Skip to main content

Beszélő hetilap, 11. szám, Évfolyam 7, Szám 11

Ember Mária: Milyen hát az idegen?

Csalog Zsolt: …a könyvekért ejtett könnyekről

zzs [Zádori Zsolt]: A gondolatkísérlet próbája a megevés

Eörsi János: A fűnyírási kényszer

(eö) [Eörsi János]: Zabhegyezés

Solt Ottilia: Bársonyos erőszak

A Maccabis Tasnádiék a Dániel úton

Zolnay János: Ebek harmincadján

Z. J. [Zolnay János]: Elfolyó milliárdok

: Az elsőrendű politikai kérdés

Bódis - Gyurovszky - Tálas: A második fogás / „Mindent tudni akarok!” / Térdlövés

Sz. Bíró Zoltán: Kinek igen, kinek nem…

Neményi László: Eljárt fölötte az idő

Kiss Ilona: Észtbontó választások

M. A. [Mink András]: Kombinatorika

(zádori): Idegenrendészeti pingpong

Nóvé Béla: Köztisztviselői románc

Margócsy István - Nóvé Béla: Petőfi másnapja

Forgách András: „…anélkül, hogy megsértettem volna a Földet”

Ács Jánossal beszélget Forgách András

Bán Zoltán András: Broccoli hazamegy

Dömötör Adrienne: Igazodni muszáj?

Kleist: Homburg hercege – Új Színház

[Kisbali László]: Az iskola hatalma

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.