Skip to main content

Szorítkozzunk, Uraim!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Boross Péter az Országgyűlésben


Válasz Horváth Aladár interpellációjára Borgulya Gyula rendőr őrnagy hírhedt Pesti Hírlap-beli interjújával kapcsolatban, 1991. december 3.

„Olyan kérdéskör ez, ahol jelentős érzékenységek vannak – nagy hangsúllyal mondom – mindkét oldalon. Azóta meglehetősen elleptek bennünket a pro és kontra reagálások. Én úgy hiszem, hogy legalább ebben, ha már másban nem, de még talán több kérdésben is túl sok a tűzrakó újabban nálunk, és sokkal kevesebb a tűzoltó! Kellene erősebb hajlam, hogy bizonyos kérdések ne dimenzionálódjanak túl saját jelentőségüknél, amennyiben megjelent egy rosszul szerkesztett, ki merem mondani: butaságokat is tartalmazó cikk. De úgy vélem, ha a reakciók túlmennek egy megengedett határon, az nem lehet eredményes! Ezért én a magam részéről a bűnvádi feljelentést – egyéni véleményem – nem tartom e kérdés legjobb elintézési módjának.”

Válasz Iványi Gábor interpellációjára az Amnesty International éves jelentésébe is bekerült, cigányokat érintő szabolcsi rendőrakcióval kapcsolatban, 1992. május 26.

„Valóban szomorú… szomorú és lehangoló, hogy látleletek készültek hámhorzsolásokról, véraláfutásokról és olyan zúzódásos sérülésekről, amelyek nyolc napon belül gyógyulnak.

Én úgy hiszem, hogy ezekben a kérdésekben erre hivatott hatóságok vannak, amelyek eldönthetik, hogy történt-e itt visszaélés, vagy pedig nem történt rendőri visszaélés. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ki kell tekinteni e Házból, ki kell tekinteni Budapestről, el kell menni vidékre is, egészen sajátos tapasztalatokra lehet szert tenni… (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

…egészen sajátos tapasztalatokra! Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakosságnak elege van a közbiztonságot fenyegető helyzetekből… Ha… szembenállás van a rendőri akarattal, akkor a rendőrnek kötelessége azt elhárítani! (Közbeszólás bal oldalról: Törvényesen!) Törvényesen! Igen, törvényesen: és hogy törvényesen járt-e el, nem e Házban folytatott vita keretében dönthető el, hangsúlyozom még egyszer! (Zaj.)


Meg vagyok róla győződve… hogy helyesen járok el ezt követően is, ha a kötelességét teljesítő rendőrt nem elmarasztalni kívánom, hanem kezet nyújtok neki.”

Napirend előtti felszólalás Torgyán Józsefnek a Kisgazdapárt székházából való erőszakos eltávolítására irányuló akcióval kapcsolatban, 1992. június 15-én.

„Torgyán József úr, aki ez ügyben többször nyilatkozott – egyfolytában nyilatkozik… (Derültség a jobb oldalon és középen.) –, 17.35 órakor hívta föl a Budapesti Rendőr-főkapitányság ügyeletét… Elhangzott Torgyán József úr részéről a kormányra, kormányzatra inkább több utalás. Némi dagályos homályossággal hangzottak ezek el, úgyhogy ezeket részletesen idézni nem kívánom.

Amint ismeretes, Torgyán József úr a Magyarországon működő diplomáciák testületekhez is intézett levelet, amely szerint ellene alkotmányellenes támadást hajtottak végre, és lényegében segítségüket kérte. Annyi kommentárt engedjen meg a tisztelt Ház, hogy külföldi hatalmakhoz segítségért fordulni rossz emlékű reflexekre utal ebben az országban…

Tekintettel arra, hogy feltehetően a szóömlenyek tovább fognak tartani, nyilván ezeket figyelemmel kísérik az illetékes szervezetek, és amennyiben szükséges, akkor ezekkel kapcsolatban is az ügy tisztázását jelentő eljárásokat kezdeményezni fogjuk.”

Napirend előtti felszólalás a kétegyházi és túrai eseményekkel kapcsolatban, 1992. szeptember 14-én.

„Amit külön kérek – jelen lévő és nem jelen lévő politikusoktól –: ilyen események esetén ne siessenek azonnal a helyszínre. Különösen a kezdeti időszakban. Tapasztalható, hogy a jó szándékú megjelenésük nem oldja a konfliktusokat, hanem további feszültségek forrása lesz…

…a túlzott minősítés nem célszerű… Én nagyon kérek mindenkit, hogy legyenek tekintettel a falu közhangulatára és a polgármesterek ismételten hangoztatott – azt hiszem, pontosan fogalmazok – segélykiáltásaira is ezzel kapcsolatban.”

Napirend előtti felszólalás az 1992. október 23-i Kossuth téri eseményekkel kapcsolatban, 1992. október 28.

„Szeretnék azonban emlékeztetni arra, hogy ez a recept, amely ezekben a nyilatkozatokban és nyilatkozattömegben megnyilvánult, nem teljesen új: végy egy kis igazságmagot, építsd köré a fantázia és a hazugság piramisát, és végül az betölti az egész országot, minden irányban elterjed!

…Emlékeztessem (a belügyminiszter lemondását követelő Oláh Sándort – r. s.) arra, amikor az úrnapi körmenetben találtak két átszabott – mert más nem volt – horthysta katonai egyenruhát, azokat kiemelték. Hogy lett belőle… fasiszta tüntetés? Emlékeztetem a szószékről lerángatott papokra, és szerény személyemet isten őrizz összehasonlítani, de emlékeztetem Sulyok Dezsőre, emlékeztetem Pfeiffer Zoltánra, Futó Dezsőre – emlékeztetem a szalámipolitikának ismert módszereire! (Nagy taps a jobb oldalon.) Úgy hiszem, a szellemi rokonság nehezen vonható kétségbe mind akörül, ami ma az országban elterjed, mind amit sugallnak sok helyen a sajtó- tömegkommunikációs nyilatkozatok.”

Válasz Keleti György interpellációjára a határőrök Kossuth téri jelenlétével kapcsolatban, 1992. november 10.

„Tudom, bizottság (ti. a Kossuth téri események kivizsgálásával foglalkozó bizottság – r. s.) szerveződik. Szerveződjön. Feltételezem, óránként fog nyilatkozatot adni, feltételezem, a nemzetközi sajtónak is. Ez szolgálja az ország érdekeit. Uraim! Az Isten őrizze meg ezt az országot, hogy ez a mentalitás egyszer kormányzó erő legyen!”

Napirend előtti felszólalás Torgyán József arra irányuló javaslatával kapcsolatban, hogy parlamenti bizottság vizsgálja ki négy elbocsátott rendőrtiszt Boross Péterre nézve terhelő állításait, 1993. március 29.

„Kérem ezért a tisztelt Házat: most ne tűzze napirendre ezt a javaslatot, várja meg a tényfeltáró vizsgálatot, ugyanakkor arra is kérem a Házat: amennyiben elkészül ez a tényfeltáró (ügyészségi – r. s.) vizsgálat, akkor tűzze napirendre, és küldjön ki bizottságot az ügy teljes körű kivizsgálására. (Mint ismeretes, a vizsgálati anyagot titkosnak nyilvánították, azt a Ház plenáris ülésen nem tárgyalta, bizottságot nem küldtek ki – r. s.)

…Tájékoztatom a tisztelt Házat, precíz információim vannak az övön aluli előkészületekről is. Nem most, sokkal korábban már! (Dr. Kóródi Mária: Honnan? Mesélje el!) Nagyon jól tudom, nagyon jól tudom, hogy személyek és megbízottaik díjakat sem spórolva különböző szerveződésekben és kutatásokban élik ki napjaikat.

Azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy ezek a vizsgálatok holmiféle gazdasági csínytevéseim, családom körében és egyéb helyeken meglehetős intenzitással folynak. Nem zavar, tisztelt Ház! Amíg én belügyminiszter vagyok, ezekre a kérdésekre és ezekre a vizsgálódásokra egyáltalán nem reagálok.”

Napirend előtt a Kossuth téri események kivizsgálásával foglalkozó bizottság jelentéséről, 1993. július 2.

„…a bizottság – mellőzve az önmegtartóztatást – erre a négy rendőrre (ti. a fenti ügyben szereplő négy rendőrre – r. s.) is lecsapott. Kár volt. Nem az a probléma ugyanis, hogy ez a négy rendőr mit mond énrólam, személy szerint: ez a négy rendőr a bajtársait árulta el… Akinek van valami érzéke egy testület sajátos törvényei iránt, az fel tudja mérni, hogy ez milyen súlyos tett – attól teljesen függetlenül, hogy valótlanságok tömegét is állították. Szerintem a parlamenti csoportot a jó ízlése visszatarthatta volna attól, hogy ezt a négy rendőrt meghallgassa. (Közbeszólások a bal oldalról.)


Én természetesnek veszem azt is, hogy itt további keveredések voltak. Sajnálom, én nem ismerem a körülményeket, a hátterét sem, indokait som, de Gadó György képviselő úr neve is valóban felmerült. Ahogy én – felületesen – az eseményeket figyelemmel kísértem, ő cáfolta is, de elég erős hangok hangzottak el.

Kétségkívül egészen sajátos tünet ebben a menetben, hogy a bizottság felolvasott nevein kívül Gadó képviselő úr és Torgyán képviselő úr neve is úgy „egybekapcsolódik – impressziókat kelt bizonyára másokban is…”

Napirend előtti felszólalás az Egyenleg-ügy kapcsán, 1993. október 27.

„Hallottunk egy előadást a televízióban vagy a rádióban történő kormány-előnyomulásról, Magyar Demokrata Fórum-előnyomulásról, és egy szót sem hallottunk annak minősítéséről, ami tegnap történt, és nyilvánosságra került.

Hölgyeim és uraim, valami nagyon nagy baj van akkor, ha valaki nem azzal a kérdéssel foglalkozik – ha már foglalkozni akar –, történt-e csalás vagy nem. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Nem!) Valaki tud indokolni, nyilván bizonyítékokat tud felsorakoztatni azokkal szemben, amit a tévé elnökhelyettese nyilvánosságra hozott, miszerint állítása szerint a televízióban csalás történt, mégpedig egy nagy viharokat kiváltó nappal kapcsolatban. (Dr. Szigethy István: Ezt senki nem mondta! – Dr. Kóródi Mária: Ez az új jogrend alapja, miniszter úr?) Úgy vélem, hogy most napirend előtti felszólalásban ezt kellett volna minősíteni… (Dr. Hack Péter: Ez a fegyelmi eljárás dolga!)…, és erre kellett volna szorítkozni úgy egyébként. (Taps a jobb oldalon.)


























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon