Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Tank a talapzaton, hasított alumíniumharang (világszabadalom!), kopjafák alkotta emlékpark, szelektív hulladékgyűjtők, kis sváb temető, elhagyott határőrőrs és tájház: egy huszonnégy ember lakta takaros falucska központja. No, meg egy 1990-ben önállósult önkormányzaté.

Nemesmedves felszabadult!

Nemesmedves (Vas megye) a nyolcas út mellett, közvetlen a nyugati határ szélen, az egykori vasfüggöny izolálta sávban húzódik meg. A valaha 80 házas, Trianon miatt az ország peremére került település sváb lakóit 1945 után kitelepítették, és zöld ávósokkal, később határőrökkel töltötték meg a falut. Egészen 1989-ig csak megbízhatónak tekintett emberek telepedhettek, sőt látogathattak a határőrközségbe.

Így fordulhatott elő, hogy az egykor öt községet felölelő Rátóti Községi Közös tanácstól szabadulni vágyó társközségben 1990-ben csak hat választópolgár élt. Az önállóság és a várható központi támogatás elég csábító volt ahhoz, hogy a lakosok megegyezzenek: hárman indulnak a három képviselőtestületi tagságért. A választási részvétel 100%-os volt, megalakulhatott az önkormányzat. Nemesmedves 1990-ben felszabadult!

Testület takarékon

A krónikus káderhiánnyal küszködő falu polgármestere Egervári Gyula lett. Ő még az ötvenes években besorozottként került ide, majd megnősült, és előbb a Határőrség, később az erdőgazdaság dolgozója lett. Favágóként nyugdíjazták. Alpolgármestere, a polgármesteri álmokat dédelgetett Horváth Attila erdész. A testület nemecsekje a polgármester felesége, Egervári Gyuláné lett.

Az önkormányzat ügyeit a szomszédos vasszentmihályi körjegyzőség viszi. A képviselőtestület hamar megszokta a frissen szerzett függetlenséget. Bár akadt néhány formai hiba, amit az érdekeltek kategorikusan cáfolnak – meg nem hirdetett ülések, hibás jegyzőkönyvezés, meg nem tartott fogadóórák. Előfordultak zárt ülések is – állítják a kákán is csomót keresők. Az alpolgármester szerint ugyan ez nem volt általános, de voltak olyan személyes ügyek, amelyek másra nem tartoztak. A körjegyző úr már csak egy napirendi pont zárt tárgyalásáról tud, de ezt a törvény lehetővé teszi. A község közterületének szinten tartása nem került sokba. Ráadásul a vadonatúj szabadság légkörében egyre többen érdeklődtek a szép fekvésű háztelkek iránt. Többen vásároltak is. A megyei és az országos egy főre eső átlaghoz viszonyítva Nemesmedves komoly bevételekkel rendelkezik. A kiadási oldal ennél kisebb, annak ellenére, hogy itt fizetik a megyében a legmagasabb gyermekgondozási segélyt. Így komoly megtakarítás is van (a polgármester információi szerint 5,5 milliót különítettek el az ivóvízvezeték számára).

Vagyongyarapítás

Az egykori határőrközségben 4 volt tiszti lakás és egy őrs található. Ésszerűnek tűnt, hogy ezeket, legalábbis a lakásokat az önkormányzat – vagyonát gyarapítandó – kedvező feltételek mellett megvásárolja. A polgármester régi kapcsolatait is felhasználva, a testület döntésének érvényt szerezve 1992-ben két részletben nyélbe ütötte az üzletet. Első lépésként megvásárolták a két nagyobb, közel 100 négyzetméteres, másodikként a két kisebb, 54 négyzetméteres lakást. Majd felújították az egyébként jó állapotban lévő házakat. Az egész tranzakció kevesebb mint hárommillióba került (csak az önkormányzatoknak alanyi jogon jutó éves költségvetési alaptámogatás kétmillió!), és van négy önkormányzati lakása a falunak.

Az egyik összkomfortos lakást már évek óta Egerváriék lakják. A másikba egy jó ismerősük (állítólag a polgármester fiának a barátja), a harmadikba az alpolgármester, a negyedikbe a szomszéd faluból a polgármester fia költözött be.

Egervári Gyula cáfolja, hogy az önérdek vezette e kitűnő beruházáskor. Ő nem a családjának, hanem a falunak vásárolta meg a lakásokat. Ennek kissé ellentmondani látszik, hogy kikotyogja a fia friss frigye komoly lökést adott a két hátsó ház megvételéhez: ott állt a gyerek lakás nélkül, melyik szülő nem segítene neki, ha tud. Ráadásul a Határőrség még mindig nem tudta eladni az őrsöt és a maradék két lakást. Jöhetett volna mellénk is lakni, de tudja, én sem szerettem volna együtt élni az anyósommal, így aztán hátra költöztek. A falu feje újfent latba vetette kapcsolatait, és elérte, hogy a BM leválasztotta az értékesítésre szánt csomagból a lakásokat, és eladta a falunak.

A polgármester szerint nem akadt jelentkező az üresen álló összkomfortos önkormányzati lakásokra, amelyek bérlete a használatbavételi díj kifizetése után 1200–1700 Ft között mozog. Ezt erősíti meg az alpolgármester is, aki régi, a faluközponttól távol eső (200 m-re) lakását 750 ezerért adta el. Így öröklakással nem rendelkezőként igényelhette a bérlakást. Azt mondta, hogy jobb lesz nekik lenn, mert fenn fél a felesége – emlékezik Egervári.

Horváth Attila alpolgármester szerint a lakások megmaradnak a községnek. Nem biztos, hogy mindenki itt akar megöregedni. Az is igaz azonban, hogy egy egyszerű önkormányzati döntéssel a bérlakások bármikor megvételre felajánlhatók a bennük lakóknak.

Zöldek a határban

Jankovics Katalin és Jávorszky László (1990-ben elsőként, Pestről a faluba települtek) megerősítik: utánanéztünk. Nem volt jelentkező, és nem volt rászorult. A férfi szerint ki nem tenné, ha tehetné, hogy lakáshoz juttatja a fiát. Megértem az Öreget, Gyula bácsit.

Másként tudja a kurta egy éve Nemesmedvesen élő, a faluban csak – szalonképesebb változatban – bajkeverőnek titulált Gajdán Róza: Egy önkormányzati ülésen felvetettük a kiutalások ügyét. Mire a polgármester azt mondta: tudom én, mennyien jelentkeztek a lakásokra? Gajdán és társa, Kiszely Károly nehezményezte, hogy az ülés jegyzőkönyvéből ez kimaradt, de elérték, hogy utólag csatolják a szöveget. Gajdán úgy emlékszik, Jankovicsék is igényt tartottak volna egy bérlakásra, de ez elképzelhetetlen volt a polgármesteri aspirációk mellett.

Gajdán Róza épp az alpolgármester házát megvásárolva telepedett itt le, azzal a céllal, hogy környezetvédőként egy privát természetvédelmi területet hozzon létre, és két gyermekével alternatív módon élhessen. Ehhez nyújt neki támaszt az Ausztriában élő Kiszely Károly, aki polgárjogi harcosként vált ismertté a 80-as években, és akit Gajdán, a gyermekei apjának nevez. (A különös sorsú férfiban a polgármester ma már titkosügynököt sejt, igaz, Kiszely Egerváryt zöldávós pribéknek titulálta.)

Ígéret, szép szó

A fiatalasszony jól emlékszik arra, hogy szóban ígéretet kapott a polgármestertől, helyiként és természetvédőként olcsón juthat területekhez. A falut és környékének egy részét még a kádári időkben természetvédelmi területnek nyilvánították. A rendszerváltás után ugyan komolyan felmerült, hogy a védettséget megszüntetik, ennek ellenére védett maradt. A határzár következtében kevéssé háborgatott rész, amelyet eddig nem védtek, számos természeti értékkel bír, ezt kívánják – mielőtt az önkormányzat statisztálása mellett jóvátehetetlen károk keletkeznek – Kiszelyék megmenteni. Először magán természetvédelmi területet kívántak létrehozni (mintegy 3 hektáron) és ezzel párhuzamosan kérték még más körzet (talán 50 hektár) helyi védetté nyilvánítását is.

Ám az önkormányzat, arra hivatkozva, hogy az egyik fő bevételi forrása az ingatlanértékesítés és a rossz üzlet a falu érdekeit sértené, piaci áron (100-115 Ft/négyzetméter) kínálta a földeket. Igaz, élhettek a gyanúperrel, a természetvédők valójában telekspekulánsok. Az alpolgármestert viszont ismerték, benne megbíztak: neki néhány éve gondozás címén potom pénzért területeket juttattak, amelyeket ő mostanában az újságban meghirdetett piaci áron értékesíteni akar. Hogy magának az alpolgármesternek a környezetvédőkhöz intézett szavait idézzem: mindent meg lehet oldani a normális keretek között.

Uccu neki!

Egy ideig folyt a huzakodás az önkormányzat és a természetvédők között. Gajdánék kiötlötték a kissé körülményesre sikeredett nevű Természetvédelmi Területek Létrehozására Irányuló Alapítványt. Elindították az országos védetté nyilvánítást (ehhez jó alapot teremtett az MTA által készített, a körzetet vizsgáló tanulmány), de ez igen hosszadalmas eljárás lesz. Ezért tovább tárgyaltak, érveltek. Sikertelenül.

Harcmodort változtattak: nyáron az önkormányzat lejáratásába kezdtek, elindítva az önkormányzati választás a bérlakásvásárlásra is kiterjedő hosszú kampányát. Eleinte lelkes harcostársra találtak a pesti családban. A helyi vezetés viselt ügyeiről is elsősorban Jankovicséktól informálódtak. Kiszely elemében lehetett, protestált mindenért és mindenkinél. Jávorszky László, aki fokozódó rossz érzéssel szemlélte a hajcihőt, melyben élettársa, Jankovics Katalin alaposan kivette a részét, úgy látja, Kiszely minden ügyben félretájékoztatta őket: Itt van pl. a kivágott gyümölcsösök ügye. Kiszely szerint ez egy génbank értékű állomány volt, és az Öregek kiirtatták. Ezzel szemben ez a valóságban majd tíz éve már megtörtént. Egy FM-rendelet alapján a megyei tanács döntött így, mert az újonnan telepített gyümölcsösöket veszélyeztették. Számtalan ilyen átverését megemlíthetnék. Az élettársa szelídebben fogalmaz: Nagyon sokáig a Rózáék mellett álltam, de most már ez nem mehet tovább így. Én és a gyerekeim nyugodtan akarunk az utcára menni.

Keresd a nőt!

A környezetvédő Gajdán Rózának jelenleg három keresete is kivizsgálás alatt áll. Az egyik egy környezetvédelmi szabálysértési ügy, miszerint a négy bérlakás szennyvize egy túlfolyón keresztül rendszeresen a patakba ömlött. A másik egy okirat-hamisítási ügy. Jankovics ugyanis miközben különféle hivatalokban az önkormányzatra terhelő adatok után kutatott, ráakadt az alpolgármester és Gajdán között megkötött, dec. 23-ra datált adásvételi szerződésre. Ez alapján nyilvánították Horváthot „hajléktalanként” jogosultnak az üres bérlakásra. Gajdán szerint a szerződés aláírására később került sor, a hónap végén, a kiutalás után. Bizonyítja ezt az ő birtokában lévő szerződéspéldány. Okirat-hamisítással vádolja az erdész-alpolgármestert. Az ügy kivizsgálása során azonban a fiatalasszony vádlóból gyanúsított lett. A rendőrség feltételezése szerint neki állt érdekében meghamisítani a dátumot. A vasszentmihályi körjegyző is az alpolgármester mellett tanúskodott.

Gajdán úgy érzi, megengedhetetlen hangnemben folyt a kihallgatása, ezért közérdekű bejelentő üldözése ügyében is eljárást kezdeményezett. Melyet már – Kiszely kérésére – a frankfurti Emberi Jogok Nemzetközi Társasága is nyomon követ.

Az egység kovácsai

A falu (már 13 választópolgár) decemberben új testületet választ, három képviselőt és polgármestert. Egervári Gyulának a hírek szerint nem lesz ellenfele. Alpolgármester valószínűleg Jávorszky lesz. Képviselő lehet az ifjabb Egerváry (az anya most nem indul) és egy őslakos, Gajdánék egykori polgármesterjelöltje.

Ha így lesz, akkor a megalakuló önkormányzatba tulajdonképp minden érdekelt bekerül, kivéve a környezetvédő fiatalasszonyt. A falu – jelenleg – egy dologban nagyon egységes: gyűlölik Kiszelyéket. Most már megértem, hogy miért utálják szerte a világon a zöldeket – állítja Jankovics Katalin.

• Gazdaság és társadalom