1990 óta az IMF folyamatosan szorgalmazza az energiaárak drasztikus emelését, és nem véletlen egybeesés, hogy az említett Békesi-nyilatkozat is a júliusi IMF-tárgyalások után kapott nyilvánosságot. Természetesen a honi energiatermelők is az emelés mellett érvelnek, hiszen például mára az MVM Rt. több mint 8 forintért állít elő egy kilowattórát, amelynek fogyasztói átlagára alig 6 forint.
A pártok céljai között szerepel az is, hogy minden kiesőt – már akit lehet – erélyesen visszaterelhessenek az aktív termelők közé; ennyiben a szociális programok alárendelődnek a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikának.
A közalkalmazottak bértáblája eredetileg a szolgálati időt és az iskolai végzettséget honorálta, bár a „kiemelkedő munkát” végzők bérét is feljebb ugraszthatta az érintett intézmény vezetője. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény novemberi módosítása azonban egy – a legmagasabb fizetési (F) kategóriába történő átsorolás feltételei között szereplő – fél mondatot kihúzott az eredeti törvényből. Így ma a pedagógus végzettségét csak a munkája ellátásához szükséges mértékben kötelező elismerni, „azzal összefüggésben” nem.
Anélkül, hogy érdemben hozzá kívánnék szólni a Liga körül kialakult véleményháborúhoz, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy hibás gondolatmenetére:
Az egyszerű többség, amelyet gyakran a – matematikailag kevéssé pontos – „50 százalék plusz egy fő” formulával jelölnek meg, a következő két követelmény együttes fennállását jelenti: egyrészt a pozitív döntéshez a határozatképes létszám több mint felének igenlő szavazata szükséges, másrészt az igenek számának legalább eggyel többnek kell lennie a nemek számánál.
A mai helyzet a hónapok óta véglegesen el nem fogadott, különböző szervezetépítési elképzelések vitája során mérgesedett el. A konfliktus azonban régebbről datálható, és a vita korántsem pusztán elvi. A rendszerváltás előtt megalakult Liga túlságosan későn szembesült az országos politikában vállalt szerepe módosulásával, a SZOT-utódszervezetek továbbélésével, és fölkészületlenül érte a kezdeti időszak hirtelen jött taglétszám-növekedése is.
A sztrájk Kőbányán elsősorban a dolgozók bérkövetelései miatt robbant ki. Igaz, katasztrofálisak a munkafeltételek is, ami a mindig is elhanyagolt textiliparban nem szokatlan: hiányoznak sokszor az alapvető tisztálkodószerek, a cipőn kívül nincs munkaruha-ellátás, nincs ebédhozzájárulás, az üzembe néhol még az eső is beesik. Nincs építési kölcsön sem, és – törvény ide vagy oda – nem tarthatnak munkaközi szünetet a három műszakos munkarendben dolgozó asszonyok. Mindezért átlagosan bruttó 22 000 forint bért fizetnek.
Mindmáig titok, hogy mennyit ér a szakszervezeti összágazati vagyon, sőt a pontos összeget valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Az Állami Számvevőszéknek elküldött elszámolások könyv szerinti értékei elavultak, és egy-egy ingatlan felértékelési költsége általában az ingatlan értékének egy százaléka, amit azonnal és készpénzben kell fizetni. A postás-, a vasas-, a bányászszakszervezetek több mint egymilliárdos vagyonának felértékeléséért nem fog tízmilliókat áldozni az illető ágazat, főleg akkor, ha ez nem áll érdekében.
Eredetileg a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek és a pénzügyi kormányzat között robbantott ki konfliktust az 1994-es költségvetés vaskos tervezetében elrejtett félmondat, amely szerint a kormány csak 1995-ben szándékozik bevezetni a közalkalmazotti törvényben 1994-re ígért, egységes bértáblát. A jogaikért fellépő szakszervezeteket az alkufolyamat kezdetén kategorikusan elutasították.
A fesztivál és a szeminárium hiánypótló rendezvény, hiszen huszadik századi komolyzenei alkotásokat ritkán hallhatunk a koncerttermekben. Szombathelyen a század olyan alkotóival találkozhattunk, mint John Cage, és olyan hagyományos, a koncerttermek kereteit szétfeszítő darabokat hallhattunk, mint például Stockhausen három zenekarra írt kompozíciója. A város néhány hétre olyan zenei műhellyé vált, amilyen például az erre a fesztiválra is ható kölni volt. A század zeneszerzői közül többen kapcsolódtak a kölni avantgárd zenei körhöz.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét