Skip to main content

Szociális beütés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Interjú Béres Márton képviselőjelölttel


Mi indított el a szakszervezeti pályán?

Elégedetlen voltam a régi szakszervezettel, és amikor minden juttatás nélkül elbocsátották 25 munkatársamat, úgy éreztem, meg kell alapítani az új szakszervezetet. Segített ebben, hogy 1985-től (amikor pártonkívülieket is beengedtek a bíróságra) rendszeresen voltam „népi ülnök”, munkaügyi perekben. Tapasztalataimat kitűnően hasznosíthattam a kollektívszerződés-tárgyalásokon. Bár a munkavállalók helyzete ma sem változott meg gyökeresen, ma is egyedül vannak, ha bajba kerülnek. Négy év demokrácia dacára még mindig a változások elején tartunk.

A Magyar Narancs múlt heti számában Vajda Miklós, a volt Liga Tanács tagja úgy nyilatkozott, hogy annyit értettél a gazdasági alelnökséghez, „mint hajdú a harangöntéshez”.

Vajda Miklós az Őry Csaba előtti vezetés híveként nyilatkozik így. Alelnökségem alatt mérhetetlen nehézségek árán hozzájutottam azokhoz a gazdasági, személyi információkhoz, amelyek elengedhetetlenek voltak a Liga helyzetének értékeléséhez. Ekkor lettem kényelmetlen az ellentábor számára. Igaz, pénzügyi-gazdasági gyakorlatom nem volt, s ez valóban késleltette a munkát, de felfogásom szerint az én felelősségem politikai volt, és nem szakmai. Amikor megpróbáltam kiépíteni egy a korábbi vezetéstől független szakmai stábot, felerősödtek velem szemben az intrikák. Véleményem szerint „próbaper” voltam az Őry Csaba elleni „főper” előtt. Meghurcolásom alaptalan volt, ’93. október 1-jén a Liga-választmány megállapította, hogy a személyemmel kapcsolatos vádak egyike sem nyert bizonyítást.

Milyen információkhoz fértél hozzá?

Ez ma sem publikus. Mindenesetre a korábbi vezetés emberei változatlanul birtokolták a Ligához kapcsolt alapítványok, kft.-k vezető posztjait. A Ligán kívülre került vagyoni viszonyok visszahatottak a szervezet belső stabilitására.

Nemcsak a Liga, hanem a céged belső ügyei is lekötöttek a tömeges elbocsátások és a vállalatvezetés vagyonügyletei miatt (Beszélő, 1992/49.).

A munkahelyem még megvan. Viszont felmentették a vezérigazgatót, és az ügyvezető igazgató megbízatását sem hosszabbították meg. A felszámolás ellenére is van esély a foglalkoztatás és a gyártáskultúra megőrzésére.

Képviselő-jelöltségedhez megnyerted a Liga Dél-zalai Szövetsége támogatását. Mit jelent ez?

Erkölcsi támogatásról van szó, és úgy gondolom, a személyemnek szól, nem a pártnak.

Meg tudja-e valósítani egy liberális párt azokat az eszméket, amelyekért szakszervezeti tisztségviselőként kiálltál?

Azok az alapértékek, amelyek alapján annak idején a Liga-szervezeteket létrehoztuk, szabadelvűek. A másság elismerése, az egyén szabadságjogáért és a szociális partnerségért folytatott küzdelem a kezdetektől fogva jellemezte a Ligát. Az SZDSZ is úgy látja: ma fenyegető veszély a társadalom kettészakadása. Segíteni kellene azokat, akik elesettek, de még készek a felzárkózásra. Persze az új munkahelyek teremtése jelenti az igazi megoldást. Az adócsökkentések révén a vállalkozóknak esélyt kell adni arra, hogy ezt megvalósítsák. Az államnak ehhez a kereteket kell biztosítania. Az SZDSZ-nek olyan gazdasági programja van, ami ezt alapozza meg.

Ez még akkor sem az a klasszikus liberális program, ha a vállalkozók menedzselésére helyezi a súlyt…

A program megfelel a liberalizmus mai álláspontjának. És a vállalkozók, ha más keretek között is, de éppúgy bizonytalan helyzetben vannak, mint a munkavállalók.

Van-e a gazdasági fellendülésnek esélye a kanizsai térségben?

Úgy gondolom, hogy ha a délszláv háború véget ér, az javíthatja a régió esélyeit. A helyi vállalkozók kijuthatnak a déli piacokra. De lendületet lehetne adni kormányzati eszközökkel is, például az önkormányzatok vagy azok társulásainak céltámogatásával. Szerintem ma a válságkezelő programok túlságosan merevek, a közigazgatás csak nagy egységekben tud gondolkodni. Például a munkanélküliség kezelése külön odafigyelést kívánna meg. Ma az iskolából kikerültek jutnak legnehezebben álláshoz, elhelyezkedésük régiójuk helyzetétől függ. Az SZDSZ oktatási és munkahely-teremtési programja egyaránt figyelmet fordít rájuk. Osztom a választópolgárok véleményét: Nagykanizsának régóta jogos igénye egy önálló felsőoktatási intézmény. Ezért is tenni szeretnék.
































Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon