Kozák László

Nyomtatóbarát változat

1990 óta az IMF folyamatosan szorgalmazza az energiaárak drasztikus emelését, és nem véletlen egybeesés, hogy az említett Békesi-nyilatkozat is a júliusi IMF-tárgyalások után kapott nyilvánosságot. Természetesen a honi energiatermelők is az emelés mellett érvelnek, hiszen például mára az MVM Rt. több mint 8 forintért állít elő egy kilowattórát, amelynek fogyasztói átlagára alig 6 forint. Ugyanakkor az energia fogyasztói ára – bár a Nyugaton megszokottnak alig több mint harmada – szociálisan érzékeny pont a mindenkori kormány számára.

Egyre olcsóbb


Tavaly áprilisban már történt kormányzati kísérlet az áremelésre. Az eredeti szándék azonban az Érdekegyeztető Tanács ellenállásán megfeneklett. Ekkor a munkavállalói oldal az ÉT 1992. december 21-i megállapodására hivatkozva, miszerint „a tárca 1993-ban nem emelheti a lakossági villamos energia árát”, sikeresen hárított, és az ipari lobby, szakmai okok miatt, még a kisvállalkozói díjakat – amelyek közel 2 milliárdos többletbevételt hoztak volna az MVM Rt. konyhájára – sem volt képes emelni.

A kialkudott kisebb hatású áremelkedések ellenére a villamoskonszern 200 milliós veszteséggel zárt. Bár a központ, az MVM Rt. 1 milliárdos nyereséget halmozott fel, ez nem a lakossági díjak emelésének köszönhető, sőt, e díjakat egyre kevésbé lehet „keresztfinanszírozni” az ipari árbevételekből. Nem is beszélve a távhőszolgáltató vállalatokról, amelyek közül többen a csőd szélén állnak. Az energiaiparban mégis az okozta a legtöbb gondot, hogy az árakba nem számított bele minden, az energia megtermelésével kapcsolatos költség. Hiszen nemcsak a vállalatok korszerűsítése maradt el, hanem azt sem lehetett tudni, miből fogják majd elbontani Paksot, ha arra kerül a sor.

Az energiafelhasználás ebben a félévben a múlt év azonos időszakához képest országosan 5 százalékkal csökkent, de ez jórészt a kedvező időjárásnak volt betudható. Emiatt villamos energiából csak a tavalyi mennyiség kétharmadát kellett importálni, azonban így is az ország energiaellátásának közel a felét az import fedezi. Ez pedig a tavalyi árszint stagnálásával, miközben a forintot többször leértékelték, a nyugatihoz képest igencsak olcsóvá tette a magyarországi energiaárakat.

Törvényes profit


A parlament utolsó napjaiban, április 6-án elfogadta a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról hozott törvényt. A finisébe lépett választási kampány miatt kevés figyelem fordult e fontos törvény felé, amely a jelenlegi áremelések jogi alapját jelentette. Az 55. paragrafus kimondja: „A villamos energia termelői, átvételi, elosztási és szolgáltatási árának, díjának tartalmaznia kell az indokolt befektetések és a hatékonyan működő engedélyesek költségeinek megtérülését, valamint a tartós működéshez szükséges nyereséget.”

Mivel a kormány privatizálni szeretné az energiaipar jó részét, a működőképesség biztosítása érdekében törvényileg garantálja a befektetők hasznát. Ugyanakkor a fogyasztók védelmére a befektetők árigényeivel szemben létrehozta a Magyar Energiaügyi Hivatalt, amely ellenőrzi e szektor vállalkozóit. A múlt hét szerdán az MVM Rt., az Ipari Minisztérium és az Energiaügyi Hivatal még csak abban állapodott meg, hogy néhány héten belül az MVM Rt. előterjesztést készít az általa indokoltnak tartott fogyasztói árakról.

Arccal a bevétel felé


A kormány 1993. július elsejétől 10 százalékos áfakulccsal terhelte a lakossági energiaárakat, ezt a jövőben még két százalékkal szándékozik emelni, de úgy tűnik, nem csak innen vár újabb költségvetési bevételeket. Mivel az eladósodási folyamat meggyorsult, szükséges, hogy működőtőkét csalogasson az országba. Amíg ennek összege tavaly 2 milliárd dollár volt, az idén eleddig alig félmilliárd. A tavalyi összeget jelentősen megdobta a Matáv 0,8 milliárdja, az ideiben pedig vélhetően benne kell lennie az áram- és gázszolgáltató vállalatok részleges magánkézbe adása százmillióinak is. Így minden bizonnyal a kormány felgyorsítja az áram- és gázszolgáltatók privatizációját, amely az immár törvényileg biztosított profittal együtt bizonyára kapós tétel lesz a piacon.

Igaz, hogy a tervezett részleges privatizációról – amelyben csak az MVM 560 milliárdot ér – még csak tervek születtek. Ezek szerint az ÁV Rt. külön kezelné az erőmű-bányaintegrációkat – mivel ezek nem termelnek nyereséget –, vagy létrehozna egy Nemzeti Rt.-t a nagyobb erőművekből.

Az az elképzelés is felmerült, hogy az ÁV Rt. a privatizációs folyamatot kisebb egységekkel, az áramszolgáltatókkal indítaná el.

Szociális szempontok

Mindezek után nem fordulhat elő a tavalyihoz hasonló ÉT-fiaskó, a kormány a tervezett gazdasági szociális paktum érdekében legfeljebb erős kompenzációs csomaggal állhat elő. A jövőbeli alku során ugyanakkor a kormány keze kétszeresen meg lesz kötve, hiszen törvény kötelezi az áremelésre, és azért is emelnie kell, mert csak így tudja eladni az energiatermelő társaságokat.

A tavalyi áremelési tervezet az MVM Rt. kimutatásai szerint a lakosság 8 százalékának okozott volna többletkiadást, az idei után mindenkinek mélyebben kell nyúlnia a pénztárcájába. A törvény szerint 1997. január 1-jéig el kell érni a profittal terhelt önköltséges energiaárakat. Ez a jelenlegi árak duplája. Csak két kérdés merül fel. Az egyik, hogy ezeket az intézkedéseket milyen ütemezéssel tálalja a kormány – az ÁV Rt. egyik illetékese nemrég havonkénti díjemeléseket sem tartott elképzelhetetlennek. A másik, hogy mindezt hogyan fizeti ki a lakosság. Egy 1992-es adat szerint az országban mintegy 300 ezren részesültek önkormányzati lakásfenntartási támogatásban. Igaz, hogy ebben a számban nemcsak az energiaszámlák részleges átvállalása foglaltatott benne, de az áremelések sem csak az energiadíjakra terjednek majd ki.

• Gazdaság és társadalom