Skip to main content

Műsorozás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mit ír a két rádióújság?


Például: A Magyar Rádió rádióújságja szerint a Petőfi rádióban hétfőtől péntekig délelőtt-délután Euro-Kalauz lesz, és tippeket kapnak a hallgatók „a boldogulásra itthon és Európában” (?). A Vico lapja az eurotippek helyett Helykeresőt és Apró-cseprőt ígér. A Gordius-műhely a piros műsor szerint (ez a Magyar Rádióé) hétfőn este a muslicákról mesél majd, a kék műsor szerint (ez a Vicóé) „Az emberiség nagy kalandjáról”. A kék úgy tudja, hogy kedden délelőtt a Bartókon Szabédi László elbeszélését közvetítik, délután a Kossuthon Lőrincz L. László hangjátékát. A piros ezzel szemben azt állítja, hogy a Bartókon Tatay Sándor regényét fogják elmesélni, a Kossuthon pedig Bólya Péter hangjátékát adják. Előtte pedig a Versarchívumban a Zalán futásának első énekét szavalja Szakáts Miklós. A kék szerint mást szaval. A kékben az ötórási hírek után a Történelmi tükör kezdődik, a pirosban a „Csángó magyarok között” című műsor. A piros úgy értesült, hogy éjszaka negyed egykor csak a rövidhullámon szórakoztatják a hallgatót a többnyelvű vízállásjelentéssel, a kék viszont úgy, hogy kizárólag a középhullámon. Amikor a kék műsor olvasója a Bartókon Sztravinszkij Tűzmadarát és a King’s Singerst várja, akkor – ha a piros mond igazat – Hindemith-szimfóniát kap, délidőben Mandel-kvartett helyett Salieri kamarazenekart, este barokk kamarazene helyett kortárs magyar zenét. A piros Merza Jenőt nevezi ki az új televíziós gazdasági műsor, a Hitel, Világ, Stádium felelős szerkesztőjének, a kék pedig Bognár Nándort. A kék egy órát szán kedden délután Osskó Judit Corbusier-filmjére, a piros csak negyven percet, a megtakarított húsz percet pedig egy néprajzi filmmel tölti ki, aminek a kékben nyoma sincs.

És így tovább…

A rádióban nyilvánvalóan az hangzik majd el, ami a házon belül szerkesztett lapban áll, de az is nyilvánvaló, hogy a rivális lap a Magyar Rádió által megadott információk szerint téved, és nem azért, mert illegálisan kalózkodta össze a műsort, hiszen ugyanezek az eltérések benne vannak azokban a heti műsort közlő lapokban is, amelyek a Magyar Rádió által is elismerten, legális formában jutottak hozzá a műsorhoz.

Azt is illik megemlíteni, hogy a piros műsor valóban részletesebb, mint a kék, bővebben ismerteti a szerkesztők és egyéb közreműködők névsorát, többször jelöli meg a műsorok témáját és tartalmát, s a Vico lapjával ellentétben a külföldieknek sugárzott Szülőföldünk programját is ismerteti. A Magyar Rádió lapja jobb információkhoz jut, mint a többiek, a gazdájától a gazdájáról. De csak arról.

Egyébként:

A piros mindössze tíz fővárosi kábeltévé programját ismerteti, vidékiekét pedig egyáltalán nem. A kék huszonhárom fővárosi és nyolc vidéki helyi televízió programját adja, a legfontosabbakét részletesebben, külön keretben, bővebben ismerteti az HBO programját, és a BBC magyar adásainak műsorát is tartalmazza. Feltehető, hogy azon újpesti, terézvárosi, kelenföldi, soroksári, ferencvárosi, kispesti, angyalföldi, miskolci, szegedi, pécsi, kecskeméti, gyulai, békéscsabai (stb.) olvasók jelentős részét, akiknek az újságját kicserélte a posta, kevésbé idegesíti a hírszerkesztők nevének hiánya vagy Sztravinszkij helyén a Hindemith, mint az, hogy nem tudja, mit ad a helyi tévé, s hogy lemarad a többfordulós rejtvénypályázatokról, a Népszava, a Nők Lapja és a Színes RTV közös „Lappárbajáról”, a Poggyász Magazinnal közös játékról és a Népszavával közös keresztrejtvény-sorozatról. Ehhez képest apróság, hogy a Magyar Rádió lapjából a szlovák televízió két csatornájának a programja is kimaradt.

A Magyar Rádió lapja mindezekért cserébe reklámokkal kárpótolja olvasóit. A Vico lapjában csupán hat egész oldalas reklám van, a Magyar Rádióéban kilenc, többször töltik ki reklámmal a Duna Tv műsora alatti (egyébként tévéműsorok bővebb ismertetésére való) helyet, s a külföldi tévéműsorokat ajánló naponkénti Műholdtölte helyén is reklámok vannak.

Ami a Magyar Televízió műsorait illeti, ezekből a Vico lapja összesen 39-et, a másik lap mindössze huszonnégyet ajánl külön cikkecskében.

Az új RTV Újságban (a borítólapokat és a reklámokat nem számítva) összesen 54 kép van (20 színes és 34 fekete-fehér), a Színes RTV-ben 93 (22 színes és 71 fekete-fehér). Ez persze nem jelenti azt, hogy a Vico lapja ennyivel „képesebb”, hiszen az új lapból lényegében azok az apró képek tűntek el, amelyekkel a Színes RTV szerkesztői telehintik a lapok, s amelyek meghatározzák annak arculatát. Ilyen kicsi, huszonöt négyzetcentiméternél nem nagyobb képecskéből a Vico lapjában van 71 darab, a Magyar Rádióéban 13.

Végezetül azt is eláruljuk a kedves olvasónak, hogy a két lap versengésének ki a nyertese: K. T. kollégánk, aki ugyanazt a cikkét mindkét lapban megjelentette. Hogy melyik fizet jobban, azt csak ő tudja.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon