Skip to main content

Kvázi jogállam

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A kétegyházi per újabb fordulója


Két évvel a három Csurár család házainak felgyújtásába és a családok kiüldözésébe torkolló pogromszerű események után tán eldönti a Békés megyei igazságszolgáltatás, hogy ki ellen is kéne folytatnia bűnpert. Vajon a bíróság számára csak a Csurárok ütlegei léteznek-e, avagy számítanak-e a Csurárokra mért csapások is, számít-e az, hogy három család földönfutóvá vált az ország délkeleti sarkában (lásd Beszélő 1994, 10. szám.) Nem sietik el, az biztos. Viszont az is biztos, hogy a Csurár családtagok jórészt 1992 szeptembere óta elkövetett törvénysértéseit ehhez a perhez csapják.

Talán még azt kell megemlíteni, hogy a „rosszul viselkedő cigányokkal” öntevékenyen leszámoló falu polgármesterét, dr. Eisele Józsefet a Független Kisgazdapárt képviselőjelöltként indította a körzetben. Nyilván mint a nemzeti oldal ismert sikeremberéhez fűztek hozzá reményeket. Elvégre keresztülvitte, hogy 1992 szeptemberében a felvonuló népes rendőri alakulat zavartalanul hagyja mozgolódni a falut a Csurárok elűzése és – fehér fiaik – büntetlensége érdekében.

A választópolgárok ellenálltak az FKgP csábításának. Dr. Eisele József 2963 szavazatot kapott, jó 2000-rel kevesebbet, mint 1990-es elődje. 18,8% helyett 8,9%-ot.






Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon