tp–zzs [Tálas Péter–Zádori Zsolt]

Nyomtatóbarát változat

Sokan tartottak attól, hogy a „politikától megcsömörlött” választópolgárok be sem engedik a lakásukba az ajánlószelvény-gyűjtőket. A köztisztviselői rend elöljárói ráadásul nem tanácsolták beosztottjaiknak, hogy támogató cédulájukkal a politika ingoványos és piszkos területére lépjenek. Ha ezt komolyan megfogadták volna, ez kb. 100 ezerrel csökkenthetné a szavazók számát.

Zárt nyilvánosság

Ezen intő jelek ellenére az aktivistáknak lényegesen több ajánlószelvényt sikerült összegyűjteni. 1990-ben az 1621 jelölt, figyelembe véve az újszülött választási rendszerből adódó rutintalanság miatt értelemszerűen keletkező kb. 10%-nyi hibát, selejtet (azért csak ennyit, mert ekkor még kitöltött cédulákat kaptunk), minimálisan 1326 ezer szelvényt adtak le a befutott jelöltekre. Ez a szám most, ha csak a szükséges 755-öt vesszük figyelembe, 1416 ezer, ami a választóképes lakosság 18,2%-a. Ha a jelenlegi bonyolult egyéni kitöltés miatt fellépő + 10%-os hibahatárt is hozzávesszük, a lehetséges kopogtatók száma 1 544 711-re nő (19,8%). Még meglepőbb ez az arány, ha az 1990-ben az első fordulóban a listákra szavazók számához (5 083 086) viszonyítjuk: 30,4%.

1. tábla

Még elképesztőbb (épp ezért kevésbé hihető), ha az egyes pártok önbevallásai alapján összegzünk. Az MSZP több mint félmillió ajánlócéduláról számolt be, ez átlag 2800-at jelent (1990-ben 535 ezren szavaztak a párt listáira!). Az MSZMP állítása szerint a négy évvel ezelőtti választási eredményüknél már most jobban szerepeltek, ez kb. 200 ezret jelent. Az SZDSZ jelöltjei átlag 1300, az MDF-éi 1500-2000 kártyával bírnak (az előbbi 227 500, az utóbbi 308 ezer darab). A négy párt együtt 1 235 500 ajánlást szerzett. Ha ehhez hozzáadjuk a maradék 1206 jelölt egyenként minimum 840 szelvényét (1 013 040), akkor 2 248 540 választó vállalta a törvény szabta zárt nyilvánosságot. Támogatásával állást foglalt egy jelölt és esetleg pártja mellett. Ez a ’90-ben szavazóknak több mint a 44%-a.

2. tábla

És ebben a számban nincs is benne Zacsek Gyula, Kéri Edit, Dénes János és mások a 750-et el nem ért teljesítménnyel! Lelkesültségünket hűtheti, hogy a hozsannázó sajtónyilatkozatok ellenére bizonyosan túloznak a pártok. Tehetik, hisz a begyűjtött ajánlószelvények száma gyakorlatilag ellenőrizhetetlen.

Pártok

Jelentős növekedést mutat a hat nagypárt jelöltjeinek száma. 1990-ben a később a parlamentbe került pártok képviselői összesen 868 körzetben indultak, ez 188-cal kevesebb a lehetségesnél. Ma, április 12-én, 1020 helyen, és csak 36-ot hagynak ki. Már négy esztendeje is ezek a pártok rendelkeztek a jelöltek több mint felével (53,5%), így van ez most is (54,3%). Leglátványosabb a növekedés a KDNP-nél és a Fidesznél (lásd 3. táblázat): a két valamikor kis párt felnőtt társaihoz.

3. tábla: Az országos listát állított pártok egyéni jelöltjei és listái 1990-ben és 1994-ben (zárójelben a listák száma)

1990<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />		1994
MDF	175 (20)		174 (20)
SZDSZ	170 (20)		175 (20)
FKgP	158 (20)		157 (20)
MSZP	170 (20)		176 (20)
Fidesz	90 (20)		174 (20)
KDNP	105 (16)		164 (20)
MSZMP	95 (19)	Munkáspárt	156 (20)
ASZ	91 (18)		134 (20)
MSZDP	75 (18)		56 (15)
VP	63 (13)	LPSZ-VP	69 (15)
HVK	120+6 (20)
MNP	45 (12)
		Köztársaság	84 (17)
		NDSZ	59 (13)
		EKGP	54 (14)
		MIÉP	68 (12)
		MZP	20 (7)

Az egyre inkább profizálódó politikában a függetleneknek és az ál-, törpepártoknak egyre kevesebb az esélyük. 1990-ben még az országos listát állító pártok mellett a jelöltek 16, ma már csak 8%-át adják.

Mi lesz?

Mi következik a jelöltállítás ilyetén eredményéből? Az első és legfontosabb: lesz kikre szavazni és lesznek – nagy számban – szavazók is. A második, a választók nem díjazzák az új pártalakulatokat, különösen nem a szakadárokat. A MIÉP, az EKgP és az NDSZ várakozásaik alatt szerepeltek. De enyhén meglepő (különösen a sajtóban folyamatosan közölt győzelmi jelentések fényében) a Köztársaság Párt gyenge teljesítménye is. A harmadik, hogy megjelentek nyíltan szélsőjobboldali programmal induló országos listát állító pártok is.

A pártok tanulsága, hogy infrastruktúra, helyi szervezetek nélkül nehéz támogatottságot szerezni. Május 8-ig minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak majd a statisztikusok, matematikusok, hogy valamilyen következtetést vonjanak le a jelöltállítás eredményéből. Nem árt őket sem emlékeztetni, a HVK 1990-ben kevesebb szavazatot kapott, mint ahány jelölést. Pedig 20 listája volt, szemben a KDNP-vel, amelynek 16. Annyi bizonyos, hogy az éles eszű elemzők is feszülten várják a választás napját: feltevéseikből mi igazolódik, mi nem. Május 8-án elmondhatják majd: ma temetik a matematikát.

• Választás ’94