Skip to main content

Pinka menti algoritmus

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Törékeny falvak


Vasalja Községi Közös Tanácsát egykoron két lépésben hozták létre. Az elsőben, 1966-ban a piciny Magyarnádalját csatolták Vasaljához, majd ezután 1968-ban Pinkamindszentet és Kemestaródfát. Ugyanezt az algoritmust alkalmazták a tsz-egyesítéskor is 1961-ben és 1971-ben. A legnagyobb sérelem Pinkamindszentet érte, az egykori központ sorsa végleg megpecsételődött. A falu tulajdonában volt őr- és vámházak, az iskola és a vasútállomás épülete, egy kúria és a malom a volt rivális, Vasalja vezette közös tanácshoz került; amely szívfájdalom nélkül megvált azoktól: mit eladott a tsz-nek, mit lebontott. A pinkaiak hajlamosak voltak azt hinni, hogy a tartós visszaesésben csak a körzetesítés a ludas. Pedig mind a négy határ menti, a műszaki határzár miatt elszigetelődött faluban érzékelhető volt a leépülés. Vasalja 1949-ben mért 600 fős népessége 1990-ben 360-ra fogy. Míg Kemestaródfáé 600-ról 240-re csökken, addig a legkisebb település, Magyarnádalja 220-ról kisebb emelkedés után 200 alá. Kétségtelenül a legdrámaibb a lakosságfogyás Pinkamindszenten: a századfordulón 800 fős népesség 1949-ben még több mint 600, ma 200 alatt van (a fogyás üteme az egyesítést követően nem gyorsult, igaz nem is lassult). Még elszomorítóbb a pinkaiak kormegoszlása, jelenleg a helyiek 70%-a nyugdíjas.

A vasfüggöny felhúzása a négy településnek az utolsó pillanatban segített: véget ért a terméketlen vegetálás. Egyrészt a középkori közlekedési viszonyok megszűntek (eltűnt az útilevél, szabadon költözhettek, utazhattak, a mindenórás ellenőrzés és a Határőrség rémuralma is véget ért). Másrészt az eddigi kedvezőtlen fekvés most a körzet előnyére fordult. A nyugati határ közelsége a karnyújtásnyira lévő Körmendre vonzotta a külföldi befektetőket. A településcsoportban lényegében ma nincs munkanélküliség. A különös mód egyben maradt mezőgazdasági szövetkezet továbbra is munkahelyeket biztosít.

Harmadrészt a frissen visszaszerzett önállóság már most eredményeket produkált elsősorban az infrastruktúra területén. A közös érdekű ügyekben, mint az infrastrukturális fejlesztés, iskolaügy (utaztatás), házi és beteggondozás, orvosi ellátás, sport- és kultúrafinanszírozás azonban ma is együttműködnek.

A települések lényegében 1992 óta azonos nagyságú, reálértékükből folyamatosan veszítő költségvetésekből gazdálkodnak. Kemestaródfa 6,5; Magyarnádalja 5,5; a legnagyobb község, a volt központi feladatait részlegesen gyakorló Vasalja 14-15 millióval. (A falusi büdzsék 20%-a saját eredetű.) Ebből sikerült az utakat korszerűsíteni, járdát építeni. A három körjegyzőségi falu buszt vásárolt a gyerekek iskolába szállítására és az ebédek szétterítésére. Év végén a környék bekapcsolódik az országos telefonhálózatba.

A térség a továbbfejlődést a közvetlen határ megnyitásától várja a régi vasút vonalán, Moschendorf és Pinkamindszent között. Bár féltik a nyugalmukat is, tartanak az eddig csekély számú bűnesetek megsokszorozódásától.

A takaros falvak lakóit az óvatos optimizmus tölti el a jövőt illetően. Talán jelzi, hogy az első ciklust végigdolgozó független polgármesterekkel szemben egyik faluban sincs ellenjelölt.












Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon