Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

A mindössze öt főre zsugorodott SZDSZ-frakció tagja – a párt kerületi polgármesterjelöltje – Groó Rudolf szerint a decembertől egyfős abszolút többséggel rendelkező szocialisták szeretnék a (most zárult négyéves) múltat végképp eltörölni. Gazdálkodási koncepciójuk nincs, de azért – biztos, ami biztos – lerombolják a korábban létrehozott szervezeteket. Másoknak inkább déjà vu érzésük van: a szocialisták annál a pontnál folytatják az előadást, ahol az előző felvonás végén legördült a függöny.

Rablógazdálkodás


A kulcskérdés változatlanul az ingatlangazdálkodás. A tét nem csekély: a kerület még mindig több mint tízezer lakással rendelkezik, az ötezer üzlet-és irodahelyiség bérbeadása még a mai, iszonyúan nyomott árakon is évi nyolcszázötvenmillió forintos bevételt hoz. Az elmúlt ciklusban nyilvánvalóvá vált, hogy a belvárosi önkormányzatok és azok hivatali apparátusai képtelenek a nyakukba zúdult irdatlan vagyontömeg menedzselésére – más szóval a negyvenéves rablógazdálkodás felszámolására. Az ingatlanszektorból változatlanul mindenki igyekszik maximális hasznot kifacsarni, anélkül hogy egy fillért is költene az épületek felújítására, karbantartására. A piacképes lakások új tulajdonosai a kedvezményes vételár és a piaci ár különbözetéből adódó privatizációs hasznot zsebre vágva menekülnek az ezáltal még inkább slumosodó kerületből. A legértékesebb üzlethelyiségeket spontán privatizált egykori kereskedelmi vállalatok jogutódjai bérlik évekkel korábban megállapított csekély összegért, horribilis haszonnal adják albérletbe (lásd keretes anyagunkat). A befolyt bérleti díjakat pedig elnyeli az ingatlankezelő vállalatok költségvetésének feneketlen hordója.

„Piackomform” árnyékönkormányzat?

Több önkormányzat is felismerte, hogy vagy eladja vagyonát, vagy önkormányzati alapítású, de „piackomform” gazdasági társaságra bízza. Az utóbbi megoldáshoz azonban politikai konszenzus szükséges, mivel ebben az esetben a képviselő-testület elveszíti az ingatlanok feletti rendelkezési jogát, és ezáltal hatalma egy részét is. A VII. kerületben nem így történt. Tavaly nyáron az önkormányzati többség megállította a privatizációs lavinát; egyszemélyes vagyonkezelő részvénytársaságot hozott létre, „kimenekítve” a még megmaradt hasznosítható ingatlanvagyont nemcsak a hozzá nem értő hivatal, de az önkormányzati politikai csaták elől is. A decemberi választási földcsuszamlást követően azonban jórészt kicserélődött a képviselőtestület, a többségbe került szocialisták pedig úgy érezték, újonnan szerzett hatalmukra a régi önkormányzat árnyéka vetül. A frissen beüzemelt vagyonkezelő élén a volt SZDSZ-es alpolgármeter Tölgyesi Miklós áll – akinek most nem sikerült bejutnia a helyi parlamentbe. Az igazgatóságban a pártok tavaly őszi megállapodásuk alapján paritásos alapon képviseltetik magukat – ami semmiképpen sem tükrözi a megváltozott erőviszonyokat. A tizenöt főt foglalkoztató részvénytársaság karcsú szervezetéhez hat szatellitszervezetet kapcsolnak alvállalkozási szerződések. Az így létrejött rendszer gazdálkodik mindennel, amivel egy belvárosi kerületben gazdálkodni érdemes. Bérleti szerződéseket köt, eladja az ingatlanokat, elkészíti a társasházak alapító okiratát, a korszellemnek megfelelően „járőrökkel” védi az üres lakásokat az önkényes lakásfoglalóktól – és behajtja a béreket.

„Rendet akartunk csinálni” – indokolja Balázs András szocialista alpolgármester, hogy mi szükség volt a „kettős hatalom”, vagyis a vagyonkezelő részvénytársaság drasztikus felszámolására. Elrettentő példákat sorol: a részvénytársaság a bérek behajtását – négy százalék jutalék ellenében – egy Ingatlan Számadó Kft. nevű alvállalkozóra bízta. A kft., amelyet minimális, egymilliós alaptőkével jegyeztek be, csak a jutalékból évi harmincmilliót kasszíroz. De ez még semmi, a szerződés értelmében az alvállakozó a tárgyhó 1. és 15. között beszedett bérleti díjakkal a következő hónap 15-én köteles elszámolni, így – számol tovább az alpolgármester – havi százmilliót tarthat számláján. A kft.-t két brókercég hozta létre, akik vélhetően értik a módját, hogyan kell ezt az összeget haszonnal forgatni.

„Piackomform” árnyékpolgármester?

Az ellenzékbe szorult szabad demokraták és a vagyonkezelő vezetője viszont úgy érzik, az események mögött valójában Faragó János volt polgármester áll, aki mindenekelőtt az üzlethelyiségek eladásában érdekelt cégek, vállalkozók érdekeit képviseli. Mögötte nyomulnak az 1992-ben eltávolított IKV-s vezetők, akik a rendszerváltás képlékeny éveiben sikertelenül igyekeztek kft.-kbe menteni a vállalatot.

A Büky Dorottya vereségén bánkódó kerületi SZDSZ-esek tavaly május 29-én hiába várták polgármesterüket a kerületi pártirodába. Később úgy értesültek, Faragó inkább a Köztársaság térre ment, hogy gratuláljon Horn Gyulának. Júliusban a polgármester – akit mindvégig támogattak a kerületi szocialisták, mindenekelőtt Szabó Zoltán korábbi önkormányzati képviselő, ma a művelődési tárca politikai államtitkára – már biztosra vette, hogy a MSZP támogatja újraválasztását. Pető Iván azonban vétót emelt, így Faragó – két szék között a pad alá esve – csak függetlenként indulhatott, és kikapott. Nem veszítette kedvét. Az SZDSZ-esek úgy tudják, a leköszönő polgármester hetekig pakolta „személyes holmiját” irodájában: összegyűjtött, és lemásolt minden fellelhető adatot, dokumentumot a kerület ingatlanvagyonáról, majd ingatlanforgalmazási bt.-t alakított.

„Nekem Faragó János mindig is a Polgármester Úr marad” – jelentette ki többször is Bakonyi Karola megválasztott szocialista polgármester az elképedt SZDSZ-esek füle hallatára, Faragó változatlanul a helyiségek privatizációjáért lobbyzik. Balázs András alpolgármester januárban körlevelet küldött az üzlethelyiségek bérlőinek, és felszólította őket, hogy ne egyenlítsék ki az Ingatlan Számadó Kft. által kiküldött számlákat, helyette inkább fáradjanak be a polgármesteri hivatalba, és kérjenek csekket. (Vö.: Lech Walesa elnökkel, aki arra szólította fel a lengyeleket, hogy a költségvetés aláírásáig ne fizessenek adót.) A bérlők zöme nem egyenlítette ki számláját, viszont nem is fáradt be a hivatalba csekkért. A januárban és februárban esedékes béreknek alig több mint harmada, kb. ötvenmillió forint folyt be, a többinek az önkormányzat bottal ütheti a nyomát.

Roham

Január 12-én a szocialista frakció előterjesztései keresztülgázoltak a testületen. Hatályon kívül helyezték a lakásrendeletet, a helyiséghasznosítási rendeletet, döntöttek arról, hogy visszavonják a vagyonkezelő részvénytársaság bejegyzési kérelmét és – ha már rászánták magukat a rendcsinálásra – egyúttal az egykori IKV jogutódja, az ingatlankezelő részvénytársaság bejegyzési kérelmét is. Ez utóbbi igazgatótanácsát és felügyelőbizottságát felfüggesztették, az igazgatót a helyén hagyták, de a nyakára ültettek egy képviselőt, aki történetesen a régi IKV-s apparátusban dolgozott. A polgármester asszony rendkívüli felhatalmazást kapott. Másnap az Incal Security Őrző-Védő Kft. emberei (a kft. mellesleg az SZDSZ házi őrző-védője) megszállták a két részvénytársaság központi épületeit. „Túl későn érkeztek – dohog az új alpolgármester –, még a számítógépek adatbázisát is blokkolták. Félő, hogy egyhamar nem fogják visszaadni a dokumentumokat.” „Túl későn érkeztek” – mosolyog a volt alpolgármester, a vagyonkezelő igazgatóságának elnöke –, sikerült idejében mindent biztonságba helyezni. A cégbírósági döntésig nem fogjuk visszaadni az iratokat.”

A vagyonkezelő igazgatója feljelentette az őrző-védő kft.-t betöréses lopás és rongálás miatt, felbujtóként az önkormányzatot jelölve meg; szerinte az alapító okirat értelmében az rt. bejegyzésének visszavonását csak a közgyűlés kezdeményezheti kétharmados többséggel, és nem a képviselő-testület, az alpolgármester szerint viszont az alapító okirat szabálytalan, mivel egy egyszemélyes részvénytársaságnak nincs közgyűlése. Az alvállalkozók mindenképpen busás kártérítést követelnek majd; nehéz lesz helyreállítani a bérlők „fizetési kedvét”… stb. Mindez csak tűzijáték. A lényeg az, hogy a jövőben sem történik más, mint az elmúlt négy évben. A kerületi ingatlanvagyon többmilliárdos hozadékán koncként marakodnak a különféle érdekcsoportok – ahelyett, hogy az önkormányzat behajtaná azt, és közcélokra fordítaná. Ingatlangazdálkodási elképzelései a kerület új vezetőinek nincsenek. Az alpolgármester „rendszerszemléletű” gazdálkodást szeretne, a részletes koncepción még dolgoznak… Ki tudja, talán újabb vagyonkezelőt alapítanak… A választások után a szocialisták kezében volt az ésszerű – és közérdekű – kompromisszum lehetősége, de a kormányzó párt többsége tudatában győzelemre játszott. Ez sikerült, kétséges, hogy mikorra lehet a romokat eltakarítani.

• Belföld