(zádori)

Nyomtatóbarát változat

Ágyrajárás helyett

A kerepestarcsai szállás ma még nem a lefektetett alapelvek alapján működik. Ide olyan külföldieket helyeznek el, akik ellen a kiutasító határozatot nem lehet nyomban végrehajtani, mert mondjuk a visszazsuppolás célországa túl messze van, vagy mert az háborús terület. Az idegenrendészeti törvény szerint kötelezni lehet az efféle szerencsétleneket a kijelölt helyen való tartózkodásra. Elméletileg ez lehet akár saját lakás is, de a bosnyák vagy hutu menekült ritkán rendelkezik magyarországi lakkal. Így legtöbbjüknek a kerepestarcsai tábor marad.

Azonban ők itt nem foglyok. Napi ellátási díjat, kb. 1000 Ft-ot fizetnek, ha tudnak. A törvény olyan intézményt ír le, ahol a táborigazgató mintegy a szállodaportás, az őr pedig a londiner. A gyakorlat azonban nem igazán emlékeztet Strauss nagyoperettjének, a Denevérnek a börtönére.

Február 17. óta itt tartózkodott egy kínai üzletember is, nevezzük Ping Pong úrnak, bár a hatóság számára nem Kerepestarcsát jelölte ki kötelező tartózkodási helyül.

Szolgálati útlevéllel

A távol-keleti férfi már három éve egy kínai állami kereskedelmi vállalat alkalmazottjaként köt Magyarországon üzleteket. Feleségével berendezkedtek: a Józsefvárosban lakást vásároltak, és hétéves fiuk magyar iskolába jár. Az asszonynak munkavállalói tartózkodási engedélye van. A férfi a főnök. Gyakorta járt Romániába, Lengyelországba és a régió más államaiba. A szolgálati útlevelével, mely a magyar–kínai államközi egyezmény alapján 30 napi vízummentességet tesz lehetővé, nyugodt lehetett: ha havonta külföldre utazgat, nem vét a magyar törvények ellen.

A múlt év május elsejével azonban érvénybe lépett az idegenrendészeti törvény, amely számos esetben megnehezíti a külföldiek legális itt-tartózkodását. A rendőrség ennek szellemében járt el vele, amikor augusztusban Szegedre menet Kecskeméten igazoltatták, és mivel az útlevelében a legutóbbi pecsét 30 naposnál régebbi volt, előállították. A vele szemben eljáró Bács-Kiskun Megyei Rendőr Főkapitányság Idegenrendészeti Alosztálya kiutasította az országból. Ezt Ping Pong az ORFK-nál megfellebbezi, mivel szállodaszámlával és vonatjeggyel bizonyítani tudja, hogy egy hónapon belül Lengyelországban volt. Az ORFK azonban másodfokon megerősíti a kiutasító határozatot.

Reflexből

A kecskeméti rendőrök először reflexből neki is Kerepestarcsát jelölik ki ideiglenes tartózkodási helyül, s oda zsuppolják. A feleség azonban rohan Kecskemétre, s devizaszámla-kivonattal, munkavállalói tartózkodási engedélyével, valamint lakásuk adásvételi szerződésével igazolja, hogy férjét felesleges az állam gondoskodására bízni: tartózkodási helynek jobb lesz a házaspár budapesti lakása. Az új határozatot aláírja az eljáró osztályvezető Kecskeméten, és hősünk meg a tolmács pedig Kerepestarcsán. Ping Pongot e papír alapján engedik haza a táborból.

A határozat semmilyen magatartási rendszabályt nem tartalmaz. A „szállóvendég” is csak egy angolul rosszul beszélő sorstársától tudja meg, hogy egy hét múlva vissza kell jönnie. Ezt meg is teszi. A hatóság azonban itt sem jelzi – akár csak szóban is –, hogy hetenkénti megjelenésére számítanak, máskor azonban Budapestet, sőt lakását ne hagyja el. A további kerepestarcsai vizitek elmaradnak, Ping Pong éli megszokott életét, csak Magyarországról nem mehet ki.

A hatóság érdeklődéséből két megkeresésre futja, ekkor angolul (vagy kínaiul) nem értő rendőrök keresik otthonában, de csak az asszonyt találják, írást ők sem hagynak. Viszont a tekergőt körözőlistára teszik.

Időközben Ping Pongot a rendőrök a miskolci piacról illegális jövedelemszerző tevékenység gyanújával a kapitányságra viszik. A gyanú azonban nem igazolódik.

Az 1994 májusában bevezetett idegenrendészeti törvény ugyanis tiltja a jövedelemszerzést a szolgálati útlevéllel rendelkezőnek is. Ez korábban csak a munkavállalókra vonatkozott (ezért kellett a feleségnek alkalmazottként ilyen vízum és engedély). Ha az üzletkötés jövedelemszerző tevékenységnek számít, és miért ne számítana, akkor – ad absurdum – az esztergomi gyárát látogató, épp szerződést kötő Suzuki úr is jogszerűen kiutasítható az országból.

Tollszárfogás

A körözött kínai lebukása azonban most februárig váratott magára. Akkor egy fővárosi gyorshajtása játszotta a rendőrök kezére, akik – újra reflexből – elvitték Kerepestarcsára.

Az üzletember ügyvédjének érdeklődésére, hogy miért pont ide, mikor még érvényben a lakását tartózkodási helyül kijelölő határozat, a rendőrök először azt közölték, hogy azért, mert önkényesen távozott Kerepestarcsáról, mielőtt közölhették volna vele, hogy szabad. Valójában azonban – a jog szerint – innen nem lehet önkényesen távozni, mivel ez nem fogda. Ráadásul jelen esetben Ping Pong tudott is a szabadító határozatáról, mivel aláírta, sőt egy hét múlva ide vissza is jött.

Később már azt mondták, hogy minden bizonnyal újra szabadon engedik, de gond van az útlevele hitelességével. A kínai nagykövetség ezt cáfolta. (A külszolgálat ezenkívül mást a pereskedő kereskedő érdekében nem tett. Mondván, tiszteletben tartják a magyar törvényeket.)

A mindeddig oly találékony hatóság ezután az újabb akadékoskodó kérdésekre már csak lakonikusan válaszolt. A kiutasítás nyomban végrehajtható, a bírósági keresetnek – amiben kínaink azt megtámadta – halasztó hatálya nincs.

Ez azonban így nem igaz. A törvény szerint kizsuppolni akár azonnal is lehet, de csak ha ezt fontos nemzet- vagy közbiztonsági érdek indokolja. Nem jogerős határozatot csak kivételes esetben hajtanak végre.

A maga igazában is bízó rendőrség ahelyett, hogy elengedte volna a táborlakót, inkább idegenrendészeti őrizetbe vételét indítványozta. Még tán emlékszik az olvasó, a kínai a múlt év augusztusában, amikor először kellemetlenségei támadtak az idegenrendészettel, Szegedre indult. Most esélye nyílott, hogy ha nem is a megyeszékhelyre, de legalább az aglomerációjába, Nagyfára kerüljön, idegenrendészeti őrizetbe. (Beszélő, 1995. február 23.)

Az eljárást a Kecskeméti Városi Bíróságra tették.

Tárgyalás

A feleség, egy országgyűlési képviselő és lapunk tudósítója szeretett volna a rendőrségen még a tárgyalás előtt az őrizetessel beszélni, de ekkor már – tudtuk meg egy rendőrtől – a bíróság épületébe szállították. Tehát mi is odaindultunk. Alig haladtunk pár száz métert, mikor sportos kabátsurrogásra lettünk figyelmesek: a minket informáló rendőr klasszikus mozdulatokkal, ahogy a könyvben le van írva, dzsoggingolt az 1 km-re levő bíróság felé. (Úgy látszik, tényleg komoly baj van a rendőrség költségvetésével. Telefon, gépkocsi…)

A tárgyalásra bevezetett – miképp novemberben az Agrobank vezetői – bilincsben, pórázon. A közönség csupán mi hárman voltunk. A rendőrség jelen lévő képviselője (kocogó ismerősünk mellette) indítványozta az őrizetbe vételt. A bíró kérdéseket intéz a kínaihoz. A közvetítő nyelv angol, a tolmács egy bolgár nemzetiségű férfiú (egy újabb idegen!), aki saját bevallása szerint igazából a franciát és az oroszt bírja. (Mindenesetre angol és magyar nyelvi hiányosságait pótolandó, rendszeresen az előállított szájába lehetséges, de el nem hangzott mondatokat adott.) A kommunikációs izgalmak közepette a rendőrség képviselője még a bizonyítási eljárás előtt elállt az indítványától. A védőügyvéd a boldogító fordulat ellenére szóvá tette a formai hibák tömegét, és kilátásba helyezte, hogy a jogellenes fogva tartást bíróság elé viszik.

A legeslegújabb, immár bírósági határozat már tartalmazza az eddig hiányzó magatartási előírásokat is. A kiutasított a főváros területét nem hagyhatja el, ám itt sem mehet piacra. Este 8 és reggel 6 óra között józsefvárosi otthonában kell tartózkodnia. És heti jelentkezési kötelezettsége van – Kecskeméten. Nem igazán érthető, miért ott, hisz szerencsésebb lenne a lakásától 3 percre lévő VIII. kerületi kapitányságon megjelennie.

Hősünk csütörtökön újra a kecskeméti bíróság elé áll, ezúttal a kiutasítási határozatát próbálja megsemmisíttetni. Bár ezt főleg azokra az indokokra hivatkozva hozták meg augusztusban, amelyekkel most nem sikerült az üzletembert őrizetbe vétetni, mégis meglepődnénk, ha első fokon nyerne.

• Gazdaság és társadalom