Skip to main content

Nyílt levél dr. Schamschula György országgyűlési képviselő úrnak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt képviselő úr!


Megkaptam április 21-én kelt névre szóló személyes hangú és saját kezű aláírással írt levelét, amelyben jó egészséget kíván nekem, és közli, hogy „kerületünkben nagyon sok nyugdíjas él, köztük Ön is”.

Köszönöm jókívánságait, és azokat viszonzom. Szíves tájékoztatására közlöm, hogy nem vagyok nyugdíjas, hála jó egészségi állapotomnak és a rendszerváltás adta lehetőségeknek, sokat dolgozom. A nyugdíjazásomra vonatkozó közvetett felszólítása viszont határozottan lehangolt.

Levele és különösen a levélboríték viszont elgondolkoztatott. A levél címzése felett hosszú szám (számkód?) szerepel. Vajon ez mit jelent? Hol szerepelek SO3141BO114 kódszám szerint? S honnan derült ki, hogy már betöltöttem a nyugdíjkorhatárt? És miért nem szerepel akkor a nyilvántartásban, hogy adófizető állampolgár, sőt közalkalmazott vagyok? Miért nem jó az állami nyilvántartás? (Utóbbi különösen aggaszt: hiszen ha élnek [visszaélnek?] a nyilvántartással, az miért nem működik?) Ha pedig valamilyen magánvállalat tart nyilván, honnan tudják életkoromat, és vajon felhatalmaztam-e őket, hogy adataimat Önnek átadják?

A levélborítékon az Országgyűlés Irodaháza szerepel feladóként, a bérmentesítés 11 forintba került. Biztos lehetek abban, t. Képviselőjelölt Úr, hogy az országgyűlési költségvetésbe a távozó képviselők kampányának postaköltségeit is belefoglalták?

Végül megjegyzem, hogy szívesen felkerestem volna Önt a „Péntek Esti Klubban”, ahová meginvitált – ám sajnos ennek címét nem közölte. Ennyi pénzből nem lehetne egy profi kampánymenedzsert alkalmazni?

Budapest, 1994. május 5.

Egészségben eltöltendő, inflációmentes nyugdíjas éveket kívánok:

„SO3141BO114”

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon