Skip to main content

Képviselőnk született

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A minap kipottyant a postaládánkból dr. Kis Gyula MDF-es országgyűlési képviselő („az Ön országgyűlési képviselője”) hírlevele, szokás szerint pártjelzés nélkül. „Tisztelt Külső-Ferencvárosi és Pestszenterzsébeti Polgárok! Három évvel ezelőtt Önök juttattak engem a Parlamentbe” – írja a képviselő úr. Mi tagadás, mi külső-ferencvárosi és pestszenterzsébeti polgárok agyon vagyunk képviselve az Ország Házában, mivel az itteni győztes, Zacsek Gyula mellett a második és a harmadik helyezettet, Orbán Viktort és Szabó Miklóst is felvették vigaszlistán Szabad tanár úr osztályába. Nem javasolnám a kormánynak, hogy megpróbálja a József Attila lakótelepet odaajándékozni a Házat Hazát Alapítványnak, mert három vakmerő ellenzéki képviselő ordibálna az érdekünkben. Ami viszont a Kis urat illeti, neki itt a színét sem láttuk, az ő képviselőségében teljesen ártatlanok vagyunk, mert őt nemhogy innen, de más egyéni választókörzetből sem juttatták a parlamentbe, hanem a budapesti listáról került oda. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen komoly kinézetű honatya elfelejtette volna, hogy kik küldték, és kik nem. Inkább arról lehet szó, hogy ez a szórólap már az 1998-as választásokra készült, csak az időzítéssel, a dátummal és a képviselő úr optimizmusával van egy kis baj.


Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon