Skip to main content

F-elszámolt diplomák

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A közalkalmazottak bértáblája eredetileg a szolgálati időt és az iskolai végzettséget honorálta, bár a „kiemelkedő munkát” végzők bérét is feljebb ugraszthatta az érintett intézmény vezetője. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény novemberi módosítása azonban egy – a legmagasabb fizetési (F) kategóriába történő átsorolás feltételei között szereplő – fél mondatot kihúzott az eredeti törvényből. Így ma a pedagógus végzettségét csak a munkája ellátásához szükséges mértékben kötelező elismerni, „azzal összefüggésben” nem. Így a közalkalmazott a bértáblához képest kiugró bérre csak akkor jogosult, ha a diplomáját használja is. De az is előfordulhat, hogy akkor sem.

A törvényjavaslat MDF-es beterjesztői októberben azzal indokolták rövidítésüket, hogy az eredeti mondatrész értelmezhetetlen. De a kormány–szakszervezetek különalkuja (Beszélő, 1993. szeptember 11.) és az önkormányzatok tiltakozása után az is világossá vált, hogy a törvény finanszírozásával sem lesz minden rendben. Az eredeti törvény minden diplomát elfogadott, és tény, hogy szigorítását az ugyanazon végzettséget bizonyító több diploma vagy a Marxista–Leninista Esti Egyetem kigolyózásával hatásosan lehetett indokolni. Csakhogy a decemberi, a törvény végrehajtását szabályozó kormányrendelet az önkormányzatok kezébe adta a döntési jogot az adható előresorolásokról is, ami rávilágított a gondok pénzügyi hátterére. Elvileg elképzelhető – hogyha az intézményvezető egy-egy szakra csoportosítja át a pedagógusok óráit, és az önkormányzatoknak nincs pénzük –, hogy a jövőben egyetlen F fizetési kategóriába sorolt pedagógus sem fog tanítani.

A pedagógus-szakszervezetek az F kategória „kisöpréséről” beszélnek, és jogi úton kívánnak érvényt szerezni követeléseiknek. Ugyanis a kormányrendelet ellentmond az oktatási törvény végzettségek elismeréséről szóló passzusainak. Továbbá a kormánynak csak végzettségben többletkövetelmények maghatározásához lenne joga, az önkormányzati egyetértés adományozásához nem. Az már kérdéses, hogy a jogegyenlőség elvét és a megkülönböztetés nélküli egyenlő bérhez való alkotmányos jogot sérti-e a kormányrendelet, mindenesetre a Pedagógusok Szakszervezete akcióinak csak egyik eleme az Alkotmánybírósághoz címzett levél.

A PSZ a Közszolgálati Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa munkavállalói oldalát a sztrájkbizottság újjáalakítására szólítja fel, vitanapot szervez, valamint Szőllősi Istvánné személyes találkozót kér a miniszterelnöktől. A PSZ szerint a tanerők sztrájkhangulata indokolja aktivitásukat, bár az sem lebecsülendő körülmény, hogy a sztrájktörvény szerint a sztrájkbizottsággal kötelező tárgyalni, illetve a parlamenti választások is vészesen közelednek. Mindenestre a sajtóban hetek óta üzengetnek egymásnak az érintettek, legutóbb a parlament oktatási bizottságának elnöke, Karsai Péter sokkolta a közvéleményt egy 77 ezer forintot kereső pedagógus példájával. Karsai hazardírozással vádolta meg a PSZ vezetőjét, szerinte az F fizetési osztály szabályozása egyértelmű, a minőségi munkát hivatott honorálni. Azt azonban beismerte, hogy a törvényt kapkodva módosították.

Annak idején az előterjesztők a figyelembe veendő posztgraduális diplomákat még tételesen fel kívánták sorolni, és valószínűleg ez lett volna a követendő más végzettségek elismerésénél is. Ez többé-kevésbé megoldotta volna azt a kérdést, amelyet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hangsúlyoz, hogy a módosított előmeneteli rendszer – a közoktatási törvénnyel ellentétben – nem ösztönözi a továbbtanulást. A diplomák „érvénytelenítése” ugyanis a pedagógusok alig 5 százalékát érinti.. Az önkormányzatok számára pedig nem mindegy, hogy a pedagógus értelmiség hogyan viszonyul újraválasztásukhoz. Az ütközőpontok ott keletkeznek, ahol az önkormányzatok csak hitelből képesek még a jelenlegi bértábla bevezetésére is. Az ügy pikantériája, hogy a bértábla A1 kategóriája jóval a minimálbér alatti összeget tekinti kiindulópontnak, az összes többi bérosztály ehhez kötődik. A táblázat bevezetésének tavaly őszi kikényszerítése után és a választások előtt nincs sok esély az A1 emelésére, mivel ez nem százmillióval terhelné az önkormányzatok kasszáit – mint a vitatott F kategória –, hanem milliárdokkal a költségvetést. Így a nyilatkozatháború a közalkalmazottaknak nem, legfeljebb a szakszervezetek parlamenti képviselőjelöltjeinek hozhat eredményt – legalábbis a közeljövőben.

Tábla: Közalkalmazotti fizetési osztályok (A1=8000 Ft)


Fokozatok<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

A

B1

B2

C

D

E

F

1.

1,0

1,5

1,7

2,0

2,5

3,0

2.

1,1

1,6

1,8

2,1

2,6

3,0

3.

1,2

1,7

1,9

2,3

2,7

3,2

4,0

4.

1,3

1,9

2,1

2,5

2,9

3,4

4,2

5.

1,4

2,1

2,3

2,7

3,1

3,6

4,4

6.

1,5

2,2

2,4

2,8

3,2

3,8

4,6

7.

1,6

2,3

2,5

2,9

3,3

3,9

4,8

8.

1,7

2,4

2,6

3,0

3,5

4,0

5,0

9.

1,8

2,5

2,7

3,1

3,6

4,1

5,1

10.

1,9

2,6

2,8

3,2

3,7

4,2

5,2

11.

2,0

2,7

2,9

3,3

3,8

4,3

5,3

12.

2,1

2,8

3,0

3,4

3,9

4,4

5,4

13.

2,2

2,9

3,1

3,5

4,0

4,5

5,5

14.

2,3

3,0

3,2














Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon