsak a következő hetekben véglegesítenek. Szinte minden választókerületben megvannak a jelöltek, összeálltak a megyei listák, minden kész a hivatalos kampánykezdésre, ahogy a zárt ajtó mögött feldíszítve vár a karácsonyfa, kikészítve az ajándékok, csak a csengettyűszó hiányzik. S ez az első küldöttgyűlés, amelyen az SZDSZ-nek van miniszterelnök-jelöltje. Olyan miniszterelnök-jelöltje, aki nem megosztja, hanem összefűzi a szabad demokraták táborát. Akinek az ismertsége, népszerűsége hétről hétre nő. Nem izgalmas, de jókedvű küldöttgyűlésre készül most az SZDSZ. A legközelebbi küldöttgyűlés aztán – talán már négy hónap múlva – egyszerre lehet izgalmas és derűs. Mert a kormányzásról és a koalícióról kell majd döntenie.

Úgy legyen!








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon