Skip to main content

Simó Sándor véleménye

Vissza a főcikkhez →


A Mozgókép Alapítvány létrehozása előtt az volt a helyzet, hogy a rendelkezésre álló pénzt öt részre osztották. Négyet megkapott egyenlő arányban a négy stúdió a teljesítményüktől teljesen függetlenül, az ötödiket pedig szétosztotta egy minisztériumi főosztályvezetői rangban lévő hivatalnok a saját belátása, illetve a lobbyk, a különböző nyomások ereje szerint. Ez tarthatatlan volt. Elkezdődött egy nagyon hosszú tárgyalássorozat, amelyben részt vett gyakorlatilag az összes szakmai szervezet, és amiben a szakmai szervezetek megállapodtak, az alapítványi struktúrát s az általuk jelölt kuratóriumi tagokat a minisztérium úgy, ahogy volt, elfogadta. Erre, azt hiszem, más példa nem volt az előző kormány négy éve alatt. Nem is merült fel más alternatíva, mint hogy a pénzekhez pályázati úton lehessen hozzájutni. Én őszintén szólva ma sem értem, hogy a Miklós mit tart az alapítvány alternatívájának. Azt én is rossznak tartom, hogy a finanszírozási rendszer egyforrású. Nem értek egyet azzal, hogy egy „kormányközeli” filmrendező javaslatára közpénzekből létrehoztak egy másik alapítványt, amelynek a kuratóriumát a miniszter politikai sugallatra jelölte ki, de örülök, hogy van egy második forrás. Nem értek egyet azzal, hogy az MTV a Mozgókép Alapítvánnyal köt szerződést magyar filmek támogatására, de örülök, hogy van egy harmadik forrás. Ezekben az ügyekben egyszerűen két lelkem van. Azt mondom, hogy a magyar filmek forgalmazási joga kerüljön közalapítványba, de ne a Mozgókép Alapítványhoz. Legyen ez egy további forrás. Hogy ezek a források mind közpénzből származnak? Igen, ez egy szimulált versenyhelyzet. De mit tegyünk, ha a magyar polgárság nincs abban a helyzetben, hogy a magyar filmgyártást számottevő mértékben támogassa? Reméljük, egyszer majd lesz.

Teljesen egyetértek a Miklóssal abban, hogy a terjesztés az alapvető kérdés. A magyar iparban ez nem egyedülálló jelenség, hogy a gyártást fejlesztik, a forgalmazás pedig nincs kitalálva, raktárra termelnek. Sajnos mi is raktárra termelünk. Én a javaslatomban nagyon határozottan úgy fogalmaztam, hogy a forgalmazásból visszaforgatott pénzt a gyártás és a terjesztés támogatására kell fordítani. Egyébként pedig privatizálni kell az összes érdekelt céget, a gyártást is, a forgalmazást is. Akkor rögtön másképp fest a terjesztés. Hát nekem legyen mondva az a pénz, amit a privát filmforgalmazó cégek, a Dunafilm vagy az Intercom megkeresnek. Az mese, hogy a magyar filmjogok nélkül a Mokép nem privatizálható. A Mokép bevételének túlnyomó részét a külföldi filmek hozzák. Tavaly a Mokép egyetlenegy magyar filmet forgalmazott. A Hunnia Stúdió által alapított Hunnia Plusz Kft. – hetet!




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon