Skip to main content

Mondják a magukét

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A múlt hét szerdája olyan nap volt, mint a többi. Sokan, sokfelé, sok mindent beszéltek. Volt, aki Kecskeméten, volt, aki a József Attila lakótelepen. Az előbbi Csoóri Sándor volt, az utóbbi Zacsek Gyula.

A magyarság maga


Csoóri Sándor kecskeméti előadásában élesen bírálta Esterházy Pétert azért a parafrázisáért, hogy „magyar vagyok, mit érdekelne engem a magyarság maga”. Azt mondta, félelmet keltenek benne az ilyen és ehhez hasonló kijelentések. A parafrázis szerint Esterházynak csak annyi köze van a magyarsághoz, mint József Attilának a költészethez. És ez bizony Csoóri Sándor magyarságához és költőségéhez képest ijesztően kevés lehet.

A mi kis képviselőnk

Az Ifjúmunkás utcai iskola ebédlőjében kiderült, hogy Zacsek Gyula képviselő úr és a Beszélő véleménye több ponton találkozik, mint gondoltuk volna. Két ponton. 1. A képviselő úr szerint a mai állapotokra jellemző, hogy néki, aki 1990-ben igen nagy fölénnyel verte Orbán Viktort a ferencvárosi–pesterzsébeti választókerületben, az idén március 23-án még háromszáz kopogtatócédulája hiányzik. Szerintünk is jellemző. 2. Akárcsak mi, Zacsek Gyula is helytelenítette, hogy az ő választási körzetében Kis Gyula, az MDF listás képviselője és mostani jelöltje „Az Ön országgyűlési képviselője” formulával szólítja meg hírlevelében a választókat (l. révész: Képviselőnk született, Beszélő, 1994, január 27.). Zacsek egyenesen Kis Gyulánál tiltakozott, de ő nem azt a választ kapta, mint mi, hogy ti. őt Magyarországon és Budapesten választották meg, és a József Attila lakótelep is Magyarországon és Budapesten van (l. Visszabeszélő, Beszélő, 1994, február 10.), hanem azt, hogy nem ő követte el a hibát, hanem a Bem tériek. Mindenesetre nehéz lehet a Bem térieket átállítani, mert Kis Gyula második Hírlevelén is az áll, hogy „az Ön képviselője”. Ha még sokat mondják, talán elhisszük.

A piac mint tüntetés


A piacpárti piackutató a piacvédelem egy sajátos lehetőségéről is beszámolt a figyelmes hallgatóságnak. Kiderült, hogy a kispesti MDF-piac úgy működik 1993. január 1. óta szombatonként területfoglalási engedély nélkül, hogy Zacsek képviselő úr minden héten, immáron 62 hete (!) minden hétvégére tüntetést jelent be: az árusok tüntetőleg megjelennek, tüntetőleg árulnak, a vásárlók tüntetőleg kivonulnak, és tüntetőleg vásárolnak. A BRFK minden héten megadja az engedélyt, mert azt csak akkor tagadhatná meg, ha a tüntetések bűncselekmény elkövetésére irányulnának. Márpedig csupán szabálysértés elkövetésére irányulnak. Az is bolond, aki Magyarországon területfoglalási díjat fizet, vagy belenyugszik, ha nem kap területfoglalási engedélyt. Ahelyett, hogy tüntetne. Amíg a tüntetést kénytelen-kelletlen (vagy nem kénytelen-kelletlen) engedélyező rendőrség fel nem jelenti a joggal való visszaélésért. Ha nem jelenti fel, szerencséje van. Neki sikerült. Önnek miért ne sikerülne?












Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon