Skip to main content

Kártyavár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az Ó utcai házkatasztrófa

[Zolnay János]: Stratégiák


Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy mi okozta a halálos áldozatot is követelő omlást. Elképzelhető, hogy a tavaly szeptemberi békásmegyeri katasztrófához hasonlóan most is gondatlanság okozta balesetről van szó. A terézvárosi bérház részleges pusztulása azonban azt is példázza, hogy folytatódik az átgondolatlan gazdálkodás az ingatlanvagyonnal.

A fővárosi kerületi önkormányzatoknak abban kellett dönteniük, hogy eladják-e a lakásokat, helyiségeket, vagy inkább kíséreljék meg az ingatlanvagyon hasznosítását piaci bérbeadás vagy vállalkozás által.



Az Ó utca 24. épületének privatizációja 1991-ben kezdődött, a ház 1992 novemberében vált többségi magántulajdonú társasházzá. Ekkor tartotta első ülését a társasház közgyűlése, ekkor adta át az IKV a ház kezelői jogát, és ekkor bízták meg a Minoritás Bt.-t ugyanezzel. Mára a 29 lakásból 22 lakást vettek meg a lakók, az önkormányzat azonban nemcsak a maradék 7 lakást tartotta meg, hanem az általános terézvárosi privatizációs gyakorlathoz híven egy önálló albetétként felvett pincehelyiséget is. Az egyik szenespincét még a tanácsi időszakban vette bérbe a Kozmosz Ipari Szövetkezet.

A privatizációt az önkormányzat megbízásából bonyolító Limes Rt. a társasház alapító okiratához „szakmai leírást” mellékelt, amely a lakások és helyiségek főbb adatain kívül semmiféle műszaki, statikai leírást nem tartalmazott. A lakók tudomásul vették, hogy anélkül kénytelenek megvásárolni lakásaikat, hogy akár az önkormányzat, akár az IKV, akár a Limes Rt. állagmeghatározó szakvéleményt készített volna a közel százéves épületről.

A Kozmosz a szenespincére szóló bérleti jogát 1993 tavaszán átadta a 93 Bt.-nek, a cserét később a polgármesteri hivatal is jóváhagyta. A 93 Bt. tavaly ősszel kétszer két hét időtartamra kért és kapott közterület-foglalási engedélyt a ház előtti járdaszakaszon, arra hivatkozva, hogy a bérbe vett pincehelyiséget lomtalanítani kívánja. A lakók elmondása szerint a következő hetekben az épület előtt nagyméretű konténereket cserélgettek. A 93 Bt. jócskán túlteljesítette eredeti tervét: becslések szerint mintegy 100 m3 földet távolított el a pincéből, ezzel feltehetőleg mintegy 80 centiméterrel mélyítve a talajt.

A lakók januárban lettek figyelmesek a falrepedésekre, ám a Minoritás Bt. nem állapított meg vészhelyzetet. Az építési iroda vezetője szerint a Minoritás Bt. az ilyen esetekben szokásos gipszpecsét felhelyezése helyett a tesztelésre alkalmatlan ragasztószalaggal próbálta kideríteni a repedések terjedését. A katasztrófát a 60 cm vastag középső főfal leomlása okozta.

A 22 lakástulajdonos úgy érezheti, nemcsak a ház szakadt rájuk, hanem a tulajdonosi felelősség is. Otthonuk elvesztése ellenére a lakók vételártartozása természetesen megmarad, bár a polgármesteri hivatal a lakóközösség kérésére időlegesen fel kívánja függeszteni a törlesztési kötelezettséget. Sokan az indítóösszeget is csak OTP-hitel segítségével tudták kiegyenlíteni. Ez azonban semmi ahhoz képest, hogy nekik kell állni az életveszély elhárításának, illetve az épület helyreállításának – vagy éppen bontásának – számláját is. Az építési osztály február 5-én kelt határozata arra kötelezi a lakókat, hogy 8 napon belül fejezzék be a közterületet, tehát az Ó utcát fenyegető életveszély elhárítását, és 120 napot ad a további munkák megkezdésére. A társasház közgyűlése a polgármesteri hivatalt kérte fel az életveszély-elhárító munkálatok finanszírozására.

A szerencsétlenül járt Ó utcai tulajdonosokon három dolog segíthetne.

Az épületet 69 millió Ft-ra biztosították a Providencia Biztosítónál, a biztosító azonban csak akkor hajlandó fizetni, ha az eredeti szerződésben foglaltak szerint „biztosítási káresemény” történt. Ilyennek minősülne például a szélvihar, elemi csapás, tűzvész, robbanás, csőrepedés, de sem a pincemélyítés, sem pedig a statikai hiba által bekövetkezett omlás nem szerepel a szerződésben. A biztosító csak akkor nyilatkozik, ha módja lesz a helyszínen vizsgálatot tartani.

A tulajdonosok feljelentést kívánnak tenni a 93 Bt., illetve a Minoritás Bt. ellen. A pereskedés azonban évekig eltarthat, és semmilyen garancia nincs arra, hogy az esetleg megítélt kártérítést ténylegesen be is lehet hajtani.

Az önkormányzat ideiglenes jelleggel lakásokat utal ki a rászorultaknak, és kész arra, hogy az életveszély elhárítását a lakók költségére elvégeztesse. Arról azonban egyelőre szó sincs, hogy a Jós utcai (békásmegyeri) robbanás esetét precedensnek tekintve bárki – a kerület, a főváros vagy a költségvetés – magára kívánná vállalni a helyreállítás költségeit.

A közeli napokban dől el, hogy helyreállítják vagy lebontják az épületet.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon