Skip to main content

Magyarságteljesítmény

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„Én nem vagyok magyar?” (Ady Endre)


Látod, ez a kérdés még sosem jutott eszembe.

Lengyel Péter

Ízlelgetem e szót. Mivel mindig mohón eszem, egyszerre kaptam be a gombócot. Mivel jóhiszemű vagyok, azt hittem, májgaluska, knédli, szilvásgombóc – de nem. Fűrészpor és egérszargyurma. Kiszárad tőle a száj, begörcsöl a nyelőcső. Más lehetőség híján: fuldoklok és elmélkedek.

Ez a fogalomutánzat olyasmire emlékeztet, mint a felvételi vizsga vagy a bajnokságok előtti selejtező. Legyen a vizsgafeladat egy adott kultúrában való jártasság. Ugye ebből az következik, hogy amennyiben e felvételi vizsgán megbukok, akkor hiába vagyok magyar állampolgárságú, magyar anyanyelvű, magyar adóalany, akkor is: kívül tágasabb! Szó, ami szó: kívül tényleg tágasabb. De. Végezzünk el egy gondolatkísérletet!

Ott állok világútlevelemmel a hearthrow-i repülőtéren az Immigration Office tisztviselője, pontosabban kalickájának ablaka előtt. Az angol sportszerűség szellemében nemes viadalra hívom ki: melyikünknek nagyobb az angolságteljesítménye? Szkander. A kérdezés joga az enyém. Hogyan értelmezte dr. Johnson Lady Macbeth szerepét Macbeth jellemének alakulásában? Milyen hatással volt Milton Cromwellre és viszont? Befolyásolta-e Keats költészetét Shelley, s mennyire mutatható ki mindkettejük költészetén a Beowulf? Eposz, epopeia, saga avagy monda-é a Beowulf. Egyáltalán, hogyan is áll az óangollal? Netán hadilábon? Ha már a hadilábnál tartunk: a fél lábát vagy a fél szemét vesztette-e el Nelson admirális a trafalgari csatában? Sisley vagy inkább Turner hatása mutatható-e ki Sir Winston kései festői munkásságában? Meg tudná-e mondani Sir Winston family name-jét. Az angol nyelv lexikai állományának hány százalékát képezik francia jövevényszavak? Negatív hős volt III. Richárd, vagy inkább a központosított monarchia egy vitathatatlanul kérges lelkű előfutára? By the way Mr. Major hű követője, felhígítója, netán elfajult fattya Mrs. Thatchernek, avagy viszont?

A sportszerű angol kifekszik, és rászámolja magára a tízet. Aztán visszaül titokzatos pulpitusához, kezet ráz velem: Győzzön a jobb! Mire én: Na látja, angolabb vagyok az angolnál, sőt az angolnánál, ezért szíveskedjék haladéktalanul átruháznia rám állampolgárságát, a koszos kis fontjait, a chelsea-i házát, és amputálja magát a brit nemzettestről.

Mire ő: Mély sajnálattal kell közölnöm önnel, hogy mint Nagy-Britannia erre felhatalmazott tisztviselője, kénytelen vagyok kiutasítani Önt országunkból, mert hatályos törvényeink értelmében elmebetegekért nem vállalhatunk felelősséget, s kezelési költségeiket sem fedezhetjük az adózó polgárok számlájára. Egyébként, magánemberként hadd mondjam el, hogy angolságteljesítménye lenyűgözött. I am sorry, hogy Ön nem angol. De hát nem az.

Petri György
















Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon